Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-12-01 / 12. szám

372 HUSZÁR GYÖRGY DR. Fogorvosi Szemle, LXII., 372—374. 1969. Közlemény a BOTE Fogpótlástani Klinikájáról (Igazgató: Schranz Dénes dr. egyet. tanár) Emlékezés Antal Jánosra írta: HUSZÁR GYÖRGY dr. Egy évszázaddal ezelőtt született Antal János dr., egyetemi magántanár, aki a múlt század 90-es éveitől az első világháborút követő időkig igen gyakran szerepelt a fogorvosaink tudományos és közéletében. Munkásságának egyér­telmű értékelése nem könnyű feladat. Kétségtelen azonban, hogy a magyar fogászat történetében sokszor jelentős, kezdeményező szerepet töltött be és ezért méltatjuk életútját születésének 100. évfordulóján. Győrszigeten született 1869. július 13-án. Középiskoláit Győrött, orvosi ta­nulmányait Budapesten és Bécsben végezte. Orvosi oklevelet Budapesten 1893-ban nyert. Antal, mint orvostanhallgató Bokay Árpád professzor vezetése alatt álló Gyógyszertani Intézetben díjazatlan, később díjas gyakornok és végül a tanszék II. tanársegéde. A Gyógyszertani Intézetben — még mint medikus — vizsgálatokat végzett a foszformérgezés ellenszerének felkutatására. „­Kísérletes adatok az acut phosphormérgezés kezeléséhez” (1891) c. közleménye országos fel­tűnést keltett, a napilapok is foglalkoztak vele és külföldön is elismerésre talált. A foszformérgezés ellenszeréül 0,20% kaliumhypermanganicum oldatot aján­lott. Ennek az antidotumnak az adott jelentőséget, hogy a heveny foszfor­mérgezés a múlt század utolsó évtizedeiben igen gyakori volt. 1909-ig nálunk is a gyufafejeket fehér (sárga) foszforból készítették; egy gyufafej 1—2 mg foszfort tartalmazott. A gyufafejek oldatát, mint könnyen hozzáférhető mér­get, sokszor öngyilkosság elkövetésére használták. Idült mérgezések gyufa­gyárakban fordultak elő és jellemző tünete az állkapocs foszfornekrózisa volt. Ennek kóroktanában a gangrénás fogaknak jelentőséget tulajdonítottak. Antal felfedezését az iapri mérgezések megelőzésére is felhasználták. A mai méregtanokban is még szerepel a heveny foszformérgezés gyógykezelésében a káliumhipermangánoldattal végzendő gyo­mormosás. Antal 1894 óta externistaként rendszeresen részt vett a budapesti Fogászati Klinika rendelésén. 1897-ben megválik a Gyógyszer­tani Intézettől és teljesen a fogorvosi pályára tér át, tanársegédi állást vállalva Árkövy klinikáján. Antal ez időben nősült és elhatá­rozásának anyagi okai is voltak. Elméleti pá­lya nem biztosított megélhetést nős, családos ember számára. Mindössze másfél évig műkö­dött a Fogászati Klinikán. Ezekben az évek­ben már fogászati tudományos munkásságot fejtett ki. 1898-ban felajánlották Antal­nak az Irgalmasrend budai kórházának fogorvos főorvosi állását. Antal felmérte a lehetősége­ket és felcserélte a tanársegédi állását a fő­orvosival. Az Irgalmasrend a múlt század végén elhatározta, hogy új kórház épületet építtet és ebben korszerű fogászati osztályt terveztek. Ennek vezetését vállalta Antal. Antal János

Next