Magyar Filozófiai Szemle, 2011
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tengelyi László: A történelmi tapasztalat védelmében: Paul Ricoeur vitája Hayden White-tal
TANULMÁNYOK fogás értelmében a múltbeli események refigurációja az eleven tapasztalat történelem általi rekonstrukciójának alakját ölti. Ezért definiálja most Ricœur a történelmi megismerést kifejezetten úgy, mint „a múlt igaz rekonstrukcióját” (Ricœur 2000. 170-171). A történelmi mező eredeti konstitúciójának újfajta értelmezéséből adódik az a további következmény, hogy Ricœur végül is túllép White dinamikus strukturalizmusán, és megpróbálja annak helyébe a történelmi tapasztalat hermeneutikai fenomenológiáját állítani. A történelmi mező konstitúciójának mélységdimenziója kölcsönöz még ma is érdekességet Ricœur és White vitájának, amelyet most vizsgálat tárgyává teszünk. Az alábbi gondolatmenet a vitát a történelmi tapasztalat perspektívájába helyezi. Első lépésben megvizsgáljuk White-nak a történelmi mező konstitúciójára vonatkozó felfogását. Második lépésben megmutatjuk, hogy még White dinamikus strukturalizmusában is felfedezhetők a történelmi tapasztalat nyomai. Végül harmadik lépésben Ricœurnek White metatörténeti felfogásával szemben felhozott ellenvetéseit tárgyaljuk. Ricœurre vonatkozó vizsgálódásaink középpontjába a múltbeli események refigurációjának fogalmát, valamint a történelmi tapasztalat rekonstrukciójának elképzelését állítjuk. I. A TÖRTÉNELMI MEZŐ KONSTITÚCIÓJA Ricœur Reinhard Koselleckre támaszkodik, amikor azt állítja, hogy a történelmi tapasztalat „a modern kor sajátossága” (Ricœur 2000. 392). Ez a tapasztalat ugyanis a történelemre „mint kollektív szingulárisra vonatkozik, ami a sajátos történelmeket egy közös fogalom alá foglalja” (uo.), ámde csupán a 18. század utolsó évtizedétől kezdve létezik olyasmi, mint „egyetlen történelem” (Ricœur 2000: 391). Koselleck megjegyzi, hogy minden valószínűség szerint Kant alkotta meg németül a haladás szót (Fortschritt), és tudjuk, hogy ugyancsak ő volt az, aki A fakultások vitája című munkájában azon „tapasztalat” gondolatát megfogalmazta, amely mint Geschichtszeichen, mint „történelmi jel” arra utal, hogy „alkata és tehetsége szerint a mind jobb iránt tartó mozdulásának nemünk maga az oka” (Kant 1997. 421). A fakultások vitája a francia forradalmat határozza meg ilyen tapasztalatként és történelmi jelként. Ez nem meglepő, hiszen a modern korban éppen a francia forradalom hinti el a megváltás ígéretének magvát az eljövendő emberiség számára. Ricœur meg van győződve arról, hogy a történelem tapasztalatának eszméje egy „szekuláris valláshoz” kapcsolódik, és hogy ez az eszme . A Metahistory mellett Ricœur még White másik két tanulmánygyűjteményére hivatkozik (1973, 1987), valamint néhány folyóiratcikkre (1972, 1966). Ricœur White-tal folytatott vitája a következő oldalakon olvasható: Ricœur 1983-85.1. 286-301, Ricœur 1983-85. III. 273-282, Ricœur 2000. 324-339.