Föld és Szabadság, 1931 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1931-01-01 / 1. szám

A FÖLD V­S SZABADSÁG 3. oldal A falu és a politika n­agyon divatba jött tíz esztendővel ezelőtt a falu. Amennyit az elmúlt tíz év alatt beszéltek a faluról, nem beszéltek annyit róla azelőtt két­száz esztendő alatt sem. Eszükbe sem jutott! "Amiért fontossá vált a falu, az nem valami er­kölcsi fordulat volt a győzelemre vergődött ellenforradalmi politikusokban, hanem egészen egyszerű cselfogás, amely abból a fölismerésből származott, hogy a régi úri Magyarországot régi hatalmi viszonyaival és gazdasági össze­tételével állítsák vissza — a falu népének segít­ség­ével. Miért éppen a falu népét szemelték ki segítő­társul? Miért éppen a falura számítottak teljes bizonyossággal a régi rend helyreállításának munkájában? Erre felelni szerfölött egyszerű. A forradalmak után viszonylat­ nem a falu élt a legrosszabb helyzetben. Akkor még a búzának, a krumplinak és a föld egyéb termékeinek nagy volt a becsülete és az ára. A földek rész­ben ezért, részben meg a pénz elértéktelenedése következtében megtisztultak terhüktől. Akinek csak tenyérnyi földje volt is, nem halt éppen éhen s még az egészen a lincsellenek is jobban voltak, mint mostan. A falu tehát gazdaságilag nem volt lesüllyedt, szükséget érző, vagy éppen ínséges állapotban. Az ellenforradalmi politika tehát könnyen sűthetett egy kis önérzetet, meg­­némi politikai érdeklődést alája. Akinek tehát földje volt, hangadóvá lett az egyszeriben. Akinek pedig nem volt földje, annak meg annyival is inkább lapulnia kellett, mert más­képpen hamar kommunistát kiáltott volna rája a falu szája. A szomorú az volt a dologban, hogy nemcsak az, akinek földje volt, hanem az is, akinek nem volt semmije sem, igen-igen hamar készen volt az ítélkezésével az olyan ember fö­lött, aki nem látta éppen mennyországnak már akkor sem az életet itt, Hunniában. Ez pedig abból eredt, hogy a falut észázadok óta nem en­gedték politizálni. Nem is tudta tehát, hogy mi fán terem ez a mesterség. Nyaka köré csavarták a tetszetős jelszót, hogy a politika úri huncut­ság s a falu el is hitte, hogy az, mert hogy való­jában az is volt. Hogyisne hitte volna, amikor mindig kitudták őt az alkotmány sáncaiból, amely mögött az urak mindig csak maguk kö­zött indikáltak. Meg azután ha politizált is, mi volt ez a poli­tizálás az igazi politikához képest? Ötévenként itt volt a követválasztás. Kurjanthatott, ehetett, ihatott s ha volt adóssága, esetleg még azt is ki­fizethette a választási költségekből, a többi az már csak zászlódísz volt. A falu legtöbbjének nem is volt választójoga. Akinek meg volt, kettő közül választhatott. Lehetett 67-es vagy 48-as. Nem sok volt a különbség a kettő között s ami volt, az csak amolyan mondva csinált különb­ségszámba ment. Egyik politika sem nőtt ki a falu népének lelkéből, a 48-as legföljebb annyi­ban, hogy Habsburgodénes politikának látszott és a nemzeti eszme hangjának hallatszott az Ausztriának való kiszolgáltatottsággal szemben. De ahogyan a­z 57-es politika, úgy a 48-as sem ereszthetett gyökeret a falusi nép lelkében, mert mindkettőből hiányzott a népi szellem. Egyálta­lában ki­törődött ezekben a pártokban azokkal a szociális problémákkal, amelyek a falut sor­vasztották? A magyar falu a legkétségbeejtőbb sötétség­ben élt, a népoktatás színvonala példátlanul alacsonyan állott, a zsuptetőkre rásötétedett a feudalizmus árnyéka s a magyar közigazgatás is kezére járt az uralkodó osztályoknak abban, hogy a falu mozdulatlanságban, sötétségben, szegénységben és szolgaságban maradjon. Az Ausztriával való közösség megbénította, az iparfejlődést, de amennyiben mégis szárnyra kapott volna az ipar, ezeket a szárnyakat le­­nyeste a nagybirtokos osztály, amely féltette az ipartól a halásos napszámbéreket.A mezőgazda­ságból pedig nem nőhetett ki annyi érték, mint amennyiből a falu élete fölvirágozhatott volna. Ősi módszerekkel művelték a földet, a belterjes gazdálkodásnak nyoma sem volt, a föld telve teherrel, a bankok tartották markukban a szán­tók és legelők túlnyomó részét és egyre több középbirtokos, kisbirtokos és törpebirtokos lába alól szaladt ki a föld, amely mind kevésbé tudta eltartani a rajta élőket. így azután két gondo­lat hódított tért a magyar mezőkön, tanyákon: a kivándorolás és az egyke. Csoda-e hát, ha a falu népe nem fordította te­kintetét a politika felé, amely tönkrezúzta az életét, mert ellene való politika volt? Csoda-e, ha a falu népe közömbösségbe süllyedt s lehet-e csodálni, ha ezt a falut az ellenforradalom saját érdekei ellen, de a régi uralkodó osztályok visszatérésének és újraépített uralmi rendjének a javára föl tudta használni? Most a falu súlyos válságban él, de ez a vál­ság nem mai keletű, nem 1918 után, hanem jó­val 1914 előtt kezdődött. Annak a tragikus sors­­nak a felidézésében, amelyben juh­a magyar falu van, nem kis része volt annak a körül­ménynek, hogy a falu népe nem politizál, mert­ nem politizálhatna. Nem politizált, mert mesterségesen eltömpí­­tették benne az erre való érzéket. Nem politi­zált, mert elzárták a kultúrától, újságtól, könyv­től, amely megnyitotta volna értelmét a küzdőjo­gok lén­yegének fölismerése számára. Nem poli­tizálhatott, mert nem engedték szervezkedni. Nem politizálhatott, mert nem volt mivel, nem volt választójoga, se nyílt, se titkos, semilyen. Nem politizálhatott a saját községében sem, nem vehetett részt a közdolgok intézésében, mert a községben sem volt úr a saját portáján. Most sincs sokkal különben. De a falu népe m­a már mégis másképpen gondolkodik és sok minden történt, ami szinte kényszerítő erővel sodorja őt bele a politikába. A háború meg az utána következő forradal­mak sok mindenre rányomták eltörölhetetlen bélyegüket. A falu megmozdult, megmozdítot­ták. A lövészárkokban a várossal összekever­ték. A falu hallott egyet és mást és megtanult újságot olvasni, megnőtt a földre, jogra, szil-,­badságra való éhsége is. A falu elkezdett gon­dolkozni és noha előbb még azok miatt, ami­ket fönntebb írtunk, fölhasználható volt egy, egészében a régi rend helyreállításánál, ma már, tíz esztendő múltán szerzett némi politikai ta­pasztalatokat is, meg azután nyomasztó gazda­sági betegsége is egyre jobban rátanítja, hogy:

Next