Föld és Szabadság, 1934 (5. évfolyam, 1-9. szám)
1934-01-01 / 1. szám
4. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG vetéseik kevesbítésével. Tegyük föl, hogy essen az úton fölemelnék rövid ideig a búza árát mázsánként 15—20 pengőre, de a többi gabona ára maradna 4, 6, 8 pengő, mi jönne ki ebből? Az jönne ki, hogy igen sok szegényebbféle ember a drága búza helyett inkább rozson, kukoricán, krumplin élne, úgyhogy ennek folytán a búzatermés túlságos nagy része jönne piacra és túl sok maradna belőle eladatlan, tehát a búza ára megint csak lemenne. Termeléskisebbítéssel a fontos termények árát csak úgy lehet emelni, ha valamennyinek a termését egyszerre kisebbítik. De ez megint nem megy úgy Magyarországon, ahogy az irányított gazdálkodást kigondoló urak hiszik, ők azt mondják: Magyarországban 4—8 pengő a szemesgabona ára, de Németországban 20—30 pengő, azért, mert Németországban kevesebb gabona terem, mint amennyi a sűrű lakosságnak kell, úgyhogy oda okvetlenül be kell vinni gabonát. Ám ezt meg lehet akasztani a határon magas vámokkal, így lehet ott a gabona árát 25—30 pengőre emelni. Tehát — azt mondják — kevesbítsük Magyarországon a termelést annyira, hogy itt is kevesebb ter vanjen, mint amennyi a népespességnek kell, akkor itt is föl lehet emelni vámokkal a terményárakat. Úgy látszik, mintha egészen okosak volnának az urak, akik ezt így mondják. Pedig nem azok. A dolog ugyanis Magyarországon egészen másképpen áll. Magyarországon évente, az utolsó öt év átlaga szerint, 56 millió mázsa szemesgabona terem (beleértve a kukoricát). Fejenként és évenként a háború előtt átlag 582 kg gabona fogyott el táplákozásra, takarmányra és ipari célokra. Az országnak ezidőszerint 8.800.009 főnyi népessége, az 51 millió mázsa vetőmag beszámításával, 560 millió mázsa gabonát fogyasztana évente, vagyis már most is több gabonára volna szükség, mint amennyi terem, ha fejenként most is annyi fogyna, mint a háború előtt. Ám valósággal a munkabérek sülylyedése s általában a dolgozó néposztályok elszegényedése miatt az 1924/929. évek átlagában a fejenkénti fogyasztás csak 482 kg-ot, az 1929/932. években csak 457 kg-ot tett ki. Ha tovább szegényedünk, lesüllyed a fogyasztás fejenként 420 vagy 400 kg-ra. Ennyit tesz ki most Kománnéban és Jugoszláviában. Ha azonban ennyire lesüllyed a fogyasztás, akkor vetőmaggal együtt csak kb. 42 millió mázsa gabona fogy el évente Magyarországon, ami csak mi része az 56 millió mázsányi termelésnek. Vagyis, az országos szántóföldterületnek több mint 1/fe vetetlenül kell hogy maradjon, ha az a cél, hogy kevesebb gabona legyen az országban, mint amennyi kell és hogy vámokkal emelni lehessen az árát. Meg kell azonban gondolni: ha a földek egyrésze vetetlenül marad, akkor az országban olyan nagy lesz a nyomorúság,hogy még 420 vagy 400 kilogram gabona sem fogy el fejenként és évenként. Hiszen a kisgazdáknak alig lesz eladnivaló terményük, a földmunkások közül pedig még több marad munka nélkül, mint most; és mivel a földművesnép még annyi iparcikket sem vásárol majd mint most, még növekedni fog az ipari munkanélküliség, s a kisiparosok keresetnélkülisége. A mezőgazdasági termeléscsökkentés csak fogyasztáscsökkentést eredményezhet, ezen az úton a terményárakat emelni nem lehet. Szinte érthetesen, hogy gondolhattak ki ilyen kevéssé bölcs tervet és mikép tehette azt magáévá kormányzati program gyanánt a miniszter? Az ugyan igaz, hogy a nagybirtokosok jövedelme sülyedőben van és gazdaságukat sohá fönntartani már nem tudják. De ha így áll a helyzet, hiába erőszakolnak kényszertársulást a kisgazdákra és termeléskisebbítést, ami úgyis ellenkezik a kisbirtok természetével. Hiába akarják kevesbbíteni a föld termését, amiből a dolgozó nép és maga az állam elsegíteni ezúton nem fognak helyzetükön. Akkor már bölcsebb volna szétdarabolni a nagybirtokot és földet adni a népnek, az meg tudna rajta élni és tudna magán segíteni. Irányított gazdálkodásnak nevezik, tervgazdaságnak csúfolják azt, amit akarnak. Majd lapunk jövő számában megírjuk, mit lehet csinálni tervgazdasági alapon, ha az a tervgazdaság nem a nagybirtokosok tervgazdasága a a termelés kisebbítésére és a nép nyomorítására, hanem szocialista tervgazdaság a termelés növelése és a nép gazdagítása végett. 1933 Végrehajtható-e a földreform? Ha az adófizetők lajstromát, valamint a kisiparosok és kereskedők hitelkönyveit vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy a földreform útján éppen azok jutottak földhöz, akiknek az adójuk és egyéb tartozásaik, ha nem is teljes egészében, de javarészt rendezve vannak. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy bár nehezen művelhető és lakóhelyüktől távol eső földeket kaptak, eredményesen és helyesen gazdálkodnak. De egyben figyelmeztetés is arra, hogy egy igazságos földreform ma már elodázhatatlan. Mert a nagybirtok sem az adóját, sem egyéb tartozásait rendezni nem tudja, de a földnélküli munkások nagy tömegének sem tud munkát adni. Ez a körülmény az államháztartás egyensúlyára is döntő befolyással van. Amikor a szocialista képviselők ennek a fontos kérdésnek az elintézését a parlamentben sürgetik, azt a választ kapják: „Nincsen rá fedezet“... Jól van! Ezt is elhisszük és tudomásul vesszük. De bele nem nyugodhatunk, már csak azért sem, mert egy egészséges kis■biirtok létesítés és tervszerű telepítés nemcsak az államháztartás egyensúlyát biztosítja, de a kisipart és kereskedelmet is megmentené a végpusztulástól. . Felvetődik tehát a kérdés: miként hajtható végre egy földreform a mai viszonyok között? Nagyon egyszerűen! Erre már van több példa. Tudniillik több községben egyes nagyobb birtokokat az igénylők között haszonbérbe kiosztottak. Ezek a bérlők a haszonbért pontosan fizetik s még emellett, ha szűkösen is, de megélnek, anélkül, hogy ínségmunkára szorulnának. Osszák fel tehát a nagybirtokokat és az igénylők fizessenek a tulajdonosoknak haszonbért addig, amíg a mai súlyos gazdasági válság elmúlik. Ha ugyan egyáltalán elmúlik? Mert mi, szocialisták ebben nem hiszünk. Mert hiszen nem is annyira a gazdaság, mint maga a kapitalizmus van válságban. És ez a válság, bárhogyan is toldozzák, foltozzák és bármennyire is szeretnék, a kapitalizmuson belül nem csapolható le. Itt nincs más kiút: a kapitalizmust fel kell váltania a szocializmusnak. Ezt a munkásságnak napirenden kell tartania és ezen cél elérésére szervezkedni, tömörülni, tanulni és harcolni kell. _ „ , ,, Svomádi. Harmati Mihály kovácsmester.