Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

ügyi Minisztérium felkérésére írta „Nem volt könnyű feladat tankönyvet írni a fogorvostan-hallgatók részére annak, akinek munkássága évtizedeken át első­sorban a kutatást, a továbbképzést és az állami betegellátást szolgálta, és ugyancsak nehéz feladat kettős célú művet írni, amely a fogorvostan-hallgatók­­nak tankönyvül, de egyúttal a gyakorló fogorvosnak kézikönyvül szolgál” írtam e könyv megjelenése után. A terjedelmes művek inkább a továbbkép­zést szolgáló kézikönyvek, és tankönyvként a hallgatók nehezen tudták hasz­nálni. A könyvek megírásakor felhasználta protetikai tárgyú monográfiáit és nagyszámú közleményét, részletesen idézve az azokban tárgyalt saját, olykor sajátságos, elgondolásait. Ennek következménye, hogy míg a rögzített pót­lásokat alig 100 oldal terjedelemben ismerteti, addig fő munkaterületének, a lemezes fogpótlásoknak, 400 oldalt szentel. A hatalmas ismeretanyagot tar­talmazó Fogpótlástan el nem évülő értékének tartottam megjelenése idején a könyv minden részletét átszövő orvosi szemléletét. Kemény Imre tudományos munkásságának értékelése után szeretném port­réját néhány lelki és emberi tulajdonságára, valamint baráti-kollegiális kap­csolataira vonatkozó adattal teljesebbé tenni. Jószívű, megértő, segítőkész, a szelíd humort kedvelő, de néha hirtelen haragú ember volt. Megérdemelten sokra becsülte feleségét, Arit, akit egyik könyvének ajánlásában tömören „küz­delmeim, bánataim, örömeim osztályrészesének” nevez. Két, igen jó barátjá­nak Varga István és Balogh Károly professzorokat tartotta, akiket tisztelt és becsült. Jó kapcsolatai voltak a Stomatológiai Intézetben, elsősorban Kende Jánossal, Rehák­ Rudolf és Lőrinczy Ervin magántanárokkal, valamint közvet­len munkatársával, Ember Erika főorvosnővel. Jó viszonyt alakított ki a Sto­matológiai Klinika protetikai osztályával, majd ennek utódjával a Fogpótlás­­tani Klinikával. Számos onnan kikerülő tankönyvet, monográfiát gondosan lektorált. 1963-ban az akkori egészségügyi miniszter a BOTE rektorának elő­terjesztésére, egyetemi tanári címet adományozott neki. Ezt követően rendsze­resen hirdetett és tartott fogorvostanhallgatók számára fakultatív előadásokat. Kemény 1968 őszén hat hétig Ausztráliában tartózkodott. Hazatérése után úti beszámolót közölt a Fogorvosi Szemlében. Egykori páciensei sok szeretettel és kedvességgel fogadták. Ezt így értékeli: „Úgy látszik, mint gyógyító orvos tudtam legjobban közel férkőzni az emberek szívéhez. Talán ennek oka az, nyilván érezték, hogy nemcsak szakorvosi problémáik érdekelnek, de szemé­lyiségük, emberi lényük, sorsuk sem közömbös számomra. E vallomásnak nincs öncélja. Azért tettem, hogy fiatal kollégáim ebből tanuljanak. Sok évtizedes tapasztalatom alapján vallom és hiszem, érdemes páciensekkel gyógyító mun­kánk közben őszinte emberi kapcsolatot is teremteni, mert megítélésem szerint a gyógyítás művészetének ez is egyik elengedhetetlen feltétele.” Kemény Im­rének emberi és orvosi szemléletét jól jellemző ezen gondolatai iránymutatóak lehetnek pályánk mai és jövendő művelői számára. IRODALOM: Kemény I. könyvalakban megjelent művei: 1. A lemezes fogpótlás új irányelvei. Egészségügyi Kiadó, Budapest, 1952. — 2. A retenciós protézis. Egészség­­ügyi Kiadó, Budapest, 1954. — 3. Die klinische Grundlagen der totalen Prothese. J. A. Barth, Leipzig, 1955. — 4. Proteza de retentie. Editura Medicale, Bucuresti, 1957. — 5. A foghiányok klinikuma és a lemezes fogpótlás. Medicina, Budapest, 1959. — 6. Le hasi cliniche della protesi totale. Le Edizione Odontologiehe, Torino, 1959. — 7. Die klinische Grundlagen der totalen Prothese. II. jav. kiadás. J. A. Barth, Leipzig, 1965. — 8. Fogpótlástan. Medicina, Budapest, 1971. — 9. Fogpótlástan. II. javított, bővített kiadás, Medicina, Budapest, 1973. Dr. Gy. Huszár: Prof. Dr. I. Kemény: Commemoration on the occasi­on of the centenary of this birt 5

Next