Föld és Szabadság, 1932 (3. évfolyam, 1-9. szám)
1932-01-01 / 1. szám
l1.32 FÖLD ÉS SZABADSÁG 5. oldal A falu szava Szemelvények beküldött levelekből. Új hadsereg kelt a hadak útján... A szociáldemokráciától eddig elzárt falu egy mérési lendülettel szétpattintotta a bilincseket. Világosságot kavargó szeme elfordult a sötétségterjesztő kufároktól és izmos kézzel emelte föl a szocializmus világító fáklyáját. Tudásra szomjas lelke magába szívta a szocializmus igaz tanításait. A hívó szóra százak, ezrek, majd tízezrek jöttek a zászlónk alá. Ma maár sokan vagyunk, de még mindig nem elegen. Számunk azonban napról napra nő. Új hadsereg támadt a mozdulatlannak hitt magyar földön. Ez a hadsereg azonban nem barbár fegyverekkel akarja megvívni a maga harcát. Ennek a hadseregnek, a mi hadseregünknek, sokkal erősebb és biztosabb fegyverek vannak a birtokában. Ezek a fegyverek: az Igazság, az Öntudat, a meggyőződésből fakadó Hit és a Szocializmus világot átformáló ereje. Csupa bizakodás, öntudat és erő sugárzik ki azokból a levelekből, amelyek szerkesztőségünkhöz érkeznek egyszerű emberektől. Ezek a levelek fejezik ki a föld népének igazi hangulatát. Néhányat itt közreadunk. Szentistván. A múlt évben meglátogatott bennünket Keininger Ferenc miskolci képviselő elvtársunk, s ez alkalomra néhányan összejöttünk a pártszervezetben. A csendőrség ezt népgyűlésnek minősítette és följelentést tett ellenünk. El is ítéltek bennünket 10— 20 napi elzárásra, amit december havában töltöttünk ki. De azért azt üzenjük az elvtársaknak, hogy minket ez nem riasztott vissza, mert tudjuk, hogy tíz igazságért szenvedtük el. Mi készen állunk minden áldozatra, amit meg kell hozni a szociáldemokráciáért, mert ennek az eszmének a győzelme jelenti a mi fölszabadulásunkat. Munkástestvéreim, tealázó sors az, amelyben mi élünk! Ezért föl a küzdelemre a szociáldemokrácia zászlója alatt! Kis András: Pátka. Helyes érvekkel alátámasztott igazságot írt meg Györgyi Lajos gazdálkodó elvtárssam lapunk novemberi számában. Tényleg, a kisgazdák és földmunkások eddig vak eszközei voltak a különböző politikai pártoknak. Hát ennek most már legyen vége. Ne legyünk játékszerei mindenféle átellenzékieskedő politikai iigéceknek. Van nekünk olyan pártunk és olyan programunk, amelyhez foghatót sehol nem találunk. Nem ér semmit a sok mmasz, ha mi követi a tett. Ahol megvan a pártszervezet, csatlakozzatok minél tömegesebben. Ahol nincs, ott meg kell alakítani. Csak szervezett erővel tudjuk a mai népellenes rendszert megbuktatni. Tisztán kell látnunk. Nem személycserére, hanem rendszerváltozásra van szüksége az országnak. Csak a mi szervezeteinkben tanulták meg tisztán látni. A zaklatás — amit a múltban el kellett szenvednünk— ne riasszon vissza beneteket. Pöl a fejjel és bál van előre, míg célhoz nem érünk. Simon József: Battonya. A mi átkunk eddig az öntudatlanság és a szervezetlenség volt. Példának hozom föl 1918-at, amikor hazajöttünk a háborúból. Ekkor megvolt a lehetőségünk, hogy földhöz, joghoz, és szabadsághoz jussunk. De hagytuk, hogy a nyakunkra jöjjön a kommunizmus, utána pedig az ellenforradalom, amely s sárba tiport bennünket. Tanuljunk tehát a múltakból. Fogjunk hozzá a szervezkedéshez és minden munkástestvérfünk lelkébe oltsuk bele a szocializmus igazságait. Csak így leszünk öntudatosak, így nem játszhatnak ki bennünket, mi szerezzük meg jogainkat. Csákó János, Szomolya. Nálunk is megindult a szervezkedés olyan nagy lendülettel, hogy helyiség után kellett néznünk. Ilyen csak egy van községünkben, a Hangya által épített kultúrház. Ebben az ügyben fölkerestem a kántor urat, aki egyben a Hangya-fiók igazgatója. Beszélgetésünk során ismertettem vele a mi célkitűzéseinket. A vita során közelebb jutottunk egymáshoz és kijelentette, hogy a kapitalista rendszert ő is bukottnak tartja, s egyetlen kivezető utat csak a szocializmusban látja. M is szocialista, csak még az a baj, hogy római katolikus kántortanító. Kántor úr, mi eszerint megtaláltuk egymást. Nem szégyen a korral haladni. Igaza van, nincs más kivezető út, mint a szociáldemokrácia. Csak a szocializmus tudja úgy nemzeti, mint nemzetközi viszonylatban fölvenni a küzdelmet a nemzetközi kartellek és trösztök kizsákmányoló hadjáratával szemben. És ha mi, az ezerholdakról elűzött földmunkások, az eladósodott törpe- és kisbirtokosok ezt fölismerjük, mennyivel inkább kellene ezt látniuk a proletárnál is proletárabb néptanítóknak. Tincse A. ém Mezőkövesd. Amióta a szocializmus fáklyája bevilágít a magyar falvak sötétségébe, szörnyen megrémültek a sötétséget terjesztő klerikatizmus szolgái. Ahelyett, hogy keresnék a kivezető utat a mai szerencsétlen helyzetből, amelynek előidézésében nagy felelősség terheli őket is, egyszerűen a szociáldemokrácia megrágalmazásával szeretnének kibújni a felelősség alól. Néhány héttel ezelőtt megjelent a mezőkövesdi pártszervezetben a római katolikus egyháznak egyik ilyen jámbor szolgája. Mi elég barátságosan fogadtuk a tisztelendő und., ő azonban visszaélt ii mi vendégszeretetünkkel. Mert amikor meglátta kezünkben a Népszaát, elkezdte azt gyalázni. Azt mondta, hogy ez megmételyezi fiz emberek lelkét. De megjárta, mert egyik elvtársunk megmagyarázta neki, hogy mi szerintünk a Népszava — Isten szava. És hogy a tisztelendő úr bizonyára összetévesztette a mi Népszavunkat az annak idején levézlett és hozzájuk igen közel álló Nép című újsággal. Erre látogatónk jobbnak látta eltávozni. A lecke azonban nagyon az elevenére tapintott, mert azóta a ,,Borsod“ című lapban gyalázkodik ellenünk. Tisztességes családapákat, akiket a pártszervezetben talált — levitézlett munkakerülőknek titulált. Isten bocsássa ezt meg önnek, tisztelendő úr, de ne vegye rossznéven, ha gyalázkodásait visszautasítjuk. Tesszük ezt azok nevében, akiket az önök segédlete mellett belezavartak abba a világháborúba, amely okozta szerencsétlen országunk megcsonkító-