Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
Hírek Emlékezés Dr. Kertész Jenőre Dr. Kertész Jenő az orvostudományok kandidátusa, rendelőintézeti főorvos, érdemes orvos, a magyar protetikai tudomány jelentős személyisége 100 évvel ezelőtt, 1889. április 15-én, Mentshelyen (Veszprém m.) született. Középiskoláit Budapesten, a Barcsay utcai főgimnáziumban, egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán végezte; 1914-ben nyert orvosi diplomát. Az első világháború alatt mint honvédorvos teljesített szolgálatot. Másfél évet töltött a fronton, meg is sebesült, számos kitüntetést kapott. 1918-ban a budapesti Stomatologiai Klinikán szerzi meg fogorvosi ismereteit. Árkönyy József professzor, majd Szabó József tanár, megbízott klinika igazgató mellett gyakornok, majd tanársegéd. Tanácsköztársaság alatt a Stomatologiai Klinika Orvosi Karának bizalmija volt, majd két hónapig a hadrakelt Vörös Hadsereg orvosa. A Tanácsköztársaság alatti szereplése miatt klinikai állását elvesztette és a két háború között csak magángyakorlatot folytatott. A nyilas terror idején súlyos tragédia érte, egyetlen fiát agyonlőtték a nyilasok. A felszabadulás után szerepet vállal az állami fogbetegellátás átszervezésében. 1948-ban a Csengery utcai Rendelőintézetben a fogpótlástani osztály egyik főorvosi állását tölti be, majd a Központi Stomatológiai Intézetben, annak megnyitásától kezdve protetikus főorvos volt. 1964-ben vonult nyugdíjba, de mint nyugdíjas is, részt vett az Intézet munkájában. Kertész Jenő tudományos érdeklődési területe elsősorban a restauratív protetiika (szájpadhiányok pótlása, onkológiai rehabilitáció) volt. Humánus életszemléletét, segítőkészségét jelzi, hogy a protetikának ezt az igen fáradságos, nem lukratív területét választotta munkaterületéül. Foglalkozott a fonetika fogorvosi vonatkozásaival is, egyik könyvrészletének tárgya a gyermekkori hangképzés hibái. Az 1957-ben megvédett kandidátusi értekezésének címe: „Új eredmények az arc- és állcsonthiányok és deformitások protetikai helyreállításához.” Részt vett a budapesti Fogorvostudományi Kar oktató munkájában, és rendszeresen fakultatív előadásokat hirdetett a helyreállító protetika tárgykörből. Szerepet vállalt a fogorvosi egyesületi életben. Az Orvos—Egészségügyi Szakszervezet Fogorvosi Szakcsoportjának — amely az akkori időkben megszüntetett MFE feladatát vette át — éveken át káderese, főtitkára, majd h. elnöke volt. Politikai állásfoglalásához mindig következetesen hű maradt. Munkássága elismeréséül, 1967-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. 1969. augusztus 5-én hunyt el. Emlékét a magyar fogorvosok megőrizték. Dr. Fábián Tibor—Dr. Huszár György '