Föld és Szabadság, 1930 (1. évfolyam, 1. szám)

1930-11-01 / 1. szám

1 oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG Miből éljen Magyarország népe? ! Magyarország’ földjét ma is úgy művelik, mint már 30—40 évvel ezelőtt. Egy kataszteri holdon terem búzából, rozsból métermázsa, kukoricából 9 mázsa, krumpliból 45 mázsa. Ez sokkal kevesebb, mind amennyi például Né­metországban terem, ahol 12—13 méter mázsa búzát vagy 80 métermázsa krumplit aratnak egy hold földön. De 40—50 évvel ezelőtt Német­országban sem termett több egy holdon, mint most nálunk. Hogy most olyan sokkal több te­rem ott, azt a németek annak köszönhetik, hogy megtanultak jobban gazdálkodni. Ott, Németországban ment egészen máskép, sokkal jobban szántanak-vetnek, kapálnak, trágyáz­nak stb., mint régebben. Mert a világ előre­megy, mindig találnak föl valami újat nem­csak­­ a repülőgép- és m­­űs­orkerékpá­rgy­ártók számára, de a mezőgazda számára is. De abból a haladásból, ami most mindenütt van, a ma­gyar földművelésben még eddig nagyon keve­set lehet látni, az most is olyan, mint már év­tizedekkel ezelőtt volt. Pedig ez nagy baj, mert a magyar földnek most nagyobb népessé­get kell eltartania, mint régebben. Ha a nép mindig­ csak szaporodik, a föld p pedig nem te­rem többet, mint azelőtt, akkor a népnek előbb­­utóbb koplalás lesz a sorsa és az ország kol­dusbotra jut. Azt lehet mondani, hogy Magyar­­országon ez már majdnem be is következett. Mindenki látja, hogy Magyarország már ma sem tudja népét eltartani. Különösen a dolgozó földművesnép sorsa rossz. Nemcsak hogy ke­veset terem a föld, de ebb­ől a kévésből is so­kat vesz el az állam mindenféle egyenes­ vagy közvetett adóban. És mert nagybirtokosok, középbirtokosok kezén 600 föld van, a kevés termésből még az ilyen birtokosok jövedelmé­nek is ki kell jutnia. A­mi marad, abból hogy éljen meg a földmun­kásoknak és kisgazdáknak olyan nagy tömege, amekkora a magyar ta­nyákon, falvakban, parasztvárosokban szoron­­kodik? Kis országunknak most, 1930 végén, 8,700.000 lakosa van, akik közül 4,900.000 lélek földművez­­sből él. Szántóföld, rét, kert és szőlő együtt­véve 11,­ millió hold van az országban, ami, keveset teremve, nem elég ennyi földműves eltartásához. A nagy német birodalomban há­­romszor annyi (14­4 millió) földművesnépesség él, de bőven négyszer akikora (48 millió hold) a szántók, rétek, kertek és szőlők együttes terü­lete. Vagyis ott három földművesre jut annyi művelt föld, mint nálunk négyre. Biztos, hogy Németországban nem olyan rossz a földműves nép helyzete, mert ott nemcsak hogy több föld jut egy földművesre, de annak egy holdja bő­rén másfélannyit terem és még azonkívül több a kisgazda, kevesebb a nincsetlen földmunkás, mint nálunk. Miért van, hogy Németország­ban, amely pedig sűrű népességű ország, a földműve­snép oly sokkal kevésbé sűrűen üli meg a földet? Ennek az az oka, hogy Német­országban tömérdek sok a gyár és egyéb ipar­­vállalat és ezek rengeteg sok embernek tud­nak jó vagy legalább tűrhető keresetet adni. Most 50 éve még Németországban is túl voltak zsúfolva a falvak, de amikor azután az ipar kifejlődött, igen sokan elvándoroltak a váro­sokba, nemcsak földmunkások, de még kisföldű gazdák is, mert a gyárakban jobban kerestek, mint otthon a kis gazdaságukban. Persze, aztán azokra, akik falun megmaradtak, fejen­ként több föld, több kereset jutott. Nálunk is már valami 40—50 év óta min­den újság azt írja, hogy a magyar ipart fejleszteni kell, de hiába, az ipar mégis csak igen-igen gyöngén fejlődik. A­mi nem is csoda. Miképpen lehessen gyárakat építeni, olyan országban, ahol nincs, aki a gyártmá­nyainkat meg tudja vásárolni? Majdnem­ 5 millió földműves él az országban, de azok közül egyre-egyre olyan csekély kereset jut, hogy abból legtöbbször már egy pár csizmára sem telik. És ezenkívül ahhoz, hogy ipar fejl­lődhessék, nemcsak vásárlóközönség kellene, hanem tőkepénz is, amiből a gyárakat föl le­hessen építeni, be lehessen rendezni. Hát ezt a sok tőkepénzt meg ki rakja össze? A földmű­vesnél­ nem tud pénzt takarítani, azmikor még a nagyobbföldű kisgazdák is adósságot kény­telenek csinálni mindenféle uzsorásnál. Az uzsorás pedig nem fekteti a pénzét gyárba, amely csak 10%-os jövedelmet hoz, ami­kor­ a megszorult kisgazda 20%-os kamatot is hajlandó fizetni, csak pénzt kaphasson. Ahol a földművesnép koldusszegény, ott nem sok iparos tud megélni." Budapesten és a vidéki városokban is tömérdek sok a munkanélküli. De nemcsak az ipari munkásság számára ke­­vés, a földművesnép szegénysége miatt, a meg­élhetés lehetősége. Orvosból, ügyvédből, tiszt­viselőből és egyéb hasonló kabátos emberből is csak keveset tudhat eltartani egy olyan sze­gény ország, mint a mienk. Nagy baj, hogy, mégis túlságosan sok kabátos ember van eb­ben a kis országban. Annyi a tanult ember, hogy már ueeaseprőnek is tucatszámra ajánl­koznak okleveles mérnök-, ügyvéd-, orvosfélék, akiknek nincs betevő falatjuk. Az állam min­den lehetőt megtesz, hogy a sok fölösleges ta­nult ember közül ne sok haljon éhen. Majdnem 250.000 állami, megyei és egyéb köztisztviselői és nyugdíjas van az országban; úgyszólva minden tizenharmadik az országban élők kö­zül vagy köztisztviselő, vagy annak eltartottja. Az állam abból a sok pénzből, amit évente ki­ad, a nagyobb részt (52%-ot) köztisztviselők és nyugdíjasok eltartására fordítja. Pedig már kiszámították, hogy az állam és a megyék, vá­rosok el­igazgatásához 35.000 tisztviselő elég volna és a vasutakhoz és egyéb állami válla­latokhoz sem kellene annyi tisztviselő, amennyi ott ül. Szóval, az állam igen sok olyan tanult embert is tart el, akinek a munkájára, semmi szüksége. Ezt úgy hívják: a magyar faj védelme. Azt mondják: nem lehet annyi sok jó magyar embert elpusztulni hagyni. Szép és helyes, csak az a bökkenő, hogy más jó ma­gyar emberek is vannak, tömérdek sokan, az elpusztulás szélén és azok megmentéséről lám, nem igen gondoskodik az állam. Czetler Jenő és más tudós emberek kiszámították, hogy 250.000 olyan mezőgazdasági munkás van az országban, akinek a munkaidény legnagyobb r­észében semmi munkája, semmi keresete. Hát ez a 250.000 mezőgazdasági munkanélküli nem­ olyan jó magyar ember, mint a 250.000 köz­­tisztviselő és nyugdíjas? És a tömérdek sok magyar ipari munkanélküliről, aki a városok­ban tengődik, nem kellene szintén valahogy gondoskodni? Azok megmentése már nem tar­tozik a magyar faj védelméhez? Ha a dolgozó földművesnépet valami úton­­módon ki lehetne emelni mai nagy szegénysé­géből, minden más néposztály is jobb hely­zetbe kerülne. Ebben az esetben a kabátos em­berek is megélhetnének olyan munkáiból, amire szükség volna. Persze, ha a dolgozó­i néptöme­­gek nyomorognak, a tamilt emberek is jobbára csak úgy élhetnek, ha az állam eltartja őket. 1930

Next