Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-02-01 / 1. szám

15 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 1. sz. 2008. volt. Ezáltal biztosítottuk, hogy fúráskor ne károsítsuk a gyökereket, másrészt hogy a csavarok ne akadályoz­zák az intrúziót, valamint hogy megfelelő távolság ma­radjon az intrúziós erő kifejtésére [19]. Ha az első és második moláris fog együttes intrúzi­­óját tervezzük, akkor a lemez szájüreg felőli végének ideális elhelyezése a két fog gyökerei között és felett van, annak érdekében, hogy a fogak kedvezőtlen me­­zio- vagy disztoangulációját megakadályozzuk intrúzió közben (2. ábra). Ha csak egy fogat intrudálunk, akkor a lemez vége a fog függőleges tengelye fölé kell, hogy essen (3. ábra). A crista zygomaticoalveolaris széles, kompakt csontállománya lehetőséget biztosít a leme­zek változatos felhelyezésére. Ha az impaktálódott böl­csességfog az intrúziót akadályozná, akkor ezt a le­mez behelyezésével egy időben eltávolítjuk. A beavatkozás után a horgonylat azonnal terhelhető, az intrúziót azonban csak a varratszedés után kezdtük el, hogy a páciens számára okozott kényelmetlenséget csökkentsük. A lemezeket az ortodonciai kezelés befejezése után távolítottuk el. Fogszabályozás: Ha a molárisok intrúzióját olyan erővel végezzük, amely apikális irányba húzza a buk­­kálisan felhelyezett tubust, akkor a fogak nem kívánt bukkális koronadőlése is bekövetkezik (4. ábra). Ezt a molárisok közé helyezett transzpalatinális (TP) ívekkel akadályoztuk meg (5-6. ábra). Az intrúzió alatt a TP ívek a szájpad felé mozdulnak. Az íveket általában a nyálkahártyától 2-3 mm-re helyezzük, azonban ha int­rúziót tervezünk, akkor az elmozdítás távolságát hoz­záadjuk ehhez, hogy elkerüljük a lágyrészekbe való benyomódást (7. ábra). Ha pl. a molárisokat 3 mm-rel szeretnénk intrudálni, akkor a szájpad-ív-távolságnak legalább 5-6 mm-nek kell lennie. A transzpalatinális ívek további előnye az, hogy a nyelv intermittáló intrú­ziós erejét közvetítik az őrlőfogakra. Az intrúziót folyamatos, kis erejű húzással biztosí­tottuk (8. ábra). Nikkel-titán rugókat vagy elasztikus gyűrűket alkalmaztunk. Törekedtünk arra, hogy az erők közlése során minél kisebb forgatónyomaték keletkez­zen. Két fog esetén az elasztikus elemet a két fog kö­zötti szekcionált ív azon pontjához kötöttük, amelyik vertikálisan a legközelebb helyezkedett el a horgony­lat alsó széléhez (2. ábra). Egy moláris intrúziójakor a fog tubusát kötöttük össze a lemezzel (3. ábra). Az intrúzió megkezdése után a pácienseket 3-4 he­tente ellenőriztük. Minden alkalommal megvizsgáltuk a molárisok mozgathatóságát, a TP-ív-szájpad távol­ságot, az esetleges kedvezőtlen provesztibuláris vagy mezioanguláris dőlést, az intrúzió mértékét, a nyitott harapás záródását, valamint a moláris gyűrűknél a pa­­rodoncium állapotát. Az intrúziót akkor fejeztük be, ami­kor a nyitott harapást a kezelési tervben meghatáro­zott mértékben zártuk (9. ábra). Ezt követte egy rövid retenciós periódus, majd rögzített készülékes fogsza­bályozóval fejeztük be a kezelést. Szájhigiéna. A behelyezett titán lemezek összeköt­tetést létesítenek a szájüreg és a csontfelszín között. Daimaruya és mtsai szerint megfelelő szájhigiéne mel­lett a szkeletális horgonylat környékén hosszú távon is legfeljebb enyhe gyulladásos tünetek alakulnak ki [6], 5. ábra. TP ív mindkét moláris intrúziója esetén 6. ábra. TP ív egy moláris intrúziója esetén 7. ábra. A TP ív intrúziókor a szájpad felé mozdul, ezért felhelyezéskor az elmozdulás mértékét hozzá kell adni a normál TP-ív-szájpad távolsághoz

Next