Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1913-03-01 / 1. szám

4 A bromural és adalin haszna a stomatológiai gyakorlatban. Dr. Halász Henrik (Miskolcz): Minden fogorvosnak nagy számban akad egy éven át olyan ideges betege, a­kit szívesebben látna az ajtón kívül, mint belül. Valóságos lelki megnyugvás olyan betegekkel végezni, a­kik túlérzékenységükben az orvos minden kézmoz­dulatában egy merényletet látnak beteges érzékenységük ellen, a­mely viselkedésük a legedzettebb fogorvos idegzetét is időnekelőtte megőrli. Az ilyen pác­iensekkel szemben eddig semmiféle védőeszközeink nem voltak és tehetetlenül ki vol­tunk szolgáltatva az ilyen ideges betegek szekatúrái elszen­vedésének. De még nyugodtabb betegeink is kínosan feszen­genek, izegnek-mozognak a műtőszékben az idegextractio előtt és alatt, a­mi nem csekély izgalmat jelent a fogorvos idegzetére is, nem hallgatva el az extractio végett bennün­ket fölkereső, sokszor már előre ájuldozó betegek érzékeny­kedését sem. Mióta a bromural és adalin forgalomba kerültek, ben­nük olyan védőeszközzel rendelkezünk a mi fáradt, lestrapált, elcsigázott idegeinkre, a­melyek fölfedezéséért, forgalomba­­hozataláért elsősorban mi stomatológusok lehetünk mély hálára kötelezve a szerek előállítói és föltalálóinak. A bromural és adalin hatása abban nyilvánul meg, hogy a pác­iens teljes apathiával ül le a műtőszékbe, nem ideges­kedik, nem izeg-mozog a fogászati műveletek alatt, noha tudja mi történik vele, a beavatkozásnak nem szegül ellene.

Next