Magyar Filozófiai Szemle, 2011
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tengelyi László: A történelmi tapasztalat védelmében: Paul Ricoeur vitája Hayden White-tal
Tengelyi László A történelmi tapasztalat védelmében Paul Ricœur vitája Hayden White-tal Hayden White 1973-ban közzétett, Metahistory című műve szakítást jelent a történelem analitikus filozófiájával, amely az 1960-as években arra tett kísérletet, hogy az úgynevezett „narratív” magyarázat sajátosságait meghatározza. Olyan szerzők, mint William Dray, Georg Henrik von Wright vagy Arthur Danto a tudományos kutatás státuszát tulajdonították a történelemnek, miközben a történelmi elbeszélés által szolgáltatott magyarázatot elhatárolták a természettudományokra jellemző nomologikus magyarázattól. White ezzel szemben úgy véli, hogy a történelem nem tudomány;1 2 3 „irodalmi alkotásként” (White 1997b) definiálja a történelmet, a történetírást ezáltal a fikcióhoz közelítve és egyszersmind eltörölve a határt a történetírás és a történetfilozófia között is. Az a rokonság, amelyet White egyfelől a történetírás és az irodalom, másfelől a történetírás és a történetfilozófia között felfedez, ugyanakkor a történelmi elbeszélésre jellemző narratív magyarázat mélyreható és kifinomult elemzéséből származik. A Metahistoryban összefoglalt kutatások szerint ez a magyarázat nem vezethető vissza a narratív szekvencia, vagyis a történetfonal (story-line) általi magyarázatra, hanem más magyarázati módokat is magában foglal: a történetszövés (emplorements általi magyarázatot, a formális érvelés (formal, explicit, or discursive argument) (White 1973 v. 11) általi magyarázatot és az ideológiai implikációt (ideological implication). Éppen ezért White elemzése szerint lehetetlen éles választóvonalat húzni a történetírás, az irodalom és a történetfilozófia között. Érthető, hogy ez a gondolat felkeltette Paul Ricœur figyelmét, aki a Temps et récit második részében ugyancsak a történetírás narratív jellegét hangsúlyozta, és azokat a struktúrákat próbálta meg feltárni, amelyek közösek a történelmi 1 2 3 1 „[...] a történelem nem tudomány, legjobb esetben is valamiféle prototudomány sajátos módon meghatározható nem tudományos elemekkel [...].” White 1973. 21. 2 „[...] minden történelmi szöveg, még a leginkább »szinkronikus« vagy »strukturális« is, valamilyen módon el van beszélve [...].” White 1973a. 8. 3 „Ahogyan minden ideológiában jelen van a történelem és a történelmi haladás egy sajátos eszméje, ugyanúgy azt állítom, hogy minden történelemfelfogásban sajátosan meghatározható ideológiai implikációk vannak jelen.” White 1973. 24.