Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-01-01 / 1. szám

eseteket sebesülésük és gyógyulásuk után viaszban reprodu­kálni. A viaszmoulage ugyanis minden fényképnél, rajznál tökéletesebben, szemléltetőbben rögzíti meg ezeket az eseteket. Beszédességgel tárják elénk ezek a néma, fajtalan moulageok a háború borzalmait. Az orvostudomány már régebben szolgálatába vette a viaszképmás készítést. Főleg bőrgyógyászati intézetek ren­delkeznek nagy montage-gyűjteményekkel, a­melyek szem­léltető módon mutatják be az előforduló kórképeket és így mint kiváló tanítási eszköz szerepelnek. Ezek az intézetek rendesen hivatásos mesteremberekkel, mouleurökkel készíttetik praeparátumaikat, a­kik titkukat féltékenyen őrizve, az orvosok számára hozzáférhetetlenné teszik a moulage-készítés tech­nikáját. Sok esetben nem áll rendelkezésre az ilyen hivatásos mouleur és így számtalan tanulságos eset vész kárba a tudomány számára. Nem tartom tehát felesleges munkának, ha saját gyakorlatom alatt szerzett tapasztalataimat a moulage­­készítés körül nyilvánosságra hozom abban a száraz sor­rendben, a­hogy a moulageok készítését gyakorlatban foly­tattam és így mindenkinek lehetővé teszem, hogy arra való eseteit viaszban másolhassa. Előre kell bocsátanom, hogy a montage-készítés nem oly nehéz, a­milyennek első pillanatban látszik. Tény az, hogy bizonyos manualitás, gyakorlat és színérzék szükséges a sikeres működéshez. A lényege egyszerű másolási technika, a­melyhez szükséges manualitással minden fogorvos hivatá­sánál fogva rendelkezik, a színezést pedig kellő gyakorlat vagy tehetség híján hozzáértő emberekre lehet bízni. Majdnem mindenhol akad egy a festészetben valamelyes jártassággal bíró ember, a­ki az irányelvek alapján a moulageok színe­zését végezheti. Főleg az arcz másolásával akarok foglalkozni, minthogy ez a legnehezebben másolható testrész. A mintavétel. A viaszmoulage a másolandó testrészről közvetlenül készített gipsznegatívum után készül, tehát először a mosa­ndó részről gipszmintát veszünk. E czélból a beteget

Next