Foci, 1988 (1. évfolyam, 1-52. szám)

Kedves Olvasó! Végre lesz FOCI. Úgy vagyunk, mint egy új csapat a kezdet kezde­tén. A gárda nyerni akar minden mérkőzé­sen, diadalmaskodni a bajnokságban. Sőt, hisznek a Szuper Kupa elhódításában is. Sze­retnénk mi is a csú­csokra eljutni. Ez egy lap „bajnokságában" azt jelenti, hogy kedve­lik, vásárolják mind­azok, akiknek szól. Min­den pénteken meccset akarunk nyerni­­ akkor, amikor megjelenünk. Az első magyarországi, csak labdarúgással fog­lalkozó hetilapban új formát, új tartalmat keresünk. Célunk, hogy a Kedves Olvasót, a Tisztelt Szurkolót el­vigyük hazai és külföldi kedvencei közvetlen közelébe. Szeretnénk elősegíteni találkozását azokkal, akikért a mér­kőzésekre jár, akikért szereti a labdarúgást. Olvasmányt szeretnénk adni! Azért FOCI a lap neve, mert a nyelvészek sze­rint ez a szó fejezi ki legjobban a lényeget: a futballról van szó. A decemberben meg­jelenő három FOCI-t hivatalosan próbaszám­nak nevezik. Ezekben amolyan kóstolót sze­retnénk adni későbbi kínálatunkból. Hisszük, hogy ezentúl minden pénteken lesz jó FOCI az újságárusoknál­­ és szombat-vasárna­ponként a pályákon is. CSALÁDI LEGENDA szerint amikor újszülött bátyám elé egy labdát és egy könyvet tettek, az utóbbit választot­ta. Néhány évvel később megismétlődött a jelenet. Velem. Apám legnagyobb örömére habozás nélkül a labda után nyúltam. Ez megpecsételte sorsomat. „Világklasszist ne­velek a kisebbik fiamból!” - jelentette ki apám a nagy­­kanizsai focipálya öltözőjében csapattársainak, akik, kétkedve fogadták szavait. Akkor hároméves bátyám értesülvén a velem kapcsolatos nagyralátó atyai tervekről, alaposabban szemügyre vette öccsét. Azaz engem. Mivel csak a fejem és két karom látszott ki a pólyából, megkér­dezte apánkat: „Papa, tudod, hogy ennek nincs lába?” KŐBÁNYÁN, hol gyerekeskedtem, kiderült, hogy azért van lábam. Onnan is kiderült, hogy hetenként többször szétrúgták a Papa nevű grundon, amelyet azóta beépítettek, de akkoriban óriási focicsaták színhelye volt. Ezeken a meccseken támadó centerhalfot játszottam, ami nagyjából a mai középpályásnak felel meg és számolatlanul rúgtam a gólokat. Nem is volt semmi baj, egészen addig, amíg apám, a sör­gyári munkából hazajövet, le nem állt nézni a meccsünket. Nekem MI JUT ESZEMBE A FOCIRÓL? Árkus József emlékezik azon a délutánon történetesen minden cselem bejött és sorozatban rúgtam a gólokat, ötöt vagy hatot. Ez megpecsételte a sorsomat. Más­nap apám elvitt az Üllői útra, ahol egy próbameccs után leigazoltak a Ferencvárosba. Néhány hét múlva már bekerültem a kölyök kettőbe, amit nem kell fitymálni, mert volt kölyök három és kölyök négy is. Eleinte nem láttam a gőgtől. Akkortájt a Fradiban focizni mindennél nagyobb dicsőség volt, a suliban összesúgtak mögöttem, a lányok fél­istenként néztek rám, apám kidüllesztett mellel közlekedett Kőbánya utcáin. Volt bennem valami halvány rossz érzés, úgy láttam, mintha a többieknek jobban menne a foci, gyorsabbak, tehetségesebbek lennének nálam, a szertáros mégis nekem adja a legújabb cipőt, a legkevésbé nyúzott melegítőt, az edző pedig szüntelenül dicsér és sose hagy ki a csapatból. Azzal nyugtattam meg magam, hogy valószínűleg kevés az önbizalmam. Képzelhetik, hogy mit éreztem, amikor egy edzésen fakó rongyokat kaptam a megszokott dressz helyett és a szertáros mogorván érdeklő­dött, hogy miért nem jött meg a sör. „A nevemben is megkérdezheted az apádat, hogy ki itta meg a sörünket?” - szólt az edző és közölte, hogy helyettem más játszik halfot a bajnokin. Rosszat sejtve rohantam haza. Keresztkérdéseim súlya alatt apám beismerte, hogy rendszeresen kül­dött a szertárosnak és az edzőnek láda söröket. Egy világ omlott össze bennem. Többé a lábam sem tettem be az öltözőbe. Évek múlva drága, elfogult apámmal a nézőtérről figyeltük kedvenc csapatunk meccsét. A jobbösszekötő akkor már Kocsis Sándor volt, aki az ifi egyben foci­zott, amikor én az ifi kettőben. „Látod, ha nem vagy annyira önérzetes, akkor most lenne egy Budai-Árkus jobbszárnya a Fradinak, mert te is tudtál annyira, mint a Kocsis” - korholt az én tárgyilagos atyám. Abban a pillanatban Budai Laci elviharzott a szélen, beadott és Kocsis Sanyi fejese nyomán szinte kiszakadt a háló. „Na jó, nem bánom, lehet, hogy fejelésben Kocsis egy árnyalattal jobb nálad” - ismerte el apám és ez tőle nem akármilyen áldozat volt. Állampolgár a futballista is A futballisták is adóznak majd. Nem tisztelettel, sokkal inkább azért, mert kötelező lesz számukra is. Mostaná­ban mindenki számol, nézegeti a jog­szabályokat, böngészi az adótáblát. Ebből az össznépi matematikából a labdarúgók sem maradnak ki. Ám nemrégen Rubold Pétertől, a Rába középpályásától azt hallottam, hogy nem foglalkozik különösképpen ezzel a témával, majd a csapat szakértői, vezetői kiszámítják, neki csak az ma­rad, hogy befizeti az összeget. Kicsit túlzott, könnyed volt, mert azért nyil­ván őt is érdekli, foglalkoztatja, ho­gyan alakul majd a keresete az új adó­rendszer bevezetése után. Mi is erre kerestünk választ. Ho­gyan adóznak a futballisták, az ittho­niak, illetve a külföldi csapatnál szer­ződésben levők, milyen szabályok vo­natkoznak rájuk? Az eligazodásban Király György, a Pénzügyminisztérium csoportvezetője volt segítségünkre. - Alapvetően milyen szabály érvé­nyes a labdarúgók adózására? - A munkaviszonyból származó jö­vedelem után ők is adóznak, így ugyanazok a szabályok érvényesek rájuk is, mint bármelyik magyar ál­lampolgárra. Vagyis: jövedelmétől függően fizet adót. A táblázat szerint a futballisták is kiszámíthatják, hogy melyik jövedelmi sávba tartoznak. - Mondjuk, hogy X. Y. az M. Mű­veknél van állásban. Innen kapja a fize­tését, de természetesen a bajnoki, illet­ve válogatottbeli szereplések után meccspénzt is fölvesz. Hogy adózik ezen összegek után? - A fizetést és a meccspénzeket ter­mészetesen összevonják, s ez után kell adózni. A meccspénzt is kaphatja a játékos két formában. Vagy a munka­helyéről, mondjuk a klubtól, vagy ahogy említette, a válogatottból. De itt sincs eltérés. - Hogy adóznak a külföldön játszó magyar futballisták? Például Détárira mi vonatkozik? - Détári a Frankfurt játékosa, al­kalmazottja, tőlük kapja a fizetését. Ha odakint elkölti a pénzt, akkor is fizet adót, de elszámolhat költségeket. Az így kialakuló összeg húsz százalé­kát fizeti be adóként. - Forintban vagy valutában? - Természetesen forintban. A Ma­gyar Nemzeti Bank által az év utolsó napján kiszámított árfolyamnak meg­­fel­elően kell átszámítani forintra a kinti keresetet, ha korábban nem vál­tották át. - A labdarúgók sportbiztosítást is fizetnek. Az ez után járó díjakra milyen adózási szabályok érvényesek? - A játékos a biztosítási szerződés alapján kapja az összeget, s ebben az esetben adómentességet élvez. Ez alól csak az számít kivételnek, ha úgyne­vezett - ez biztosítási formula - jöve­delmet pótló felelősségbiztosítást kö­töttek. BORSI LÁSZLÓ

Next