Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1910-03-01 / 1. szám

Tudomásunk szerint az irodalomban hasonló controll­­kísérletek nincsenek. Valószínűleg feltételezték, hogy a fog­húzás mindig fájdalommal jár. Az első eljárás szerint, vagyis minden érzéstelenítő és suggestio nélkül végzett foghúzásokból 500 esetnél többet figyeltünk meg. A statisztika könnyebb összeállítása czéljából kerek számot veszünk s 500 megfigyelt esetről állítunk össze statisztikát. Ezek közül: nagyon fájt ... ... ... 5 = 1% fájt________________ 157 = 31% kicsit fájt ... ... ... — 142 = 28’4% nem fájt ... ... .... ... 196 = 39’2% így tehát itt bebizonyítva látjuk, hogy a fájdalmatlan foghúzások száma minden előzetes eljárás nélkül meglehetős percentet ad, sőt ha azokat is hozzáveszszük, a­kik csak kis fájdalmat jeleztek, 67,6%-ot kapunk s ebből azt látjuk, hogy az esetek felénél több a fájdalmatlan és enyhe fájda­lommal járó foghúzás. Ha ellenőrző kísérleteket nem tettünk volna, nemcsak a fájdalmatlan, de az enyhe fájdalommal járó eseteket is a kipróbált szer javára írtuk volna. A suggesziós eljárásnál, mint már említettük, destillált vízzel ecseteltük a foghúst, avval suggerálva a beteget, hogy az cocain­s most már a foghúzás nem fog fájni; ilyen eljárással 100 esetet figyeltünk meg: nem fájt ... — ... _ ... 25 kicsit fájt ... ... ... — . ... ... 39 fájt-------------------------___ ... 31 nagyon fájt... ... ... ... ____ 5 A­mint az itt leírt számokból látjuk, a suggestio a fog­húzásnál nem számít. Egy jó tulajdonsága azonban mégis van, az, hogy a patiensek nyugodtabban ülnek le a foghúzáshoz. A szövetek feszüléséből eredő anaesthesiáról úgy győződ­tünk meg, hogy tiszta destillált vizet fecskendeztünk be az extrahálandó fog gingivájába úgy, mint azt az érzéstelenítő szerekkel tettük később. Az injectio feltűnő nagy fájdalommal járt s e miatt a betegek nem igen tűrték, és ezért kísérleteink

Next