Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-02-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 1. sz. 2008.13-18. Szegedi Tudományegyetem, Fogorvostudományi Kar, Szeged Szájsebészeti Tanszék* Gyermekfogászati és Fogszabályozási Tanszék** Szkeletális elhorgonyzás: elülső nyitott harapások kezelése a felső moláris fogak intrúziójával Eredeti közlemény DR. SERES LÁSZLÓ*, DR. KOCSIS ANDRÁS** A szkeletális nyitott harapások etiológiájában gyakran a felső állcsontnak az őrlőfogak területén bekövetkező, túlzott növekedésének van kiemelkedő szerepe. Az állcsontok fejlődésének befejeződése után, a hagyományos ortodonciai eszközök nem alkalmasak a moláris fogak intrúziójára, ezért eddig az állcsontkorrekciós műtét volt az egyetlen keze­lési mód a nyitott harapás zárására. Az ortodonciai gyakorlatba a közelmúltban bevezetett szkeletális elhorgonyzással olyan fogelmozdulások érhetőek el, amelyekre korábban nem volt lehetőség. A titán mini lemezekkel végzett elhor­gonyzás lehetőséget kínál a felső molárisok intrúziójára, így a nyitott harapások kezelésére. Tanulmányukban a szer­zők a szkeletális elhorgonyzás szerepét vizsgálják az elülső nyitott harapások kezelésében. Hét beteget kezeltek, vala­mennyiüknél a felső molárisok területén, a dentoalveoláris régió túlzott növekedése miatt alakult ki az okklúziós eltérés. A felső őrlőfogak intrúzióját végezték a crista zygomaticoalveolarisra helyezett mini lemezek horgonylatként történő fel­­használásával. Az átlagos aktív intrúziós idő 6 hónap volt. A nyitott harapást mind a hét esetben zárták. Eredményeik azt mutatják, hogy a szkeletális elhorgonyzással végzett intrúzió alkalmas lehet az elülső nyitott harapások kezelésé­re. Kulcsszavak: szkeletális elhorgonyzás, titán mini lemezek, szkeletális nyitott harapás, moláris fogak intrúziója Bevezetés A legtöbb nyitott harapás nem önálló kórkép, hanem egy összetett rendellenesség egyik vezető tünete. Az elülső nyitott harapás leggyakrabban az őrlőfogak fog­medernyúlványának túlzott növekedése következtében alakul ki [18]. Ezeknél a betegeknél záró harapáskor a frontfogak, súlyosabb esetben a kisőrlők vagy akár az első nagyőrlők között is rés marad. A táplálkozási és beszédbeli nehezítettségen túl, nyugalmi helyzetben a száj nyitva marad, a nyálkahártyák kiszáradnak, fog­ínygyulladás, fül-orr-gégészeti problémák léphetnek fel. Az alsó arcmagasság megnövekedése esztétikai problémát okoz [4]. A szkeletális nyitott harapás egyike a legnehezebben kezelhető okklúziós eltéréseknek. Fiatal korban az áll­csontok növekedését befolyásolni lehet ortodonciai eszközökkel, a maxilla vertikális irányú növekedésének befejeződése után azonban csak két lehetőségünk ma­rad a nyitott harapás kezelésére. A frontfogak extrúzió­­jával a fogak közötti rés csökkenthető vagy akár meg is szüntethető, de ez a szkeletális komponenst válto­zatlanul hagyja, és esztétikailag is kifogásolható, emel­lett az esetek többségében instabil eredményhez vezet. Ezért felnőtt korban a kombinált ortodonciai-sebészi kezelésnek eddig nem volt igazi alternatívája [16]. A szkeletális nyitott harapás sebészi korrekciója so­rán vagy a teljes felső állcsontot impaktáljuk Le Fort - oszteotómiával, vagy Schuchardt-féle hátsó szegment oszteotómiát végzünk. Ha a mandibula autorotációját követően nem alakul ki megfelelő okklúzió, az alsó áll­csont oszteotómiáját is el kell végezni [3]. A betegek jelentős része utasítja el az állcsontkor­rekciós műtétet a szövődményektől, altatástól való fé­lelem miatt. Bailey és misai [2] arról számoltak be, hogy a nyitott harapással jelentkező páciensek kevesebb, mint fele fogadta el a felajánlott sebészi beavatkozást. Proffit és mtsai [16] azt javasolják, hogy a műtétet el­utasító betegeket jobb kezeletlenül hagyni, mint kizá­rólag fogszabályozó kezeléssel kiábrándító eredmé­nyeket elérni. Egészen a közelmúltig nem rendelkeztünk olyan módszerrel, amely lehetővé tette volna a szkeletális nyitott harapás korrekcióját állcsont oszteotómiák nél­kül. A szkeletális elhorgonyzás ortodonciai gyakorlat­ba történő bevezetése [14, 5, 11, 9] azonban lehető­vé tesz olyan fogelmozdításokat, amelyekre az eddig használt fogszabályozó eszközökkel nem voltunk be­ Érkezett: 2007. június 18. Elfogadva: 2007. december 3.

Next