Föld és Szabadság, 1936 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1936-01-01 / 1. szám

FÖLD ÉS SZABADSÁG 4. oldal fő­iniszterek karácsonyi nyilatkozata A fővárosi nagy lapokban a miniszterek nyilatkoznak az idő­szerű kérdéseikről. Felj­egyezzük itt azokat a nyilatkozatokat, ame­lyek a füles népének sorsát érin­tik. A régebbi ígéreteknek a fel­újításai ezek a nyilatkozatok, amelyekre alkalomadtán majd visszatérünk. Darányi Kálmán földművelés­ügyi miniszter nyilatkozott a te­lepítés problémájáról, amellyel érdemben lapunk első helyén fog­lalkozunk. A mezőgazdasági termelés el­őb­ ba be viteléről lényegében a kö­vetkezőket mondotta a miniszter: 1936. évben már 2,2 millió kát. holdon termelünk egységes mi­nőségi búzát, s kiemelen­dő­nek tartom azokat az intézkedéseket, melyek az alföldi homoktalajok megjavítására és azokon a gaz­dasági kultúra emelésére irá­nyulnak. Gazdasági viszonyaink között különösen fontos, hogy az ipar nyersanyagát alkotó mezőgazda­­sági termények, ha van rá lehe­tőség, a belföldi szükségletet meghaladó mértékben is előállít­tassanak. Ezen a téren számos vonatkozás­ban örvendetes fejlő­dés mutatkozik. Olajmagot kb. 40.000 holdon, kendert 17.000 hol­don, rostlent 5000 holdon, ricinus­magot kb. 8000 holdon fogunk 1036-ban termelni. Remélem — mondja a miniszter —, hogy si­kerülni fog a szőlőgazdaságban annyira fontos raffiának, szén­­kénegnek és rézgálicnak árát — bár a réz ára emelkedett — oly­­kép megállapítani, hogy ez arány­ban legyen egyrészt a bor érté­kesítési lehetőségével, másrészt a gazdák teherbíróképességével.­ A takarmányínség enyhítéséről ígéri a miniszter, hogy a kor­mány a rendelkezésére álló esz­közök felhasználásával mindent elkövet, hogy a takarmányszük­ségletben mutatkozó hiányt kül­földről való beszerzés útján pó­tolja. 1935 júniusától a mai na­pig majdnem 24.000 vagon ten­geri behozatalához szükséges de­viza állott rendelkezésre. E ten­geri mennyiségből ezideig kb. 80.000 vagont tényleg vámkezel­tek is már a behozatalban. A mezőgazdasági munkásság­ról nem volt egy szava sem a miniszternek. Gömbös Gyula miniszterelnök felújította a debreceni kortesbe­­szédében körvonalazott alföldi problémákat. Az Alföldön évente legalább 100 millió csemetét kell túlü­ltetnünk — mondotta a mi­niszterelnök. Ebben a tekintetben a szegedi állami Erdőhivatal közreműködésével 11 körzetre osztottuk fel az Alföldet. Tudo­mányos eszközök segítségével megállapítottuk a legalkalma­sabb fanemeket is és azt hiszem, hogy aki ma az Alföldet járja, már most sokszor találkozik er­dészekkel és mérnökökkel, akik ezt a nagy feladatot, az Alföld erdősítésének előkészítését vége­zik. A kormány elgondolása sze­rént kb. 10 év alatt több százezer katasztrális hold nagyságú erdő­területtel gyarapszik az Alföld faállománya. Az Alföld vízellátása tekinteté­ben a kormány terve az, hogy a Tisza melletti vidékeken a Tiszá­ból való vízkiemelés segítségével vizet bocsássunk a termelők ren­delkezésére, mert maga az öntö­zés már nem a kormány, hanem az érdekelt gazdák feladatát ké­pezi. A kormánynak e tekintet­ben csak egy kötelessége van: a vizet az egyes gazdák földjeihez vezetni, hogy aztán saját maguk öntözhessenek. Egy másik meg­oldás lenne a Hortobágyon ke­resztül csatornahálózatot terem­teni, mégpedig az döbbent terv­hez hasonló hivatással. Ez a meg­oldás, miután ez esetben a víz elvezetéséről nem kell külön gon­doskodni, a terv olcsóbb meg­valósítása volna. Meg kell je­gyeznem, hogy ezek a tervek is legalább 10—15 évre szólnak. Mind az Alföld fásítása, mind ped­ig a vízzel való ellátás igen jelentékeny napszámmunkát von maga után és ha ehhez hozzá­vesszük még a körösi duzzasztó­gát megépítését, ami ennek a vi­déknek speciális szükségleteit lesz hivatva kielégíteni, akkor azok, akik az országot ismerik, tudni fogják, hogy a kormány e tervek következtében a kubiko­sok és földmunkások megélheté­sének problémáját is közelebb viszi a megvalósuláshoz. Ez pe­dig a gazdasági jelentőségen kí­vül szociális szempontból is na­gyon fontos. Azt hisszük, hogy ha ezt a két nagy programpon­tot megvalósítottuk, az Alföld és az alföldi nép sorsán lényegesen javítottunk és megteremtettük az alapjait annak a mezőgazdasági kultúrának, amely specifikusan alföldi kultúra ugyan, de inten­zitását tekintve, hasonlít majd az idők folyamán a dunántúli kul­túrához. A harmadik nagy problémája az Alföldnek, az létkérdés, a köz­lekedés problémája. A tarifák te­kintetében már jelentős kedvez­ményeket adtunk az Alföldnek. A transzkontinentális út megépí­tése máris közelebb hozta a Duna- Tisza közét a fővároshoz és ha majd megépítettük a tervbe vett dunántúli műutat is, akkor a kö­vetkező években sor kerül az Al­föld útszükségletének nagyvo­nalú kielégítésére is. Végül megemlítette a kultusz­miniszter iskolareformját, mely az Alföldet is közelről érinti és a belügyminiszter tervbe vett népegészségügyi intézkedéseit. Winchkler István kereskedelmi miniszter az exportról nyilatko­zott. Az 1935. évi termés csak bú­zából adott kiviteli felesleget. A miniszter szerint állat- és állati termékkivitelünk általában ki­elégítő. Különösen a Németor­szágba irányuló szalonna-és zsír­kivitel jelentékeny emelkedése, valamint a folyó évben első ízben lebonyolított angliai zsír- és né­metországi hasított sertéskivitel említendő, mint figyelemreméltó esemény. Ezek az új exportpia­cok tették lehetővé, hogy a mező­­gazdaság nagy ál­latfel­es­lege ká­rosodás nélkül volt értékesíthető. A baromfikivitel legnagyobb nehézsége, hogy a baromfiállo­mány erősen csökkent. Ennek el­lensúlyozására olyan vidékeket is igyekeztünk az exportba be­kapcsolni, ahonnan eddig nem exportáltak. E célból rendezte a Külkereskedelmi Hivatal az ex­portvásárokat. Az exportvásárok célja nagyobb területeknek a ba­romfikivitelbe való bekapcsolá­sán s ezáltal részükre az expor­tőrök által fizetett magasabb árak biztosításán kívül az ellenőrzött piacok megvalósítása, az értéke­sítési költségek csökkentése s a nagyobb mennyiségű kínálat folytán az e hatásra szánt áru minőségének javítása. A jövő 1936. évi idényben foko­zott mértékben kívánom — mondja a miniszter — a gyü­­mölc és a friss főzelékfélék mi­nőségi ellenőrzését, illetőleg amennyiben ez lehetséges, azok márkázását keresztülvinni. Ez már csak a megfelelő termelői ár biztosítása miatt is kívánatos lenne. A külföldi jobb értékesí­tést fogja elősegíteni megfelelő csomagolók és hűtőházak építése is.Az elmúlt évek elzárkózása után az idei év januárjában si­került végre az osztrák bor­piacot megnyitni a magyar bor szá­mára. Remélem, hogy ez a kivi­teli lehetőség a jövőben is fenn­tartható lesz. Egyébként mint kedvező jelenséget említhetem, hogy különösen a palackborok kivitele az északi államok felé nagyobb lendületet nyert. Bornemisza Géza iparü­g­yi mi­niszter a kartell­ekről és az ipari decentralizációról nyilatkozott. Az új kartelltörvény már elké­szült. A törvénytervezet abból indul ki, hogy az állami beavat­kozás nem tervszerűség, hanem szükségszerűség kérdése. Ameny­­nyiben nem kifogásolható, ha egyes kartellek a termelés ra- 1936

Next