Föld és Szabadság, 1935 (6. évfolyam, 1-9. szám)

1935-01-01 / 1. szám

KészülieM! Nincsetlenek, Bizony. Mert olyan meglepe­tést tartogat számotokra nemzet­fenntartó kormányzatunk, ami­lyenről legföljebb csak álmodni mertetek. Föltéve, ha mertetek. Mert egy idő óta nagy merész­ség ám az is, ha valaki olyan bolondot álmodik, hogy a minisz­ter urak nem feledkeznek el a népnek tett ígéretekről. Hát a Gömbös-kormány, az egészen más: nem feledkezik meg arról, amit a 95 pontban ígért. Ha nem hiszitek, olvassátok el a Kállay miniszter úr karácsonyi nyilat­kozatát. Ebből megtudhatjátok, hogy nem hiába rándultak ki a kegyelmes urak múlt nyáron Pannonhalmára, mert ott való­ban végeztek valamit. Elhatároz­ták ott, hogy „nem egy átfogó földbirtokreformot csinálnak, ha- nek kizárólag az adott viszonyok lehetőségein belül megteremthető egészséges birtokeloszlás elősegí­tésére gondolnak“. No már most, nincstelen és törpebirtokos testvérem, úgy-e szeretnéd tudni, hogyan gondol­ják ezt a kegyelmes urak. Hát mi majd beszámolunk róla, ha nem olvastad a Pesti Napló kará­csonyi számát. Hát először is arról van szó a miniszter úr karácsonyi nyilat­kozatában, hogy már két év óta gyűjtik az adatokat a földbirtok- politikai tervezethez. Hiszen nem kívánhatod, hogy ilyen nagy­szerű tervezetet csak úgy hatra- bakra készítsenek. Nem mehet az olyan gyorsvonati sebességgel. Tudd meg, hogy két év óta sza­kadatlanul folyik a munka a mi­nisztériumban, egy külön osz­tályban. Ezt azért fontos tudni, hogy a tisztviselőgárda, amelyet te tartasz el keservesen befize­tett adófilléreiddel, nem lopja a napot hiába, hanem szakadatla­nul dolgozik a te jóvoltodért, laígy nyugodt tehát és ne kívánj gyorsvonati sebességet — ezt mondja a miniszter. Azután azt is mondja, sőt — ha hinni lehet a P. N. saját tudósí­tójának — emelt hangon hang­súlyozza, hogy ennek a törvény­nek az egyetemes nemzeti érdek­ből kell fakadnia. Ahál — gon­dolod most magadban —, milyen ismerősek ezek a szavak. Tény­leg, mindig ezzel indokoltak az urak, valahányszor választójog­ról, közszabadságról, vagy föld­birtokpolitikáról volt szó. No, dehát nézzük meg közelebbről, milyen nemzeti érdekről van szó. Hiszen a jónak mi sohasem vol­tunk az elrontói. Azt mondja erre a miniszter: „Már most megmondhatom, hogy nem szándékozom nincsteleneket telepíteni, hanem olyanokat sze­retnék elsősorban a földnélküliek vagy a kisebb földtulajdonosok soraiból kiemelni, akik elég erő­sek ahhoz, hogy önálló 10—20 holdas kisbirtokot vezetni, illető­leg megszerezni tudjanak,“ Hoz­záteszi még* a miniszter, hogy mindezt a magántulajdon sérelme nélkül akarja megoldani. De kö­zelebbi részleteket mondani még nem tartja időszerűnek, mert a pannonhalmi minisztertanács, ha­bár meg is bízta őt a tervezet el­készítésével, annyira még sem jutott, hogy a kérdésben végle­gesen állást foglalt volna. Tudom, édes vérem, hogy te az ilyen beszédekre — miután egyet »ereintettél — legföljebb három szóban szoktad elmon­dani a véleményedet. Nem te­hetsz róla, ha nem olvastál az ó-görögök történetében bizonyos dodonai. jósokról, mert így két szó is elég volna véleményed nyilvánításához. Egy azonban vi­lágos, az, bogy a legújabb föld­birtokpolitika alapelveibeu te is részesülhetsz, ha meg tudsz sze­rezni 10—20 holdas birtokot. Nem baj az, ha földnélküli, vagy ki­sebb földtulajdonos vagy is, az a fő, hogy a „nyomott gazdasági viszonyok között is“ tudtál-e va­lami „gazdasági erőre szert tenni“. Ha ilyen „egyed“ voltáC akkor nincs baj, a miniszter úr, akárhogy kapálódzol is ellene, ki fog „emelni“ mint nemzeti szempontos telepest. Hiszen „bő­séges mód kínálkozik“ erre — mondja a miniszter. Ott van a vagyonváltságföld — amit állí­tólag kiosztottak az 1920. évi XXXVI. te. alapján —, azután „szabadkézből is olyan nagy- mennyiségű birtokot kínálnak fel“, amelyek ki tudják elégíteni igényeidet. Föltéve, ha a nyo­mott gazdasági viszonyok kö­zött is szert .tettél gazdasági erőre. Mit akarsz még? Azt mondod, hogy ehhez nem szükséges Pan­nonhalmára annyiszor lerán- dulni, a minisztériumban két évig adatot gyűjteni, külön osz­tályt szervezni, s ott szakadatla­nul dolgozni és nemzeti érdekből fakadó törvénytervezetet készí­teni? Hogy ehhez elegendő volna minden miniszteri „kiemelés“ nélkül egy kis gazdasági erőre szert tenni? Hogy már régen megvetted volna azt a 10—20 hol­das kisbirtokot minden kormány­zati gondoskodás nélkül, ha nem 150 pengőre rúgna az évi kere­seted, amely még száraz ke­nyérre sem elegendő. Ne bakafántoskodj, édes atyám­fia. Ha a te egyszerű paraszti elgondolásod szerint csinálnának nemzeti birtokpolitikát, akkor a minisztérium külön osztálya —-• amely két óv óta szakadatlanul dolgozik — feleslegessé válna. És a 95 pontot is vízbe kellene dobni. Sőt a pannonhalmi kirán­dulásnak sem volna semmi ér­telme. Azért mondom, ne okoskodj, ne avatkozz az urak dolgába. Hiszen jól ismered azt a köz­mondást, hogy „enyém a hall­gass, mert én vagyok a szegény“. Ehelyett inkáLb tégy egy szont fogadást, azt tudniillik,- hogy spórolni fogsz arra a 10—20 hold- nyi nemzeti érdekből fakadó te­lepesföldre. Miből? Hát a 80 fii-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék