Föld és Szabadság, 1933 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1933-02-01 / 1. szám
3. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG 91 dán koronát. De noha süllyedt a földmunkások keresete, egy béres évi jövedelme még mindig kitesz 500— 600 dán koronát, vagyis 700— 800 pengőt. Hollandiában még 1928-ban a mezőgazdasági férfinapszám egész nyáron át 3—3 m1 hollandi forintot, vagyis mi pengőértékben körülbelül 9 pengőt tett ki. Svájcban még 1929—1930 folyamán a mezőgazdasági napszám — férfi- és női napszám vegyest — egész éven át 5 V* és 1O*/ svájci frank, vagyis mai pengőértékben 7 és 13 pengő között mozgott. Azóta kisebb lett a mezőgazdasági napszám úgy Hollandiában, mint Svájcban, de még mindig többszöröse a magyarországinak. Munkanélküliség ez országok mezőgazdaságában igen kevés van és azt is enyhíti a munkanélküliség ellen való biztosítás, amely mindhárom országban kiterjed a mezőgazdasági munkásokra is. Hogy ezekben a mondott, országokban, noha a búza, a tej és egyéb termények ára ott is alig magasabb, a földművesdolgozók helyzete mégis olyan sokkal jobb, mint nálunk, annak főleg két oka van: egyrészt az, hogy a föld többet terem. Könnyen el lehet képzelni, hogy ott, ahol egy hold földön háromszor annyi takarmány terem, mint nálunk és egy tehén évente átlag 3500 liter tejet ad, nem pedig 1200 litert, mint a mi teheneink, a kisgazda még mindig nem megy tönkre, ha le is megy a tej ára 10—12 fillérre. Emellett a föld nem nagybirtokosok, hanem túlnyomóan kisgazdák kezén van, akik, jól teremvén földjük, jómódúak; már most olyan országban, ahol nagyon sok jómódú kisgazda van, az ipar és a kereskedelem is virágzik és a jómód általános, gazdag országban pedig mindenféle bajra könnyebben akad orvosság, mint földhöz ragadt szegény országban. A jobb helyzet másik oka, hogy azokban az országokban megvan az általános, titkos választójog. Svájcban még a megyék, járások ügyeit is a megye vagy a járás népe maga igazgatja: az választja, általános, titkos szavazással, a főispánt és a szolgbírót (aminek mindnek ott, persze, más neve van); ott minden tisztviselő a néptől függ, amely megválasztotta és szolgálja a népet, nem pedig uralkodik rajta. Ott még a törvényeket is sok esetben a nép maga hozza; minden ember maga leszavaz, akarja-e azt a törvényt vagy sem. Hollandiában, Dániában is, ha nem is ennyire, de szintén nagyon messzemenő jogai vannak a népnek. Ilyenképpen azokban az országokban a kormány és a közigazgatás emberei sokkal inkább függenek a dolgozó néptömegektől, mint nálunk, tehát sokkal inkább törődnek is vele, hogy a munkásnak legyen miből élnie és hogy a kisgazda olcsó hitelt és egyéb támogatást kapjon. Hogy a dolgozó népnek jogai legyenek, hogy ne legyen az országban nagybirtok és hogy a föld sokkal többet teremjen, az Magyarországon is lehetséges volna. De hogy mindez csakugyan meg is legyen: szervezkednie kell a dolgozó népnek, amíg elég erős lesz, hogy megdöntse a ma uralkodó kormányzati Vavi fJaTArt Helyreigazítás. Legutóbbi számunkban megjelent „A fasiszta állam és a földműves dolgozók“ című cikk második bekezdésének 7. és 8. sorában értelemzavaró sajtóhiba fordul elő, amelyet ez alkalommal helyreigazítunk. Ahelyett, hogy Olaszországban „100 hold művelt földön átlag 7 földműveslélek tengődik“, helyesen így volna: „100 hold művelt földön átlag 73 földműveslélek tengődik" Hírek a nagyvilágból A hitlerista nemzeti szocialisták kétkulacsosságát jól jellemzi az a csalafintaság, melyet agrárprogramjukkal, a hírhedt 12 földművesponttal elkövetnek. Ennek kétféle kiadása van: egyik a szudetákvidéki kisemberek számára, ahol a paraszti kisbirtok megteremtésére és védelmére esküsznek, egy másik Poroszország számára, a nagybirtokos junkereknek, amelyben már a nagybirtok „különös és szüksges feladatáról** is van szó. A hiorogkeresztes nácik agrárvezére, báró Maydell meg is jelölte ezt a fel-,adatot, ami nem mint a föld népe elproletarizálódásának megakadályozása. Hogyan? Hát egyszerűen úgy, hogy a fenntartott nagybirtok örökre biztosítson részművelést, harmados, negyedes földeket. Hát nem megható? Belgiumról nemcsak azt tudjuk, hogy ott legsűrűbb a lakosság és aránylag legnagyobb a föl hozadéka, de azt is véssük emlékezetünkbe, hogy a földmunkásszövetség 1932-ben közel 10.OOO új taggal szaporodott. A lengyel parasztpárt vezére, Vitos, volt miniszterelnök kijelentette, hogy pártjával a ■szociáldemokrata párt hős kíván csatlakozni és nagyarányú propagandát indít meg a célból, hogy minden nagybirtok kártérítés nélkül legyen kisajátítható. Az idők jele! Cselo-Morvaországban a földmunkásszervezeteknek részben sikerült visszaverniük a földbirtokosok napszámbérreszorító és rovukaidőkitoló törekvéseit. A cseh népegészségügyi tanácsok egyébként most vitatják az első európai népegészségügyi konferencia határozmányait. Eszerint minden 2000 lakos után egy körorvosi állas és minden 20.000 lakos után egy járási kórház, legalább 50 ággyal lenne felállítandó. A szükséges anyagi fedezet — elvtártársaink szerint — a hadügyi kiadások csökkentésével volna elérhető. Amerikából tanét újabb vészhír szárnyalt hozzánk A San Domingo köztársaság a nyugatindiai szigetvilágon csaknem háromszor olcsóbban termeli a kitűnő cukornádat, mint mi európaiak a cukorrépát. Az igaz, hogy 1 kg cukor önköltségi ára nálunk nem éri el még az 50 fillért sem, a többi aztán adó és költségek, de még így is, mi lesz a mi cukorrépatermelésünkkel? Az olcsóbb cukornak majd örülünk, de a fenyegető munkanélküliségről már most illenék gondoskodni. Lesz piac Az ezévi szociáldemokrata pártkongresszuson elhangz,ott a fontos kérdés és felelet, hogy lesz piac, de nem lesz mit a piacra vinni ebben az eszeveszetten fejtetőre állított kapitalista rendszerű világban. De mennyire igaza van, mert a mai termelési mód lassacskán kifosztja az országot minden életszükségleti cikkekből. Látja ezt velem együtt sok kiskunfélegyházi gazda is. Bizony szomorú észlelet, de igaz, hogy állatállományunk — dacára, hogy agrárállam vagyunk — megfogyatkozott és elsatnyult. A parasztlakosság teljesen elszegényedett, a földet nem tudja kellőképpen trágyázni. Ma már a föld népének nincsenek értékes, fiatal lovai, amikért külföldön szép summákat kaptak, öreg gebekkel csúsznakmásznak az elszegényedett kisgazdák. De nincsenek növendékemarhák sem, amelyek fölváltanák a kiöregedett teheneket. A sertésadomány kipusztulása pedig megdöbbentő. Éppen időszerű lenne már módját ejteni valamiképpen annak, hogy a gazdák ne legyenek kénytelenek minden szopós- és üszőborjaikat levágatni. Sajnos, semmi reménye nincs a föld népének, miután Gömbös Gyula 95 pontja a vízbe esett, hanem félő, hogy a vízbe hullott pontok nem ehető ponttyá, hanem élvezhetetlen rákká válnak, amitől még betegebbek leszünk, mint voltunk. Ezek után csak annyit, hogy hárcsak csalódnék! Tajti Péter, kisgazda, 1933