Focivilág, 1997 (5. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-10 / 21. szám

azonban a Sec. Terrasa (Barcelona) felség­jelzéseit viselik bomberjükön. Említést érdemel még a forgalomba hozott trikójuk, a két, színes technikával nyomtatott matri­cájuk, és a télakok gyakoribbá növeke­dése is. Léteznek egyéb ultragruppók a José Zorrillában. Az első és a mérvadó az Ultras Violetas, melynek ötszáz hund­ája van, getések, ölelgetések vették kezdetüket. Éltet­tük a vidéket, szidtuk az ország legnagyobb települését, mikor mi sálaztunk, ők is. A lefújást követően a stadion előtt közösen nótáztunk, címeket cseréltünk, az elvonuló cíviseket megtapsoltuk, „Hajrá, vidékkel!” búcsúztattuk. Remek pillanatok voltak. Vác FC-Videoton: mi lehettünk negyve­nen, Alba Regiából kvázi hatvanam Ezt a ran­devút is uralta a kedély, a jó hangulat, a cim­­boraság. A történéseket azért nem rész­letezném, mert a Loki elleni­­ fentebb taglalt - meccs apropóján már megtettem. Nem kívánom magam ismételni. - Gondolom, néhány ecsetvonással fel tudnád skiccelni a nem Vácott ment csűrték jellemzőit, vagy tévedek? - Előbb még a kispestiek vendégeske­déséről mondanék egy-két mondatot. Körül­belül hatvanan jelentünk meg, ez volt Nagy Tibi búcsújátéka. 1-2-nél is úgy szurkoltunk, mintha mi vezettünk volna. Az elköszönő kapitányunknak két tagunk kék-piros virág­csokrot és serleget nyújtott át, és kihúztunk egy nagyjából húsz méteres transzparenst is, mellyel elköszöntünk egyik legjobbunktól. Akkor most két turnénkról. BVSC-Vác FC: ötvenen érkeztünk Bognárékhoz. Benyomtunk 4-5 füstöt, a petárdákkal sem fukarkodtunk, a lepedőn kivehette mindenki az „Idegenben is otthon, általában ,k kissé fasiszták” - jelenti ki róluk informátorunk. Mindenük adott, amit egy jól szervezett crowd csak bespájzolhat magának, a Valladolid valamennyi fel­lépésén képviseltetik a brancsot. Ki nem állhatják a kommunista beállítottságú és szakadár alakulatokat, közöttük a kata­lánokat, baszkokat, galíciaiakat. Legfőbb konkurensük (ezek mellett) még a Komán­szövegű üzenetünket. A zárás után meg lettek kúszatva a Kék Fiúk, mivel beszóltak nekünk. Rendőri igazoltatás vetett véget az afférnak. Stadler-Vác FC: no, ezt a „tábort” külö­nösen nem csípjük! A 90 perc szerdára esett, ennek ellenére ötvenen tomboltunk a szuper­szonikus létesítményükben. 15 füstbomba (részletekben), két rudas zászló, rakéta jelezte dos Verdes Toledo, a LFN Zaragoza, a Brigadas Charras Salamanca, az Ultra Boys Gijón, ellenben testvériség köti őket össze a Brigadas Blancas Albacete, a Symmachiaii és Kaos Azul Oviedo, a Supporters Goi Sur Betis, az Ultra Yomus Valencia, az Ultras Sur Real Madrid falan­­gistáival, nacionalistáival. A Fossa Garrasoni 1994-ben hagyta faképnél amazokat, 200 híve ugyanis a balos politika képviselője. Ők pacsiznak a nemzetiségi, az anarchista, a marxista, a maoista, a szindikalista radikálisokkal. Nem nagyon kirándulgatnak, leginkább csak azokra a helyekre szerveznek expedí­ciókat, ahol komaként várják, vendégelik őket. A két bandérium nem sűrűn paroláz­­gat, vetélkedésük kiterjed a hétköznapokra is. A Kruzados Norte apolitikus. Fölöttébb jóban van a Gol Gran Valenciával, a Penya Juvenil Espanyolistával (ehhez jönnek az Ultras Violetas fentebb csokorba szedett pajtásai). Az ellenségek között felfe­dezhetjük még a Juventudes Verdibiancas Santander, a Boixos Nois FC Barcelona nevét is (mégpedig kiemelve). Ez a rövid életrajza az új valladolidi organizációnak, amelyik mindenképpen nagyobbá, ütőképesebbé óhajt a jövőben sarjadni. Az itt közölt íráshoz adott információkért hálás vagyok Balog Zoltánnak (UPA Szeged) és Sergiónak (KNV)! S.M. a Tiger Adoration fölényét. A közeg elvitt 3-4 vácit, nem tetszett neki a piroshow. (Az sem, hogy egy benzinkutat odafelé csöppet szétrá­moltunk.) Jövőre megpróbálunk apait-anyait beleadni, úgy érzem, az alapokat már lerak­tuk, számolni kell velünk a honi futballpá­­lyákon.­­ Köszönjük az interjút! 29

Next