Föld és Szabadság, 1937 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám
4. oldal volt aztán, hogy a tarhonyalevest abból a dohos, penészes tarkonyából főzték, amit az egyik béres a háznál látott és amelyből mintát hozott. A két munkás természetesen rögtön otthagyta „nyilas testvér“ munkaadóját, így fest a gyakorlatban a nyilaskeresztes idealizmus, az a bizonyos „új (!) erkölcs“ amelyet hirdetnek. Önzetlenséget hirdetnek a munkások felé, lemondást követelnek tőlük csak azért, hogy saját „liberális-materialista“ céljukat elérjék. A nyilaskeresztes mozgalom fő-fő irányítói úgy akarnak tenni a munkásokkal, mint a görög mitológiában szereplő szirének a tengeri hajósokkal. Gyönyörű, elbűvölő énekükkel odacsábítják a hajósokat s aztán felfalják őket. Vagyis: szépen hangzó frázisokkal tévútra vezetett munkásokkal akarják eddigi kiváltságos helyzetüket továbbra is fenntartani. ifj. Barth György. RENDELJE FIEGA, KÖZSÉGet dott, mint jégeső idején a gulyabeli marha. Horváth kissé megnyugodva félreállt: most, most kell legyőzni az embereket. Nagy dologról van szó: fejenként egy pengő jár neki, mint konyhapénz, talpalásért két mázsa ingyen búza, potya kaszáló, némi lopások úgy az aratóktól, mint az uraságtól, azonkívül munka helyett lógás és uralom, uralom a többiek felett. Ezért érdemes feltenni a disznóbőrt a pofára. Az öccsét kereste, a sógorát és a többi rokonait, akiknek most segíteniük kell rajta, sokat köszönhetnek neki. Végre meglátja azöccsét, behúzódva a tömegbe. — Na, Jani, kezdjed csak, mindig te szoktál utánam jönni. Azután a sógor, úgy tovább, mint tavaly... És Jani előrelépett. Egy pillanat csak, egy elszánás és megtört a szolidaritás. Mert Jani után szépen mafolyt mindenki. — Ha más kibírja, én is — gondolták, ki tudja már hányadszor és belehajtották a fejüket a járomba, ki tudja, már hányadszor. Mi néhányan, békétlenek, óvatosan kihúzódtunk az ajtón. A jegyző élesen és kutatóan nézett utánunk. Mit lehet itt tenni? A gépszínekben aratógépek, a folyosón csendőrök, Budapesten országgyűlés és az országban hárommillió koldus van... Varga Jóskáék pedig este 10 óra után óbégatva bukdácsoltak hazafelé. Megitták a hajcsárpénzt FÖLD ÉS SZABADSÁG A mezőgazdasági munkásság helyzete A mezőgazdasági kamara elmúlt évi jelentésének a termelvények értékesítéséről szóló részéhez volt már néhány megjegyzésünk. Ezúttal ki akarunk térni a mezőgazdasági munkások helyzetét tárgyaló részre. A jelentésből világosan megállapítható, hogy a mi figyelmeztetéseink a mezőgazdasági munkások nyomorát illetően sohasem voltak alaptalanok vagy politikai elfogultságtól fűtöttek, amivel velünk szemben mindig érveltek. A mezőgazdasági kamara is megállapítja, hogy a munkások helyzete évről évre állandóan rosszabbodik. Sőt vannak ebben az országban olyan vidékek, ahol a földmunkások egész nagy tömegeit közellátásban kell részesíteni. Vannak olyan szegény vidékek, ahol a mezőgazdasági munkások már évek óta a legnagyobb nyomorban élnek. Bár a jelentés szépíteni igyekszik a helyzetet olyan formáin, hogy azt írja: „A mezőgazdasági termelés tehát munkásbőséggel számolhatott, munkáskezekben meglehetősen válogathatott, mindamellett ezzel a könnyű helyzettel nem igyekezett visszaélni, mert csak egészen elvétve volt tapasztalható a bőséges munkakínálatnak a kihasználása a szokottnál alacsonyabb munkabérek fizetése révén.“ A rideg tények azonban mást mutatnak. Akármennyire figyelembe veszszük is azokat az időjárási renülellenességeket, amelyekre a jelentés hivatkozik, mégis azt kell mondanunk, ha igaz az, hogy a mezőgazdaság által nyújtott munkalehetőségek évről évre csökkennek, nem volna szabad tétlenül nézni a mezőgazdasági munkások végtelen nyomorát, hanem tenni kell valamit. Annál is inkább, mert már annyiszor megállapították azt, hogy a mezőgazdasági munkások lerongyolódása évek óta tart. Felelős kormánytényezőknek először is a legsürgősebben gondoskodni kellene arról, hogy a mezőgazdasági munkások számára biztosítsák a munkaalkalmat és a tisztességes béreket. Végre szakítani kell azzal a régi elvvel, amely sohasem látta meg a földmunkást. Miért a földmunkás hozza a magyar mezőgazdaság kedvező vagy kedvezőtlen helyzetéért a legnagyobb áldozatot! Egyébként az utóbbi időkben erősen emelkedtek a termésárak, de semmi hatása sittes a munkabérekre. Akármennyire igaz az, hogy túlságosan nagy az agrárolló, vagyis, hogy az ipari cikkek túlzottan drágák a mezőgazdasági cikkekhez mérten, mégis azt mondjuk, hogy olyan komiszul rosszak ma a mezőgazdasági munkabérek, hogy az ipari cikkeket nem is lehetne annyira leszámtani, hogy a mai mezőgazdasági munkabérekből csak féligmeddig is meg lehetne élni. A részesmunkák keresetének alakulása sem volt jobb. Maguknak a részeknek a visszafejlődése is már a legkedvezőtlenebbül hat a részesmunkásokra. A tengeri keresményük kevés, úgyhogy az évi zsírszükségletet jelentő sertéshízlalás sok munkáscsaládnál teljesen hiányzott. A burgonya, ami ma legfontosabb eledelét képezi a földmunkásnak, nem elég a téli szükséglet fedezésére. Sőt a jelentés azt is megállapítja, hogy a kenyér gabonaellátásnál az a helyzet, hogy a munkásságnak körülbelül 60%-a, ami azonban az ország egyes részein 90-95%-ot is kitett, még a tél folyamán kénytelen volt elfogyasztani azt a gabonakeresményt, amely a következő aratásig lett volna hivatva a munkáscsaládok megélhetését biztosítani. A munkásság ruházkodását pedig minden képzeletet felülmúlóan rossz. Amint látjuk tehát, az élelmezési viszonyok, párosulva a rossz ruházkodással, igazi és hű tükörképét adják annak a valódi nyomornak, amelyben Magyarország mezőgazdasági munkásai élnek. A mezőgazdasági kamara évi jelentésének tanulmányozása közben mindig vissza kell hogy térjünk ahhoz a felismerésünkhöz, hogy a föld proletárjai csak osztálytudatos szervezkedéssel szabadulhatnak meg az állandósuló nyomortól. Zuschlag Vilmos, 1937 Veszteségünk. Ujfalusi József szaktárs 62 éves korában Budapesten meghalt. Több mint 30 év óta vett részt a földmunkásmozgalomban Szegeden, ahonnan pár évvel ezelőtt került föl a fővárosba. Temetésén nagy számban vettek részt a szaktársak. Sírjánál Kis István és Botyánszky Pálné elvtársak tartottak búszúztatót. Szakszervezet Pártszervezet Szövetkezet A munkásság három pillére