Föld és Szabadság, 1938 (9. évfolyam, 1-9. szám)

1938-02-01 / 1. szám

2. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁS a valóságos eredmény nem so­k embernél lesz jobb, akkor is leg­feljebb egy-két pengővel. Renge­tegen lesznek ellenesen olyanok, akik még ezt a példának vett eredményt sem tudják majd fel­mutatni. A törvényjavaslat — igen helyesen — azok számára is lehetővé akarja tenni az öregségi járadék „élvezését“, akik már be­töltötték a 65. életévüket, vagy akik öregségük miatt már nem tudják 65 éves korukig felmutatni a szükséges 15 éven át való évi 15 munkahetet. Ezeknek vissza­felé kell igazolniuk, hogy ezt a teljesítményt elvégezték. Igen ám, de ki tudja azt évtizedekre visszamenően igazolni, hogy mi­kor, hol és mennyit dolgozott! De ha ez mégis sikerül, az illető pontosan havi 5 pengő járadékot kap majd. Márpedig túlzás lenne azt állítani, hogy akár ez, akár az előbbi száz pengős összeg megoldja a kiöregedett mező­gazdasági munkások életprob­lémáit , hogy még csak a tengő­­désü­ket is biztosítja. A javaslat készítői maguk is érezhették ezt és az indokolásban azzal a ma­gyarázattal próbálták a tervezet értékét öregbíteni, hogy a mező­­gazdasági munkások főjövedel­mét úgyis a természe­tbeniek te­szik, tehát ezek részére bármily kis pénzösszeg hatványozott je­lentőséggel bír. Igen ám, de ez a magyarázat sántít, mert az öreg­ségi biztosításnak éppen az lenne a célja, hogy az öregségük miatt munkához s így természetbeni ető­hez nem jutó mezőgazdasági munkásokat utolsó­­ éveikben megmentse a nyomorúságtól. De ha a javaslat csupán valami mel­lékest akar juttatni nekik — a javaslat szelleméből s az indoko­lásból pedig ez tűnik ki —, ak­kor ez nem komoly szociálpoli­tikai tett, hanem csupán ala­mizsnajuttatás... Hogy nincs fedezet komoly szociálpolitikára? Teremteni kell! A munkásság heti 20 filléres járulékaiból való­ban nem gyűl össze elegendő pénz, de azt a mezőgazdaságot, amely eddig semmiféle szociális terhet nem viselt, a törvény­javaslat intézkedésein sokkal túl­­menőbb hozzájárulásra lehetne és kellene szorítani. A földtulajdo­nosok ugyanis — száz korona tiszta, kataszteri jövedelmen felül — mindössze földadójuk 10—15 százalékát fizetik biztosítási hoz­zájárulásként, pedig különösen a nagybirtok, amely rendszerint alacsonyabb kataszteri osztályba van besorozva, mint a kisbirtok, tehát aránylag kevesebb adót fizet, legalább ezen a téren hoz­hatna komolyabb áldozatot. Szólni kell még a javaslat po­litikai „célkitűzéseiről“ is. A ja­vaslat szerint ugyanis nem kap­hat öregségi járadékot az, akit politikai vétség miatt akár pénz­­büntetésre is elítéltek, sőt már akkor is szünetel a járadéka, ha egyszerűen csak vizsgálatot indí­tanak ellene... Ez a rendelkezés sok alaptalan zaklatásnak teszi ki a mezőgazdasági munkássá­got, hiszen igen sokszor volt már rá pé­lda, hogy.." egyes közegek anyagi természetű fenyegetések­kel igyekeztek­­ befolyásolni az anyagilag­­ kötött,­tokosok politi­kai felfogással­l.­Nem szerepel-e majd a néhány krajcár elveszté­sétől való félelem is most egyik félszázados küzdelem után végre hozzájut Magyarország népe a titkos választójoghoz. A kormány — mint köztudomású — Szilveszter napján benyújtotta az új választójogi törvényjavasla­tot. E javaslat újab­b keserűség­gel tölti el a dolgozó népet. Az ugyan már biztosra vehető, hogy a titkosság keresztülmegy, hi­szen még a Nemzeti Egység párt­jában sem akadt képviselő, aki azt ellenezte volna. Ám a javas­lat nagyszemű rostája ugyan­akkor a dolgozó nép széles töme­geit hullatja ki a jogosítottak kö­zül. Így például a munkásoknak, tehát a földművelő proletárok­nak is, a javaslat szerint, az eddigi állapottal szaru­ben, csak akkor lesz választójoguk, ha hat elemit végeztek, vagy ha a há­borúban altiszti rangot kaptak, illetve ha vitézségi érmet sze­reztek. De felemeli a javaslat a kor­határt is az eddigi 24 évről 26-ra, illetve 28-ra. A proletárnők választójogát szintén szűkíti a javaslat. Az eddigi három gyermek helyett csak a négy gyermekesek marad­hatnak,a rostán felül, de csak a 30 éves korhatártól kezdve és csak abban az esetben, ha a hat elemit elvégezték. Szűkíti a proletárok jogosítá­sát az a körülmény is, hogy az eddigi kétévi egyhelyben lakás helyett hatévit ír elő a javaslat. A javaslat, rostájának eme kér­­lellhetetlenségénél álljunk meg egy pillanatra. Magyarország legszegényebb tömegei a le­gna­­gyarabb népességből kerülnek ki. E tömegeknek éppen ezért a leg­kevésbé volt módjuk még a hat elemit is elvégezni. A javaslat mai formájában való törvény­erőre emelése esetén tehát az volna a helyzet, hogy a keresz­tény Magyarország ép a legma­„korrektívumként“ a titkos vá­lasztójog hatása ellen? Az összes szempontok egybe­vetésével megállapíthatjuk tehát, hogy ez a javaslat nemcsak hogy nem korszakalkotó, de egyenesen csak arra alkalmas, hogy egy már évtizedek óta véresen aktuá­lis szociális problémát a lehető legszűkkeblűbb ,,megoldással“ le­vegyen a napirendről. Ez a ja­vaslat „a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon“ elv alapján készült, de csak az utób­bit teljesítette be, mert a kecske bizony továbbra is éhesen ma­rad. Darvas József a gyarabb keresztény tömegeket rostálná ki a jogosultak táborá­ból. Szabad-e ezt megtenni? Nem! Aki ismeri a vidék tömegeit, az jól tudja, hogy már a cenzu­­sos világban is milyen lealázó és gyűlöletet szülő volt a tömegek jogosítottakra és jogtalanokra való osztása. Magyar­­ írók és politikusok sokszor hivatkoznak a magyar nép büszke és önérzetes voltára. Hát nem gondolj­uk, hogy ez az óraibb kisemmizés és jogtalan­ságba lökés a büszke és önérze­tes magyar munkást haragvóvá, gyű­lködővé és elkeseredetté teszi? — Óvakodjunk ma inkább, mint valaha mindentől, ami magyar és magyar között széthúzásra ve­zet, mert sorsdöntő pillanatok­ban egységes közvéleményre lesz szükség — mondta december 21-én Szolnokon Magyarország kor­mányzója. E beszéd tör­ed­ékből kisüvít az eljövendő komoly idők szele, amely arra jut, hogy nemcsak a színtiszta magyar tömegeket, ha­nem még a tapasztó cigányokat is a nemzet tagjaivá kell tenni. És ezt a komoly intelmet csodá­latosképpen éppen a választójogi törvényjavaslat szerkesztői nem vették figyelembe. Nem akarják tudomásul venni, hogy egy elszerencsétlenedett nemzet csak akkor remélheti a felemelkedés lehetőségét, ha an­nak minden tagja, legalább az elemi jogokban, egyenlőnek érzi magát. Ezt a választójogi tervezetet tehát, amely mai formájában el­fogadhatatlan, alaposan át kell dolgozni és olyanná kell tenni, hogy az végre az ország dolgozó népét is jogosítottá tegye. Surányi Lajos: Az új választójogi törvényjavaslat kirostálja a dolgozó nép lemet­ei­t 1938

Next