Föld és Szabadság, 1931 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1931-01-01 / 1. szám
rm 11. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. Seregszemlét tartunk. Csapataink fölvonulnak sorban, egymásután. Az első állomások: Debrecen, Békéscsaba, Győr. Ezeken a gócpontokon a Hajdúság, a Tiszántúl és a felső Dunántúl népe gyülekezett össze az elmúlt hetekben, hogy tanúságot tegyen szociáldemokrata meggyőződése mellett. Mert azok a derék küldöttek, akik ott megjelentek, egytől egyig meggyőződött és hűséges katonái a szociáldemokráciának. De nemcsak ők, hanem az otthonmaradtak százai és ezrei is, akiknek képviseletében megjelentek. Hasonlítsuk csak össze a mi gyűléseinket a kormánypárt vagy a kormány által dédelgetett alakulatok által összehívott gyűlésekkel. Azoknak összejöveteleit kedvezményes, sőt gyakran potyautazással segítik elő. A mi elvtársaink közül sokan gyalog tesznek meg 20—30 kilométeres utakat, mert nincs pénzük vonatköltségre. Amazok gyűléseit hatósági segédlettel hozzák össze. A mi küldötteink közül most is többeket a hatóság akadályozott meg az elutazásban. Még nagyon sok ilyen ellentétre tudnánk rámutatni. De legyen ez elég annak igazolására, hogy a mi tömegeink nemcsak öntudatosak és meggyőződöttek, hanem a tőlük telhető minden áldozat meghozatalára képesek, ha arról van szó, hogy az eszméért áldozni, cselekedni és harcolni kell. A három városban lezajlott kerületi gyűlések nagyszerű bizonyítékai annak, hogy a föld népe velünk van és készen áll a küzdelemre, mert érzi és tudja, hogy jogáról, szabadságáról és kenyeréről van szó. S ha igaz, amit itt megállapítottunk, akkor most már eljött az ideje, hogy tovább menjünk egy lépéssel. Szükség van a meggyőződésre és öntudatosságra, épúgy, mint a lelkesedésre. Ezek a nemes emberi tulajdonságok azonban eredmény, nélkül fognak elpazarolódni, ha nem használjuk föl idejében és célszerűen. Ezért vetjük föl a kérdést: mi következzék a kerületi gyűlések után? Ha azt akarjuk, hogy komoly eredmények fakadjanak az eddigi tevékenység nyomában, akkor első és legfontosabb feladatként álljon előttünk a szervezés munkája. A kerületi gyűléseken szó volt a pártszervezetek kiépítéséről. Ezt minden fölszólaló sürgette és a jelenlévők egyhangúlag szükségesnek tartották. Ezt, tehát vegyük úgy, mint mindnyájunkra közeledő határozatot. Ahol nincs még pártszervezet, ott haladéktalanul meg kell alakítani. Ahol már megvan, ott újabb jogokat kell behozni sorainkba. Ha ebből a munkából minden elvtárs kiveszi a részét, kevés jut egyre, mégis nagy, lesz az eredmény. Ugyancsak beszéltünk a gazdasági szervezet kiépítésének fontosságáról is. Nem először beszéltünk róla, de nem is utoljára. Mindaddig beszélnünk is kell róla, amíg minden földmunkás tagja nem lesz a földmunkásszövetségnek. Ez irányban is sok tennivaló van még előttünk. A téli hónapok alkalmasak arra, hogy ezt a munkát a saját érdekünkben lelkesedéssel végezzük. Ezek lesznek a legértékesebb eredményei annak a seregszemlének, amely december három vasárnapján lezajlott. És ezt vállaljuk, mert mi vagyunk az „Új hadsereg a Hadak Útján“, amelyről a legnagyobb magyar költő — Ady, Endre — írta» Ez az ezer évig nyomorgós; Százszor lesújtott, hús csapatja. De az erő, a friss Erő S vigságát a nagy élet adja. Agyú, gy'dok, úri bitang rág Nem fog a mi hús ereinken: Ha meghalunk, hát meghalunk S ha meghalunk, meghalt itt minden. Mi vagyunk Jövő és Igazság, Engesztelés és vagy ítélet, li's mi vagyunk, csak mi vagyunk ló Sors, la leli, i M vem keik Végiéi,