Magyar Filozófiai Szemle, 2011
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Olay Csaba: Regulázatlan tapasztalat: A tapasztalat értelmezése Gadamernél és Adornónál
OLAY CSABA: REGULÁZATLAN TAPASZTALAT szemben beszélhetünk a tapasztalat eseménymodelljéről, amely a tapasztalatot alapvetően egy új belátás eseményének, megtörténésének tekinti. Az új belátás, az új felmerülése ebben az összefüggésben az elvárásainkra és előfeltevéseinkre vonatkozik. Az új nem egyszerűen azt jelenti, hogy az elvárásainknak megfelelő lehetőségek közül valamelyik bekövetkezik, hiszen ezeket a lehetőségeket eleve ismertük és számoltunk velük - például amikor megállapítom, esik-e az eső, vagy amikor mérem, mekkora gyorsulással esik a Föld középpontja felé egy test. A tapasztalat eseménymodelljének értelmében akkor szerzünk tapasztalatot, amikor valami új, valami váratlan keresztülhúzza és átrendezi elvárásainkat. Az alábbi dolgozatban két belátást szeretnék érvényesíteni ezzel a megkülönböztetéssel kapcsolatban. Egyrészt az új felmerülése, szóhoz jutása és megfogalmazódása csak az esemény modell alapján ragadható meg kielégítően, mivel a regularitás-modellnek nincs mondanivalója erről. Másrészt a megfogalmazódás figyelembe vétele a tapasztalat érzékiségnél tágabb értelméhez vezet (például a gondolkodás tapasztalatához, az esztétikai tapasztalathoz). Mondandóm veleje úgy is megfogalmazható, hogy a tapasztalat hagyományos értelmezése a megnyilvánuló rendre és annak szabályszerűségére helyezi a hangsúlyt. Ez az értelmezés eleve nem teszi fel azt a kérdést, hogy miként jelentkezik számunkra az ilyen rend, hiszen az foglalkoztatja, hogy a tapasztalás során rend mutatkozik meg. A jelen összefüggésben tárgyalandó Gadamer és Adorno gondolkodásának közös nevezője, hogy a tapasztalat értelmezésében arra helyezik a hangsúlyt, ahogy rend mutatkozik meg számunkra, azaz ahogyan előzetes tudásunk és előfeltevéseink semmissé válnak, szertefoszlanak annak hatására, ami megmutatkozik. Kézenfekvő a kérdés, mi a kapcsolat a két értelemben vett tapasztalat között. Gadamer, mint látni fogjuk, reflektál erre a kettősségre, és minden tapasztalat lényegi történetiségéről beszél, értve ezen, hogy minden tapasztalat megszerzésére jellemző az említett negatív mozzanat. Ez a gondolat egyben azt is jelenti, hogy nem egyszerűen a „tapasztalat” kifejezés két eltérő szóhasználatáról van szó, amelyek egymáshoz való viszonyában voltaképpen nem is lenne megoldandó tárgyi probléma. A rend és szabályosság aspektusa további pontosítást tesz lehetővé: a tapasztalat hagyományos felfogásában ugyanis a rend és a szabályosság mindig ugyanannak a rendje, szabályszerűsége volt. Gadamer és Adorno számára viszont az, amit tapasztalatnak akarnak nevezni, nem jellemezhető azonossággal: amit tapasztalunk, az nem „ugyanaz”, mindig más és más jelentkezik újként, és húzza át ezzel elvárásainkat. Ezt a tényezőt Adornónál már terminológiai szinten aláhúzza gondolkodásának kulcsfogalma: a nem azonos. További közös vonása Gadamer és Adorno gondolkodásának, mely nem hagyja érintetlenül a tapasztalatról alkotott felfogásukat, hogy vizsgálódásaikban nagy szerepet játszanak olyan jelenségek - többek közt a műalkotások -, amelyek kivonják magukat a végérvényes nyelvi megfogalmazás alól. Ezzel nyelviség és tapasztalat kapcsolata eleve sajátos perspektívában merül fel.