Föld és Szabadság, 1931 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1931-01-01 / 1. szám

5. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG Magyar föld népe, egyesült] Irta: Sajgó Jenő. „Pusztítsák el városainkat, azok igen rö­vid idő alatt újra, talán még szebben föl­­­épülnek, de ha valamely erőhatalom követ­keztében elpusztulna a mezőgazdaság, vá­rosaink utcáit csakhamar gyom verné föl.“ Bryan, az Egyesült Államok volt alelnöke a mezőgazdásg védelmében tartott egyik beszédében mondotta e szavakat Ennél érthetőbben és tömörebben alig jellemez­hette valaha is egy államférfi a mezőgazda­ság nagy horderejét. A fenti szavaknak fokozottabb jelentő­sége van nálunk, mert Magyarország nem ipari, de mezőgazdasági állam. De ugyan­ekkor azt is látjuk, hogy sehol a művelt országokban annyit szervezetlenül, elha­gyottan nem áll a föld népe, mint éppen ná­lunk. Ennek a következménye azután, hogy ma, bármerre tekintünk szét az országban, mindenütt csak pusztulást, nyomort, két­ségbeesést látunk a falvak és a tanyák népe között. Mindenütt megtört hangon ostro­molnak bennünket: „Mi lesz? Meddig foly­tatódik ez még?“ Magyar föld népe! Kiskorúságban vagy­tok tartva! A kormány a kisgazdaképvise­­lők tapsai közt nyilatkoztatta ki, hogy éret­lenek vagytok saját sorsotok vitelére. Éret­lenek arra, hogy megválasszátok titkos szavazással azokat a férfiakat, akiket mél­tóknak ítéltek sorsotok intézésére. De ugyanakkor nem akarnak semmi felelőssé­get vállalni romlástokért azok, akik magu­kat kizárólagos előhívatottaknak nevezik. Évről évre mélyes­!) szakadékba visznek bennünket és ők mossák kezeiket. De ez már tovább így nem folytatódhat. Kellenek hogy legyenek férfiak, akik ki­nyitják a politika légmentesen bezárt zsa­luit, hogy a dohos, romlott lég helyébe nap­sugár ömöljön be. Ezért mi, akik ismerjük a magyar föld népének célkitűzéseit, lelkü­­letét, akaratát, munkabírását és vágyait, de egyben vérző szívvel látjuk elesettségét és porbasújtottságát, segítségüekre leszünk a föl­szaba­dító kü­zdelemben. Elsősorban önbizalomra akarjuk tanítani a föld népét. A csü­ggedőkbe erőt, a fárad­takba kitartást önteni. A kétségbeesettekbe reményt, a hitetlenekbe hitet, a megcsal­­takba bizalmat, a kiábrándultakba új, ne­mes ideálokat ettarti. Jövünk azért, hogy az elesetteket fölemeljük, a könnyeket le­töröljük, a nyomort megszüntessük, a ki­­uzsorázottakat megv­édjük, az állati sort büszke emberi öntudattal fölváltsuk, a tu­datlan elmékbe szövétneket gyújtsunk, a családi szeretet bőségszaruját oltárra emel­jük, a csecsemőhalandóságot lecsökkent­sük, a tüdővész pusztításának gátat ves­sünk, az ifjak boldogulását biztosítsuk, a nők anyáskodó szívét boldogsággal töltsük, a férfiak izmos karjának munkát adjunk, a szent munka közben kiesetteket gyámolít­­suk, az elaggottaknak nyugodt, békés életet biztosítsunk. Ez van a mi agrárprogra­munkban. Ez a program nem a megalkuvó, lekenyerezhető polgári pártok, vagy a zász­laját hűtlenül elhagyó kisgazdapártok pro­gramja, hanem a szocializmusé, vagy amint a föld népe előtt kimondhatjuk: agrár­szo­cializmusé. Mi megyünk mindenütt elől, mi fújjuk a kürtöket. Mi tárjuk ki mellünket először az ellentábor vad dühének. Mi törjük a bozó­tot, mi romboljuk szét az akadályokat. Ti, a föld nagyszerű népe, pedig zárt tömegek­ben jöjjetek velünk. Ott, ahol kell: vidám induló dalával; ott, ahol kell: némán, szót­lanul, összeszorított fogakkal, de kéz a kéz­ben, váll váll mellett, a sok milliós tömeg­erő föltartóztathatatlan lökőerejével. Ha ilykép összefog a mi akarásunk a ti akarástokkal, bámulva fogjátok látni, hogy soraink előtt mily gyorsan összeomlik min­den ellenállás. Meg fogjuk mutatni a vi­lágnak,­­ hogy a magyar föld „éretlennek“ mondott népében mily pompás lendület és mily nagyszerű képességek vannak. Hogy ez az „éretlennek“ minősített nép mily ki­tartó, munkabíró, politikailag iskolázott. Megmutatjuk, hogyha visszanyeri önren­delkezési jogát, nem lesz az a világválság, amely a jövőjébe vetett hitét megingatná, jóléte fokozásának útját állná, mert víg munkakedvvel teljesíti a gazdasági élet és a termelő munka minden területén annak a­ tanítását, akinek keresztjével m­a a ja­vakban dúskálók annyiszor visszaélnek: a halványarcú, szelíd Názárethiét, aki mond­ván: „Menjetek és termeljetek két, kalászt ott, ahol eddig mások egyet sem termeltek“. ’ Tarackos házhelytelek Válasz Ítj házhelyes­nek. „ Levelében átkozott teleknek“ nevezte a tarackos területet, amit házhelynek részére ki­mértek. Elfelejti, hogy minden növénynek megvan a maga rendeltetése, hivatása,­­ még a taracknak és a tövisnek is. A tarack a futó­­homok területek legelőit megvédi a szél ellen, különben a futóhomok elvándorolna a szelek szárnyán. Viszont a tarackos telekből kerti föl­det alakítani nagy és nehéz munkával jár, sőt ajánlom, hogy előbb kerítse be, a f­utószói tol némileg védelmezze meg a területet és csak azután szedje ki a talajmegkötő tarackot a futóhomokból. De a kerti területet akkor sem szükséges egyszerre az egészet mentesíteni a taracktól, hanem csak annyit, amennyire műve­leti növények vetése céljából szüksége lesz. A tarackos rész tovább zöldes télen-nyáron és a 1931

Next