Föld és Szabadság, 1938 (9. évfolyam, 1-9. szám)
1938-02-01 / 1. szám
2. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁS a valóságos eredmény nem sok embernél lesz jobb, akkor is legfeljebb egy-két pengővel. Rengetegen lesznek ellenesen olyanok, akik még ezt a példának vett eredményt sem tudják majd felmutatni. A törvényjavaslat — igen helyesen — azok számára is lehetővé akarja tenni az öregségi járadék „élvezését“, akik már betöltötték a 65. életévüket, vagy akik öregségük miatt már nem tudják 65 éves korukig felmutatni a szükséges 15 éven át való évi 15 munkahetet. Ezeknek visszafelé kell igazolniuk, hogy ezt a teljesítményt elvégezték. Igen ám, de ki tudja azt évtizedekre visszamenően igazolni, hogy mikor, hol és mennyit dolgozott! De ha ez mégis sikerül, az illető pontosan havi 5 pengő járadékot kap majd. Márpedig túlzás lenne azt állítani, hogy akár ez, akár az előbbi száz pengős összeg megoldja a kiöregedett mezőgazdasági munkások életproblémáit , hogy még csak a tengődésüket is biztosítja. A javaslat készítői maguk is érezhették ezt és az indokolásban azzal a magyarázattal próbálták a tervezet értékét öregbíteni, hogy a mezőgazdasági munkások főjövedelmét úgyis a természetbeniek teszik, tehát ezek részére bármily kis pénzösszeg hatványozott jelentőséggel bír. Igen ám, de ez a magyarázat sántít, mert az öregségi biztosításnak éppen az lenne a célja, hogy az öregségük miatt munkához s így természetbeni etőhez nem jutó mezőgazdasági munkásokat utolsó éveikben megmentse a nyomorúságtól. De ha a javaslat csupán valami mellékest akar juttatni nekik — a javaslat szelleméből s az indokolásból pedig ez tűnik ki —, akkor ez nem komoly szociálpolitikai tett, hanem csupán alamizsnajuttatás... Hogy nincs fedezet komoly szociálpolitikára? Teremteni kell! A munkásság heti 20 filléres járulékaiból valóban nem gyűl össze elegendő pénz, de azt a mezőgazdaságot, amely eddig semmiféle szociális terhet nem viselt, a törvényjavaslat intézkedésein sokkal túlmenőbb hozzájárulásra lehetne és kellene szorítani. A földtulajdonosok ugyanis — száz korona tiszta, kataszteri jövedelmen felül — mindössze földadójuk 10—15 százalékát fizetik biztosítási hozzájárulásként, pedig különösen a nagybirtok, amely rendszerint alacsonyabb kataszteri osztályba van besorozva, mint a kisbirtok, tehát aránylag kevesebb adót fizet, legalább ezen a téren hozhatna komolyabb áldozatot. Szólni kell még a javaslat politikai „célkitűzéseiről“ is. A javaslat szerint ugyanis nem kaphat öregségi járadékot az, akit politikai vétség miatt akár pénzbüntetésre is elítéltek, sőt már akkor is szünetel a járadéka, ha egyszerűen csak vizsgálatot indítanak ellene... Ez a rendelkezés sok alaptalan zaklatásnak teszi ki a mezőgazdasági munkásságot, hiszen igen sokszor volt már rá példa, hogy.." egyes közegek anyagi természetű fenyegetésekkel igyekeztek befolyásolni az anyagilag kötött,tokosok politikai felfogássall.Nem szerepel-e majd a néhány krajcár elvesztésétől való félelem is most egyik félszázados küzdelem után végre hozzájut Magyarország népe a titkos választójoghoz. A kormány — mint köztudomású — Szilveszter napján benyújtotta az új választójogi törvényjavaslatot. E javaslat újabb keserűséggel tölti el a dolgozó népet. Az ugyan már biztosra vehető, hogy a titkosság keresztülmegy, hiszen még a Nemzeti Egység pártjában sem akadt képviselő, aki azt ellenezte volna. Ám a javaslat nagyszemű rostája ugyanakkor a dolgozó nép széles tömegeit hullatja ki a jogosítottak közül. Így például a munkásoknak, tehát a földművelő proletároknak is, a javaslat szerint, az eddigi állapottal szaruben, csak akkor lesz választójoguk, ha hat elemit végeztek, vagy ha a háborúban altiszti rangot kaptak, illetve ha vitézségi érmet szereztek. De felemeli a javaslat a korhatárt is az eddigi 24 évről 26-ra, illetve 28-ra. A proletárnők választójogát szintén szűkíti a javaslat. Az eddigi három gyermek helyett csak a négy gyermekesek maradhatnak,a rostán felül, de csak a 30 éves korhatártól kezdve és csak abban az esetben, ha a hat elemit elvégezték. Szűkíti a proletárok jogosítását az a körülmény is, hogy az eddigi kétévi egyhelyben lakás helyett hatévit ír elő a javaslat. A javaslat, rostájának eme kérlellhetetlenségénél álljunk meg egy pillanatra. Magyarország legszegényebb tömegei a legnagyarabb népességből kerülnek ki. E tömegeknek éppen ezért a legkevésbé volt módjuk még a hat elemit is elvégezni. A javaslat mai formájában való törvényerőre emelése esetén tehát az volna a helyzet, hogy a keresztény Magyarország ép a legma„korrektívumként“ a titkos választójog hatása ellen? Az összes szempontok egybevetésével megállapíthatjuk tehát, hogy ez a javaslat nemcsak hogy nem korszakalkotó, de egyenesen csak arra alkalmas, hogy egy már évtizedek óta véresen aktuális szociális problémát a lehető legszűkkeblűbb ,,megoldással“ levegyen a napirendről. Ez a javaslat „a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon“ elv alapján készült, de csak az utóbbit teljesítette be, mert a kecske bizony továbbra is éhesen marad. Darvas József a gyarabb keresztény tömegeket rostálná ki a jogosultak táborából. Szabad-e ezt megtenni? Nem! Aki ismeri a vidék tömegeit, az jól tudja, hogy már a cenzusos világban is milyen lealázó és gyűlöletet szülő volt a tömegek jogosítottakra és jogtalanokra való osztása. Magyar írók és politikusok sokszor hivatkoznak a magyar nép büszke és önérzetes voltára. Hát nem gondoljuk, hogy ez az óraibb kisemmizés és jogtalanságba lökés a büszke és önérzetes magyar munkást haragvóvá, gyűlködővé és elkeseredetté teszi? — Óvakodjunk ma inkább, mint valaha mindentől, ami magyar és magyar között széthúzásra vezet, mert sorsdöntő pillanatokban egységes közvéleményre lesz szükség — mondta december 21-én Szolnokon Magyarország kormányzója. E beszéd töredékből kisüvít az eljövendő komoly idők szele, amely arra jut, hogy nemcsak a színtiszta magyar tömegeket, hanem még a tapasztó cigányokat is a nemzet tagjaivá kell tenni. És ezt a komoly intelmet csodálatosképpen éppen a választójogi törvényjavaslat szerkesztői nem vették figyelembe. Nem akarják tudomásul venni, hogy egy elszerencsétlenedett nemzet csak akkor remélheti a felemelkedés lehetőségét, ha annak minden tagja, legalább az elemi jogokban, egyenlőnek érzi magát. Ezt a választójogi tervezetet tehát, amely mai formájában elfogadhatatlan, alaposan át kell dolgozni és olyanná kell tenni, hogy az végre az ország dolgozó népét is jogosítottá tegye. Surányi Lajos: Az új választójogi törvényjavaslat kirostálja a dolgozó nép lemeteit 1938