Focivilág, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-05 / 1. szám

Hriszto Sztoicskov labdája Végre, lelkesednek ennek a futballistának a hívei, éppen itt volt az ideje, hogy mi Hrisztónk kapjon egy jó kis aranylabdát, és az egészben a legszebb, ő maga is egyetért ezzel. Szeretem az ilyet, semmi álszerénység meg szemforgatás, egy labdarúgónak legyen önbizalma. Igaz, könnyű neki, van mire önbizalma legyen. Olvasom, egy olasz riporter álnok kérdésére, miszerint szerinte ki a jobb. Maldini vagy ő, azt mondta, az ilyen szavazásoknál előnyben vannak a csatárok, hisz végül is ők púpozgatják a hálót, amely tevékenységet, teszem hozzá, góllövésnek nevezünk, s amely tevékenység e játék javát, illetve borsát képezi. Tényleg, ha emlékeket idézgetünk, valóban támadók aratják a diadalt elsősorban. Van Bastenek, Baggiók, netán Blohinok, Rossik meg hasonlók, legfeljebb olykor-olykor becsúszik becsúszásai s egyebei révén egy-két Beckenbauer. Kis kitérő: szegény Barcsi soha nem kapta meg ezt a kolosszális kitüntetést, ráadásul most már bizonyos, hogy nélküle marad. Persze bizonyos ez pár éve, mióta pályafutása ívének hajlása lefelé irányul, tiszta röhej, hogy még most is felmerült némely gárgyult agyakban a neve, pedig tudható, ebben a kategóriában nem életműdíjakat osztanak. Merthogy láthattuk vb-n s egyebütt, az öreg Franco öreg lett. Japánban a helye. Szóval, Sztoicskov, a fenegyerek. Azt mondja emberünk, ő már 1992-ben megérdemelte volna a nemesfém játékszert, csakhogy akkor az a gonosz Berlusconi szépecskén megkörnyékezte az egész európai sportsajtot, mert kel­lett büszke cím Van Bastennek. így volt vagy sem, problémás lenne utánajárni, elképzelhető, hogy az olasz exminiszterelnök valóban gonosz pöttyöt, mind­azonáltal kissé bonyolult lehetett esetleg az aljas szándékot realizálni. Gondolom, lassan maga Hriszto - akiből népszerűsége okán tán még államel­nök is lehet valaha hazájában, ezáltal kábé ugyanakkora nagyember, mint feltételezett intrikusa - is napirendre tér az ügy fölött, különösképpen így, hogy álma beteljesedett. Honnan indult ez az ember, s hogyan jutott el idáig, arról lapunk egyéb oldalain tudomást szerezhetnek, érdekességképpen - plusz mert belefér a kon­cepciómba - csak annyit mondanék, ott játszogatott azon a bizonyos '84-es ifjúsági Eb-n, ahol Zsinka János és Kovács Kálmán kápráztatgatta el az éppen oda figyelmezőket. Később aztán kialakult közöttük némi különbség, minden­esetre tény, nem a mi fiainkat kellett a vastag aranyláncos kedvencek ádáz küzdelmében megelőznie. Na de hagyom ezt, mivégre nyavalyognék akkor is, ha nem muszáj. Muszáj viszont Sztoicskovot nézni, ha játszik, mert az mindig élmény. (Illetve majdnem mindig, '94-ben legalább egy alkalommal nem volt az­ AC Milan-FC Barcelona 4-0). Élmény, ahogy elfut, ahogy hajszálpontos passzt ad Romáriának, amelyet hajszálpontosan visszakap és hajszálpontosan bevág a kapu bal oldalába (FC Barcelona-Manchester United 4-0), ahogy becsavar egy szabadrúgást a vinklibe, mondjuk a vb-n Nigéria ellen (sajna közvetettet, kirúgás következik,­de hát természetesen akad ilyenekből szabályos is), sőt élmény az a lezserség, ahogy elképesztő biztonsággal végrehajt egy tizen­egyesként aposztrofált ítéletet. És élmény nemkülönben, ahogy veszekszik, játékostárssal, ellenféllel, bíróval meg hasonlókkal, ahogy és amilyen pofákat vág. Az emberre rájön a röhögés. Az elmúlt esztendő legnagyobb Sztoicskov-élménye? Elmondom. Bulgária- Mexikó nyolcaddöntő Amerikában, tizenegyesek, itt belövik, ott elrontják, Bulgária továbbjut, egy lépéssel közelebb vagyunk a román-bolgár álomdön­tőhöz - amelyhez sokkal közelebb aztán már nem jutunk­­, a tévében külön­böző bolgárokat látunk, akik önfeledten ugrándoznak, majd kiugranak a bőrük­ből, csupán a mi Hrisztónk nem látjuk sehol. A közvetítés vezetője sem, tehát elkezdi kerestetni, és aki keres, az talál. A kapu előtt hason teszik a Nike-rek­­lám és a mexikói válogatott kapusa, Campos, sírhat vagy mi, el van keseredve, érthető, mellette Sztoicskov térdel, vigasztalja. Ez azért valami. Ungvári G. A. Lapunk következő száma 1995. január 19-én jelenik meg TARTALOM 2. oldal Hriszto Sztoicskov labdája publicisztika 3-5. oldal A magyar NB 1 őszi góljainak kivesézése 6-7. oldal Kispályás bajnokságok 8-9. oldal Európai szaklapok év végi szavazásai 10-13. oldal Topliga (az angol, a francia, az olasz és a spanyol bajnokság eredményei összeállítá­sokkal, gólszerzőkkel) 14-15. oldal Fanatifo: Országjárás tántoríthatatlanul, az Ultra News jelenti (Hollandia) 16-17. oldal Az 1994/95-ös görög bajnokság csapatainak teljes játékoskeretei 18. oldal Óceánia és Ázsia „függetlenségi háborúja” 19. oldal Nemzetközi futballprogram, 1995. január 5-19. 20-23. oldal Focivilággal a Föld körül 24-25. oldal A brazil bajnokság értékelése 26. oldal A CONMEBOL Kupa beszámolója 28. oldal A CONCACAF térség klubcsapatainak versengése 29. oldal Foci fény­kép: Costa Rica 30. oldal Hallotta már, hogy... 31. oldal Napról lapra 35. szám Főszerkesztő: Halász Zoltán A szerkesztőbizottság tagjai: Dévényi Zoltán, Zágoni Zsolt A kiadó és a szerkesztőség címe: 1143 Budapest, Jurisics Miklós utca 14. Telefon/fax: 183-4077 Levélcím: 1462 Budapest, pf. 559. Kiadja: Infosport Bt. Felelős kiadó: a bt. ügyvezetője Nyomdai előkészítés: Infosport Rt. Készítette: Vörösmarty Nyomda Rt. Cím: 8000 Székesfehérvár, Irányi Dániel utca 6. Felelős vezető: Papp Károly elnök-igaz­gató Terjeszti: a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., a regionális rész­vénytársaságok, valamint az alternatív ter­jesztők Megjelenik kéthetente csütörtökön ISSN 1217-6834

Next