Foci, 1988 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-01 / 26. szám
HAÁSZ CSERBENHAGYTA A VÁCIAKAT? A váciak szerint Haász Sándor vezetőedző cserbenhagyta a csapatot. A 43 éves szakvezető rákérdez: — Szabad megtudnom, hogy mivel indokolják ezt a kijelentést? — Állítólag olyan játékosok vásárlását kérte, akiket még a bajnoknak sem egyszerű megszerezni. Mivel ezt nem tudták vállalni Vácon, tovább lépett. Kesernyés mosoly ül az arcán. — Csalódást kell okoznom mindazoknak, akik ezt elhiszik — jelenti ki határozottan. — Eszem ágában sem állt eljönni Vácról, öt játékos távozott a keretből, szükségesnek tartottam a pótlásukat. Három olyan ígéretes fiatalember leigazolását kértem, akiket régen ismerek, s akik klubjukban ritkán jutottak szóhoz. Ezek a labdarúgók különösebb anyagi követelés nélkül jöttek volna. A vezetők azonban tudtomra adták, hogy nincs pénz az átigazolásukra. Többszöri próbálkozásom ellenére is az volt a válasz: majd meglátjuk! Boszszantott a dolog. Egy pénteken azzal fogadott az anyósom, hogykerestek a győriek és visszajönneka lakásomra. — Meglepődött? — Bevallom, váratlanul ért a Rába ajánlata, de titkon bíztam benne, hogy előbb-utóbb befut egy nagycsapat. Hallottam, hogy több fővárosi klubnál is szóba került a nevem. — Hívta a ZTE is. Arra alapoztak, hogy Zalaegerszegen élnek a szülei. — Valóban, de elkéstek. Érdemi tárgyalást nem folytattunk. — Miért döntött a Rába mellett? — Mert Vácott nem kaptam garanciát arra, hogy az elképzeléseimnek megfelelő szakmai munkát végezhessek a továbbiakban. Győrött viszont ideálisak a feltételek. Régen vágyom arra, hogy egy patinás egyesületnél dolgozzam. Olyan helyen, ahol minden feltétel adott a magasszintű edzzői tevékenységhez. — Bizonyára tudott róla, hogy Mezey, Verebes és Rátkai, valamint a csehszlovák Dunaszerdahely volt edzője nemet mondott a győrieknek. — A részletes listát nem ismertem, de eszembe jutott, hogy élvezem-e vajon a vezetők teljes bizalmát, vagy csupán azért esett rám a választás, mert a korábbi elképzelések meghiúsultak. Nem sokáig töprengtem a dolgon. — Nem fél attól, hogy Győrött kudarcot vall? — Eszembe sem jutott. Az ellenkezője, hogy mekkorát nyerhetek, annál inkább. A bukás lehetősége fennáll minden edző számára. Rendkívül imponál a győriek nagyratörő terve, jónak tartom a játékosállományt is. — Azt mondják nem könnyű ember Haász Sándor. — Nem szükséges udvariaskodnia, túl finoman fogalmaz. Vácon valóban sok mindent szóvá tettem, úgy érzem jogosan. Gyakran olyan kérdésekkel is foglalkoznom kellett, ami más feladata volt. Lelkiismeretem tiszta, az más kérdés, hogy maradt bennem néhány tüske. Nem tehetek róla, de igényes vagyok önmagammal és másokkal szemben is. — Egy év múlva mikor lenne elégedett? — Az élmezőnyben kell végezni, hogy részt vehessünk valamelyik nemzetközi kupában, mégsem kifejezetten a helyezés érdekel. Sokkal fontosabb, hogy stílusa, fazonja legyen a csapatnak. Az első perctől az utolsóig fussanak a játékosok, mindenki kiadja magából a maximumot. * — Dolgozott a TFSE, az MTKVM, a Szarvas, a Ganz-MÁVAG, a Bp. Honvéd, a Salgótarján és a Vác együttesénél. Miért áll mostani helyén a magyar foci? — Mert a szakmai munka nem kap kellő súlyt a klubokban. Nem a teljesítmények alapján fizetnek. Sajnos, akkor is pénzt kap a játékos, amikor nem érdemli meg. M Nevek röpködtek a levegőben, mindenki találgatott: ki lesz a ZTE edzője? Beszéltek arról, hogy a vészhelyzetben kisegítőként beugró és sikeresen dolgozó Mészöly Kálmán marad tovább. Szó volt arról is, hogy visszatér Gellei Imre. Tárgyaltak Haász Sándorral, akit családi kapcsolat is fűz a városhoz, továbbá a jólértesültek szerint Gelei József, Tóth József is a jelöltek között volt. Ezért hatott meglepetésként Rónai István szerződtetése. Őt nem említette senki sem, ráadásul komolyan tárgyalt a Rákóczival. — Valóban, szóban elígérkeztem Kaposvárra, abban is megállapodtunk, hogy mikor beszéljük meg a részleteket. Az ígért időpontban nem jelentem meg náluk. Tudom, nehéz helyzetbe hoztam a Rákóczi vezetőit, de az események annyira felgyorsultak, hogy képtelen voltam időben jelezni a változást. A ZTE és én is kerestem az elmúlt hét végén a klub képviselőit, de nem sikerült elérni őket. Nem volt szerencsés az sem, hogy a lapokban megjelent a szerződtetésem. Valójában szóbeli megállapodásom volt a Zalaegerszeggel, a kétéves szerződést csak június 23-án írtuk alá. Gondolom, az újsághír hidegzuhanyként érintette a kaposváriakat, megértem méltatlankodásukat, de ismétlem, nem sikerült időben értesíteni őket a változásról. — Miért a ZTE-t választotta? — Komlón lejárt a szerződésem és már korábban eldöntöttük, hogy nem hosszabbítunk. Elsőként a Baja jelentkezett, majd a Rákóczi, ahova szívesen mentem volna. Azután egyszerre három NB I-es klub is megkeresett, a Vác, a Dunaújváros és a ZTE. Zalaegerszeghez kellemes emlékek fűznek, két évet edzősködtem ott, ismertem a vezetők és a játékosok többségét. A Váccal és a Dunaújvárossal közöltem, hogy a ZTE-tárgyalástól függ minden. A Rákóczival szemben a Zalaegerszeg mellett döntött még az is, hogy ők NB I-esek és ha választhatok, akkor nyilván élvonalbeli csapathoz megyek. — A ZTE évek óta gyengül, egyre nehezebb helyzetbe kerül, nem túlságosan kemény fába vágta a fejszéjét? — Elgondolkodtató, hogy az elmúlt években egymásnak adták a kilincset a vezetők és az edzők. Ahol ilyen mozgás van, ott nincs minden rendben. Egyetértettünk abban, hogy most elölről kell kezdeni építkezni. Látványos változást senki se várjon. A vezetés kérése a nyugodt bentmaradás. Könnyen elképzelhető, hogy végig borotvaélen táncolunk. — Kikkel erősítenek? — Balázs kapus szerződése lejárt, nem tudni, megy vagy marad. Ha távozik akkor kapus mindenképpen kell. Jó játékosnak tartom Czigányt, bár az itteniek azt mondják, hogy emberi gyengéi vannak. Ennek ellenére sajnálom, hogy a Videotonhoz igazolt, így egy középpályásra is szükségünk van. Tárgyaltunk a csepeli Stefanovval. Jönne, de még nem járt le a szerződése. Ugyanígy vagyunk a volános Farkassal és az egri Simonnal. Nem tudom, eredményre vezetnek-e a megbeszélések. Erősítésnek tartom azt, hogy az említett két játékoson kívül a többiek maradnak. A tehetséges fiatalokat — Farkas, Kámán, Fajsz, Páli — csak fel kell rázni a megelégedettségből. Néhány környékbeli fiatalt azért jó lenne megszerezni. — Dohány? — Ha akar, tovább játszhat, örömmel látom a csapatban. A szakosztályvezetői posztot is felajánlották neki, de úgy érzem, ő inkább a pécsi ajánlatot fogadja el, ahova szintén vezetőnek hívják. PÁLFALVI GÁBOR LÁZÁR LAJOS E !