Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1. szám

képzés. A posztgraduális képzés olyan képzés, amely az alapképzést követi, és további fokozat vagy diploma megszerzésére irányul. Mi a különbség a posztgraduális képzés és szakképzés között? A szakképzés olyan posztgraduális képzés, amely szakorvosi minősítést ad. A CECDO jóváhagyta, hogy minimum hároméves (4500 órás) tel­jes vagy ezzel egyenértékű részidős elméleti és gyakorlati képzésből álljon. A képzés elméleti része egyetemen vagy ezzel egyenértékű in­tézményben történik. A gyakorlatot egyetemnek vagy ezzel egyenér­tékű intézménynek kell szerveznie, de elvégezhető bármely más, jó­váhagyott helyszínen, az egyetemen belül vagy kívül (az egyetem által akkreditált gyakorló helyen). Ezáltal kibővül a gyakorlat lehetősége a kórházakra és egészségügyi központokra is. A képzés végén a szakor­vos-jelöltet hivatalosan vizsgáztatni kell. Előnyös lenne a vizsgaköve­telményeket általánosan meghatározni az Unió országaiban. Mivel az ACDT csak két szakképesítést ismert el, a fogszabályozást és a szájsebészetet, ezért felvetődött az a kérdés is, milyen más szak­­képesítést ismerjenek el az EU országaiban. Erre a kérdésre azonban minden uniós ország másképp válaszol. Milyen szakképesítéseket ve­gyenek be és milyen fontossági sorrendben? A CECDO vita után jóvá­hagyta, hogy szükség van a már létező szakképesítésekre (szájsebészet, fogszabályozás), és nagy az igény a fogászati népegészségügy szakké­pesítésként való elismerésére mindenütt az Unióban. Azonban sok más szakterület is van, amely szakképesítésként elismerhető lehetne. Ilyen és hasonló kérdéseket tárgyaltak meg az Európai Fogászati Kollégium című konferencián, melyet 1995-ben az Angol Sebészek Királyi Kollégiuma rendezett [3]. A konferencia célja a létező nemzeti és európai szervezetek tevékenységének összehangolása volt, beleért­ve az európai szakorvosi testületeket. Több előadás és egy munkacso­port foglalkozott a s­z­akké­pzéssel. Több mint 20 szakképesítést hatá­roztak meg a fogászaton belül, melyek négy fő csoportba oszthatók: a) arc- és állcsontsebészet, szájsebészet, orális medicina, beleértve az orális patológiát, az orális mikrobiológiát és a maxillofaciális ra­diológiát; b) fogszabályozás; c) fogászati népegészségügy; d) általános fogászat, beleértve olyan szakterületeket, mint endo­­doncia, implantológia, parodontológia, fix és kivehető fogpótlástan. Az a) b) és d) kategória különböző praktizálási módokra és techni­kákra épül, míg a c) csoport lakossági szükségletekre. Egyetértettek a szakorvos CEDCO által lefektetett definíciójával, mely alapvetően azt mondja ki, hogy a szakorvosnak alapképesítése kell legyen, majd pedig további elfogadott és akkreditált képzésben kell részt vennie. Javasolták egy olyan rendszer kidolgozását, amellyel mind a kép­zési program, mind a képzésben résztvevők alapos vizsgálatnak és akkreditálásnak vethetők alá. Ezt először nemzeti alapon kellene megvalósítani, majd pedig erőfeszítéseket kell tenni, hogy Európa­­szerte összhangba hozhatók legyenek.

Next