Föld és Szabadság, 1935 (6. évfolyam, 1-9. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Készültek! Nincsetlenek. Bizony. Mert olyan meglepetést tartogat számotokra nemzetfenntartó kormányzatunk, amilyenről legföljebb csak álmodni mertetek. Föltéve, ha mertetek. Mert egy idő óta nagy merészség ám az is, ha valaki olyan bolondot álmodik, hogy a miniszter urak nem feledkeznek el a népnek tett ígéretekről. Hát a Gömbös-kormány, az egészen más, nem feledkezik meg arról, amit a 95 pontban ígért. Ha nem hiszitek, olvassátok el a Kállay miniszter úr karácsonyi nyilatkozatát. Ebből megtudhatjátok, hogy nem hiába rándultak ki a kegyelmes urak múlt nyáron Pannonhalmára, mert ott valóban végeztek valamit. Elhatározták ott, hogy „nem egy átfogó földbirtokreformot csinálnak, hanem kizárólag az adott viszonyok lehetőségein belül megteremthető egészséges birtokeloszlás elősegítésére gondolnak“. No már most, nincstelen és törpebirtokos testvérem, ugy ne szeretnéd tudni, hogyan gondolják ezt a kegyelmes urak. Hát mi majd beszámolunk róla, ha nem olvastad a Pesti Napló karácsonyi számát. Hát először is arról van szó a miniszter úr karácsonyi nyilatkozatában, hogy már két év óta gyűjtik az adatokat a földbirtokpolitikai tervezethez. Hiszen nem kívánhatod, hogy ilyen nagyszerű tervezetet csak úgy hátrabakra készítsenek. Nem mehet az olyan gyorsvonati sebességgel. Tudd meg, hogy két év óta szakadatlanul folyik a munka a minisztériumban, egy külön osztályban. Ezt azért fontos tudni, hogy a tisztviselőgárda, amelyet te tartasz el keservesen befizetett adófilléreiddel, nem lopja a napot hiába, hanem szakadatlanul dolgozik a te jóvoltodért, hargy nyugodt tehát és ne kívánj gyorsvonati sebességet — ezt mondja a miniszter. Azután azt is mondja, sőt — ha hinni lehet a P. N. saját tudósítójának — emelt hangon hangsúlyozza, hogy ennek a törvénynek az egyetemes nemzeti érdekből kell fakadnia. Akár — gondolod most magadban —, milyen ismerősek ezek a szavak. Tényleg, mindig ezzel indokoltak az urak, valahányszor választójogról, közszabadságról, vagy földbirtokpolitikáról volt szó. No, dehát nézzük meg közelebbről, milyen nemzeti érdekről van szó. Hiszen a jónak mi sohasem voltunk az elrontói. Azt mondja erre a miniszter: „Már most megmondhatom, hogy nem szándékozom nincsteleneket telepíteni, hanem olyanokat szeretnék elsősorban a földnélküliek vagy a kisebb földtulajdonosok soraiból kiemelni, akik elég erősek ahhoz, hogy önálló 10—20 holdas kisbirtokot vezetni, illetőleg megszerezni tudjanak.“ Hozzáteszi még a miniszter, hogy mindezt a magántulajdon sérelme nélkül akarja megoldani. De közelebbi részleteket mondani még nem tartja időszerűnek, mert a pannonhalmi minisztertanács, habár meg is bízta őt a tervezet elkészítésével, annyira mégsem jutott, hogy a kérdésben véglegesen állást foglalt volna. Tudom, édes vérem, hogy te az ilyen beszédekre — miután egyet teremtettél — legföljebb három szóban szoktad elmondani a véleményedet. Nem tehetsz róla, ha nem olvastál az ógörögök történetében bizonyos dodonai jósokról, mert így két szó is elég volna véleményed nyilvánításához. Egy azonban világos, az, hogy a legújabb földbirtokpolitika alapelveiben te is részesülhetsz, ha meg tudsz szerezni 10—20 holdas birtokot. Nem baj az, ha földnélküli, vagy kisebb földtulajdonos vagy is, az a fő, hogy a „nyomott gazdasági viszonyok között is“ tudtál-e valami „gazdasági erőre szert tenni“. Ha ilyen „egyed“ voltá, akkor nincs baj, a miniszter úr, akárhogy kapálódzol is ellene, ki fog „emelni“ mint nemzeti szempontos telepest. Hiszen „bőséges mód kínálkozik“ erre — mondja a miniszter. Ott van a vagyonváltságföld — amit állítólag kiosztottak az 1920. évi XXXVI. tc. alapján —, azután „szabadkézből is olyan nagymennyiségű birtokot kínálnak fel“, amelyek ki tudják elégíteni igényeidet. Föltéve, ha a nyomott gazdasági viszonyok között is szerttettél gazdasági erőre. Mit akarsz még? Azt mondod, hogy ehhez nem szükséges Pannonhalmára annyiszor lerándulni, a minisztériumban két évig adatot gyűjteni, külön osztályt szervezni, s ott szakadatlanul dolgozni és nemzeti érdekből fakadó törvénytervezetet készíteni? Hogy ehhez elegendő volna minden miniszteri „kiemelés“ nélkül egy kis gazdasági erőre szert tenni? Hogy már régen megvetted volna azt a 10—20 holdas kisbirtokot minden kormányzati gondoskodás nélkül, ha nem 150 pengőre rúgna az évi kereseted, amely még száraz kenyérre sem elegendő. Ne bakafántoskodj, édes atyámfia. Ha a te egyszerű paraszti elgondolásod szerint csinálnának nemzeti birtokpolitikát, akkor a minisztérium külön osztálya —• amely két év óta szakadatlanul dolgozik — feleslegessé válna. És a 95 pontot is vízbe kellene dobni. Sőt a pannonhalmi kirándulásnak sem volna semmi értelme. Azért mondom, ne okoskodj, ne avatkozz az urak dolgába. Hiszen jól ismered azt a közmondást, hogy „enyém a hallgass, mert én vagyok a szegény“. Ehelyett inkább tégy egy szent fogadást, azt tudniillik, hogy spórolni fogsz arra a 10—20 holdnyi nemzeti érdekből fakadó telepesföldre. Miből? Hát a 80 fi-