Focivilág, 1999. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-27 / 43. szám
It „stupefy á" jyjjj sisyfe a Montptllier-n Franciaországban a nyári átigazolási időszak egyik szenzációját a Montpellier gárdája okozta. Sikerült ugyanis megszereznie a Lorient-tól Patrice Lokát, míg a Parmától Reynold Pedrost. És mivel Nicolas Ovédec már a játékosuk volt, így a Montpellier színeiben újra összeállt az a legendás trió, amely négy évvel ezelőtt a Nantes csapatát a bajnoki címig repítette. Ekkor sokan gondolták, hogy a klub akár a szezon meglepetéscsapata is lehet, ám a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a meglepetést legfeljebb negatív előjellel okozhatják. Tizenegy fordulót követően ugyanis a kiesést jelentő 16. helyen áll a gárda. A fent említett hármas valamennyi tagja a Nantesban kezdte a pályafutását, és a csúcsra is ezen klub színeiben értek fel. Az 1994-95-ös szezonban a „Kanárik” az ő vezérletükkel nagy meglepetésre aranyat nyertek. Különösen a két támadó, Loko és Pedros tett ki magáért, hiszen előbbi huszonkét találattal gólkirály lett, társa pedig négy góllal lemaradva bronzérmes lett a csatárok versenyében. Pedros ugyan nem volt ilyen eredményes - csak öt gólt szerzett de számtalan gólpasszt adott az életveszélyes duónak. A szezon végeztével aztán mindhárman nagyobb klubokba igazoltak, de ez a lépés egyikőjüknek sem jött be. Loko a PSG-ben nem igazán találta önmagát, pszichológiai problémái miatt még egy idegklinikára is be kellett feküdnie, a tavalyi szezon közben pedig eladták őt a Lorient-nak. Pedros előbb az OM-be igazolt, és nem is ment neki rosszul, majd 1997 áprilisában a Parma szerződtette. Itt azonban nem sikerült beilleszkednie, előbb a Napolinak, majd a Lyonnak adták kölcsön. Megunva az állandó csapatváltásokat, elfogadta a Montpellier ajánlatát, és végleg leszerződött a klubhoz. Nicolas Ovédec a Nantes-ból egyből külföldre, az Espanyolba igazolt, ahol eleinte ment is neki a játék, később azonban kikerült a csapatból. Ekkor hazatérve a PSG- ben próbált szerencsét, de itt is gyorsan a kispadon találta magát, és már tavaly a Montpelliert választotta. A klub az utánpótlás-válogatott Laurent Robert eladásával összeszedett annyi pénzt, hogy a nagy hármas ismét összeállhasson. Eleinte úgy tűnt, hogy még mindig érzik egymás játékát, hiszen az Intertotó-kupában bemasíroztak a legjobb háromba, olyan ellenfelek legyőzésével, mint az Espanyol és a Hamburger SV. Ezzel a hátsó ajtón bemasíroztak az UEFA-kupába, ahol a Crvena Zvezda kiverésével már a második körbe is bejutottak. Mindez nagyon szép, ám az a „kis" probléma, hogy a pontvadászatban korántsem megy ilyen jól a gárdának. Az első két mérkőzésen még jól szerepelt, a gondok csak a harmadik fordulóban kezdődtek el. Akkor ugyanis Lékóék 3-0-ra kikaptak a Strasbourgtól, és ezután még három vereség következett. A vezetőedző, Jean- Louis Gasset éppen ezért úgy érezte, hogy további erősítésre van szükség, és ebben az Olympique Marseille volt a csapat segítségére. Az OM-nél ugyanis Rolland Courbis nem tartott igényt Jocelyn Gourvennec és Eric Decroix játékára, míg a Montpellier kapva kapott rajtuk, és mindkettőjüket leszerződtette. Lehet, hogy éppen ezért, lehet, más indok miatt, de a hatodik fordulóban végre megszerezte második győzelmét a gárda. És hogy ki volt az ellenfél? Természetesen az OM. Úgy látszik, a Montpellier játékosai leginkább volt klubjaik ellen képesek a maximumra, mert ezután a Nantes-t páholták el idegenben. Megindult tehát felfelé a gárda, ám ez csak ideiglenes feltámadás volt, mert a hatodik fordulóban megszerzett győzelem óta csak egy döntetlent tudott elérni, a többi meccsen mind vereséget szenvedett. A jelenlegi helyezés több mint aggasztó a szurkolók számára, hiszen a Montpellier azóta, hogy 1987-ben feljutott az élvonalba, mindig a stabil középcsapatok közé tartozott. Csak egyszer érintette meg a kiesés szele, mégpedig éppen akkor, amikor a bevezetőben említett hármas a topon volt a Nantes-tal: az 1994-95-ös szezonban a kék-narancssárgák csak egy hellyel kerülték a kiesést jelentő tizennyolcadik pozíciót. Azóta viszont a legrosszabb helyezésük a tizenkettedik volt, tavaly például a nyolcadik helyen zárták a pontvadászatot. Valami hasonlóban bíztak a klub drukkerei az idén is, sőt, titkon abban reménykedtek, hogy némi szerencsével megismételhetik az 1988-as bravúrt, amikor újoncként egészen a bronzéremig menetelt a gárda. Mind a mai napig ez a klub legjobb eredménye az élvonalban. Erre most már vajmi kevés remény van, de a kiesés is csak a rajongók rémálmaiban fordul elő. Persze nem segíti a tréner, Gasset helyzetét az sem, hogy az erősítések közül többen is sérültek: Pedros például az első forduló kivételével egyetlen meccsen sem játszott - a többször emlegetett trió tehát tulajdonképpen nem is szerepelt még az idén -, és az OM-től a szezon közben leigazolt Gourvennec, aki hasonló szerepkörben - irányító középpályás-játszik, mint Pedros, ugyancsak megsérült, és hosszabb pihenő vár rá. Egyelőre tehát hiába van a csatársorban két, akár klasszisnak is nevezhető csatár Loko és Ovédec személyében, mivel nem kapják meg a megfelelő kiszolgálást, nem tudnak sokat tenni a csapat érdekében. Zsolnai Krisztián Patrice Loko