Föld és Szabadság, 1936 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1936-01-01 / 1. szám
FÖLD ÉS SZABADSÁG 4. oldal főiniszterek karácsonyi nyilatkozata A fővárosi nagy lapokban a miniszterek nyilatkoznak az időszerű kérdéseikről. Feljegyezzük itt azokat a nyilatkozatokat, amelyek a füles népének sorsát érintik. A régebbi ígéreteknek a felújításai ezek a nyilatkozatok, amelyekre alkalomadtán majd visszatérünk. Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter nyilatkozott a telepítés problémájáról, amellyel érdemben lapunk első helyén foglalkozunk. A mezőgazdasági termelés előb ba be viteléről lényegében a következőket mondotta a miniszter: 1936. évben már 2,2 millió kát. holdon termelünk egységes minőségi búzát, s kiemelendőnek tartom azokat az intézkedéseket, melyek az alföldi homoktalajok megjavítására és azokon a gazdasági kultúra emelésére irányulnak. Gazdasági viszonyaink között különösen fontos, hogy az ipar nyersanyagát alkotó mezőgazdasági termények, ha van rá lehetőség, a belföldi szükségletet meghaladó mértékben is előállíttassanak. Ezen a téren számos vonatkozásban örvendetes fejlődés mutatkozik. Olajmagot kb. 40.000 holdon, kendert 17.000 holdon, rostlent 5000 holdon, ricinusmagot kb. 8000 holdon fogunk 1036-ban termelni. Remélem — mondja a miniszter —, hogy sikerülni fog a szőlőgazdaságban annyira fontos raffiának, szénkénegnek és rézgálicnak árát — bár a réz ára emelkedett — olykép megállapítani, hogy ez arányban legyen egyrészt a bor értékesítési lehetőségével, másrészt a gazdák teherbíróképességével. A takarmányínség enyhítéséről ígéri a miniszter, hogy a kormány a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával mindent elkövet, hogy a takarmányszükségletben mutatkozó hiányt külföldről való beszerzés útján pótolja. 1935 júniusától a mai napig majdnem 24.000 vagon tengeri behozatalához szükséges deviza állott rendelkezésre. E tengeri mennyiségből ezideig kb. 80.000 vagont tényleg vámkezeltek is már a behozatalban. A mezőgazdasági munkásságról nem volt egy szava sem a miniszternek. Gömbös Gyula miniszterelnök felújította a debreceni kortesbeszédében körvonalazott alföldi problémákat. Az Alföldön évente legalább 100 millió csemetét kell túlültetnünk — mondotta a miniszterelnök. Ebben a tekintetben a szegedi állami Erdőhivatal közreműködésével 11 körzetre osztottuk fel az Alföldet. Tudományos eszközök segítségével megállapítottuk a legalkalmasabb fanemeket is és azt hiszem, hogy aki ma az Alföldet járja, már most sokszor találkozik erdészekkel és mérnökökkel, akik ezt a nagy feladatot, az Alföld erdősítésének előkészítését végezik. A kormány elgondolása szerént kb. 10 év alatt több százezer katasztrális hold nagyságú erdőterülettel gyarapszik az Alföld faállománya. Az Alföld vízellátása tekintetében a kormány terve az, hogy a Tisza melletti vidékeken a Tiszából való vízkiemelés segítségével vizet bocsássunk a termelők rendelkezésére, mert maga az öntözés már nem a kormány, hanem az érdekelt gazdák feladatát képezi. A kormánynak e tekintetben csak egy kötelessége van: a vizet az egyes gazdák földjeihez vezetni, hogy aztán saját maguk öntözhessenek. Egy másik megoldás lenne a Hortobágyon keresztül csatornahálózatot teremteni, mégpedig az döbbent tervhez hasonló hivatással. Ez a megoldás, miután ez esetben a víz elvezetéséről nem kell külön gondoskodni, a terv olcsóbb megvalósítása volna. Meg kell jegyeznem, hogy ezek a tervek is legalább 10—15 évre szólnak. Mind az Alföld fásítása, mind pedig a vízzel való ellátás igen jelentékeny napszámmunkát von maga után és ha ehhez hozzávesszük még a körösi duzzasztógát megépítését, ami ennek a vidéknek speciális szükségleteit lesz hivatva kielégíteni, akkor azok, akik az országot ismerik, tudni fogják, hogy a kormány e tervek következtében a kubikosok és földmunkások megélhetésének problémáját is közelebb viszi a megvalósuláshoz. Ez pedig a gazdasági jelentőségen kívül szociális szempontból is nagyon fontos. Azt hisszük, hogy ha ezt a két nagy programpontot megvalósítottuk, az Alföld és az alföldi nép sorsán lényegesen javítottunk és megteremtettük az alapjait annak a mezőgazdasági kultúrának, amely specifikusan alföldi kultúra ugyan, de intenzitását tekintve, hasonlít majd az idők folyamán a dunántúli kultúrához. A harmadik nagy problémája az Alföldnek, az létkérdés, a közlekedés problémája. A tarifák tekintetében már jelentős kedvezményeket adtunk az Alföldnek. A transzkontinentális út megépítése máris közelebb hozta a Duna- Tisza közét a fővároshoz és ha majd megépítettük a tervbe vett dunántúli műutat is, akkor a következő években sor kerül az Alföld útszükségletének nagyvonalú kielégítésére is. Végül megemlítette a kultuszminiszter iskolareformját, mely az Alföldet is közelről érinti és a belügyminiszter tervbe vett népegészségügyi intézkedéseit. Winchkler István kereskedelmi miniszter az exportról nyilatkozott. Az 1935. évi termés csak búzából adott kiviteli felesleget. A miniszter szerint állat- és állati termékkivitelünk általában kielégítő. Különösen a Németországba irányuló szalonna-és zsírkivitel jelentékeny emelkedése, valamint a folyó évben első ízben lebonyolított angliai zsír- és németországi hasított sertéskivitel említendő, mint figyelemreméltó esemény. Ezek az új exportpiacok tették lehetővé, hogy a mezőgazdaság nagy állatfeleslege károsodás nélkül volt értékesíthető. A baromfikivitel legnagyobb nehézsége, hogy a baromfiállomány erősen csökkent. Ennek ellensúlyozására olyan vidékeket is igyekeztünk az exportba bekapcsolni, ahonnan eddig nem exportáltak. E célból rendezte a Külkereskedelmi Hivatal az exportvásárokat. Az exportvásárok célja nagyobb területeknek a baromfikivitelbe való bekapcsolásán s ezáltal részükre az exportőrök által fizetett magasabb árak biztosításán kívül az ellenőrzött piacok megvalósítása, az értékesítési költségek csökkentése s a nagyobb mennyiségű kínálat folytán az e hatásra szánt áru minőségének javítása. A jövő 1936. évi idényben fokozott mértékben kívánom — mondja a miniszter — a gyümölc és a friss főzelékfélék minőségi ellenőrzését, illetőleg amennyiben ez lehetséges, azok márkázását keresztülvinni. Ez már csak a megfelelő termelői ár biztosítása miatt is kívánatos lenne. A külföldi jobb értékesítést fogja elősegíteni megfelelő csomagolók és hűtőházak építése is.Az elmúlt évek elzárkózása után az idei év januárjában sikerült végre az osztrák borpiacot megnyitni a magyar bor számára. Remélem, hogy ez a kiviteli lehetőség a jövőben is fenntartható lesz. Egyébként mint kedvező jelenséget említhetem, hogy különösen a palackborok kivitele az északi államok felé nagyobb lendületet nyert. Bornemisza Géza iparügyi miniszter a kartellekről és az ipari decentralizációról nyilatkozott. Az új kartelltörvény már elkészült. A törvénytervezet abból indul ki, hogy az állami beavatkozás nem tervszerűség, hanem szükségszerűség kérdése. Amenynyiben nem kifogásolható, ha egyes kartellek a termelés ra- 1936