Föld és Szabadság, 1931 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1931-01-01 / 1. szám
A FÖLD VS SZABADSÁG 3. oldal A falu és a politika nagyon divatba jött tíz esztendővel ezelőtt a falu. Amennyit az elmúlt tíz év alatt beszéltek a faluról, nem beszéltek annyit róla azelőtt kétszáz esztendő alatt sem. Eszükbe sem jutott! "Amiért fontossá vált a falu, az nem valami erkölcsi fordulat volt a győzelemre vergődött ellenforradalmi politikusokban, hanem egészen egyszerű cselfogás, amely abból a fölismerésből származott, hogy a régi úri Magyarországot régi hatalmi viszonyaival és gazdasági összetételével állítsák vissza — a falu népének segítségével. Miért éppen a falu népét szemelték ki segítőtársul? Miért éppen a falura számítottak teljes bizonyossággal a régi rend helyreállításának munkájában? Erre felelni szerfölött egyszerű. A forradalmak után viszonylat nem a falu élt a legrosszabb helyzetben. Akkor még a búzának, a krumplinak és a föld egyéb termékeinek nagy volt a becsülete és az ára. A földek részben ezért, részben meg a pénz elértéktelenedése következtében megtisztultak terhüktől. Akinek csak tenyérnyi földje volt is, nem halt éppen éhen s még az egészen a lincsellenek is jobban voltak, mint mostan. A falu tehát gazdaságilag nem volt lesüllyedt, szükséget érző, vagy éppen ínséges állapotban. Az ellenforradalmi politika tehát könnyen sűthetett egy kis önérzetet, megnémi politikai érdeklődést alája. Akinek tehát földje volt, hangadóvá lett az egyszeriben. Akinek pedig nem volt földje, annak meg annyival is inkább lapulnia kellett, mert másképpen hamar kommunistát kiáltott volna rája a falu szája. A szomorú az volt a dologban, hogy nemcsak az, akinek földje volt, hanem az is, akinek nem volt semmije sem, igen-igen hamar készen volt az ítélkezésével az olyan ember fölött, aki nem látta éppen mennyországnak már akkor sem az életet itt, Hunniában. Ez pedig abból eredt, hogy a falut észázadok óta nem engedték politizálni. Nem is tudta tehát, hogy mi fán terem ez a mesterség. Nyaka köré csavarták a tetszetős jelszót, hogy a politika úri huncutság s a falu el is hitte, hogy az, mert hogy valójában az is volt. Hogyisne hitte volna, amikor mindig kitudták őt az alkotmány sáncaiból, amely mögött az urak mindig csak maguk között indikáltak. Meg azután ha politizált is, mi volt ez a politizálás az igazi politikához képest? Ötévenként itt volt a követválasztás. Kurjanthatott, ehetett, ihatott s ha volt adóssága, esetleg még azt is kifizethette a választási költségekből, a többi az már csak zászlódísz volt. A falu legtöbbjének nem is volt választójoga. Akinek meg volt, kettő közül választhatott. Lehetett 67-es vagy 48-as. Nem sok volt a különbség a kettő között s ami volt, az csak amolyan mondva csinált különbségszámba ment. Egyik politika sem nőtt ki a falu népének lelkéből, a 48-as legföljebb annyiban, hogy Habsburgodénes politikának látszott és a nemzeti eszme hangjának hallatszott az Ausztriának való kiszolgáltatottsággal szemben. De ahogyan az 57-es politika, úgy a 48-as sem ereszthetett gyökeret a falusi nép lelkében, mert mindkettőből hiányzott a népi szellem. Egyáltalában kitörődött ezekben a pártokban azokkal a szociális problémákkal, amelyek a falut sorvasztották? A magyar falu a legkétségbeejtőbb sötétségben élt, a népoktatás színvonala példátlanul alacsonyan állott, a zsuptetőkre rásötétedett a feudalizmus árnyéka s a magyar közigazgatás is kezére járt az uralkodó osztályoknak abban, hogy a falu mozdulatlanságban, sötétségben, szegénységben és szolgaságban maradjon. Az Ausztriával való közösség megbénította, az iparfejlődést, de amennyiben mégis szárnyra kapott volna az ipar, ezeket a szárnyakat lenyeste a nagybirtokos osztály, amely féltette az ipartól a halásos napszámbéreket.A mezőgazdaságból pedig nem nőhetett ki annyi érték, mint amennyiből a falu élete fölvirágozhatott volna. Ősi módszerekkel művelték a földet, a belterjes gazdálkodásnak nyoma sem volt, a föld telve teherrel, a bankok tartották markukban a szántók és legelők túlnyomó részét és egyre több középbirtokos, kisbirtokos és törpebirtokos lába alól szaladt ki a föld, amely mind kevésbé tudta eltartani a rajta élőket. így azután két gondolat hódított tért a magyar mezőkön, tanyákon: a kivándorolás és az egyke. Csoda-e hát, ha a falu népe nem fordította tekintetét a politika felé, amely tönkrezúzta az életét, mert ellene való politika volt? Csoda-e, ha a falu népe közömbösségbe süllyedt s lehet-e csodálni, ha ezt a falut az ellenforradalom saját érdekei ellen, de a régi uralkodó osztályok visszatérésének és újraépített uralmi rendjének a javára föl tudta használni? Most a falu súlyos válságban él, de ez a válság nem mai keletű, nem 1918 után, hanem jóval 1914 előtt kezdődött. Annak a tragikus sorsnak a felidézésében, amelyben juha magyar falu van, nem kis része volt annak a körülménynek, hogy a falu népe nem politizál, mert nem politizálhatna. Nem politizált, mert mesterségesen eltömpítették benne az erre való érzéket. Nem politizált, mert elzárták a kultúrától, újságtól, könyvtől, amely megnyitotta volna értelmét a küzdőjogok lényegének fölismerése számára. Nem politizálhatott, mert nem engedték szervezkedni. Nem politizálhatott, mert nem volt mivel, nem volt választójoga, se nyílt, se titkos, semilyen. Nem politizálhatott a saját községében sem, nem vehetett részt a közdolgok intézésében, mert a községben sem volt úr a saját portáján. Most sincs sokkal különben. De a falu népe ma már mégis másképpen gondolkodik és sok minden történt, ami szinte kényszerítő erővel sodorja őt bele a politikába. A háború meg az utána következő forradalmak sok mindenre rányomták eltörölhetetlen bélyegüket. A falu megmozdult, megmozdították. A lövészárkokban a várossal összekeverték. A falu hallott egyet és mást és megtanult újságot olvasni, megnőtt a földre, jogra, szil-,badságra való éhsége is. A falu elkezdett gondolkozni és noha előbb még azok miatt, amiket fönntebb írtunk, fölhasználható volt egy, egészében a régi rend helyreállításánál, ma már, tíz esztendő múltán szerzett némi politikai tapasztalatokat is, meg azután nyomasztó gazdasági betegsége is egyre jobban rátanítja, hogy: