Föld és Szabadság, 1938 (9. évfolyam, 1-9. szám)

1938-02-01 / 1. szám

6. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG demokrata párt esetleges jelöltjeit akarja sújtani, mert hiszen köztudott dolog,hogy az ellenforradalom első éveiben közalkalmazott elvtáncanak százait fosztották meg ilyen módon állásaiktól. És még mindig folytatják a bosszúhadjáratot ellenük. ♦ Egy kötetre valót lehetne a választási eljárásokra vonatkozó korlátozó intézkedésekről írni. A cél itt is az, hogy útjába álljanak a nép akaratának, főként a jelölt vagy pártja anyagi megterhelésével. A jelöltnek például a választási körzet irodájában közszemlére kell kitenni a maga élettörténetét, a választási gyűlésekre a hatóság gyorsírókat rendel ki, akiket természetesen vagy a jelöltnek, vagy pártjának kell megfizetni. Végig utalnunk kell még arra is, hogy a javaslat a pluralitást (vagyis a többes szavazati jogot) is magában foglalja. Kétféle választókerületek lesznek: egyéni és lajstromos. A választók bizonyos kategóriája pedig mind a két kerületben szavazhat majd.* Nagyjában rámutattunk a törvénytervezet kiáltó igazságtalanságaira. Noha nem sokat várunk a mai kormányrendszertől — hiszen ez a javaslat elég világosan beszél — mégsem hisszük, hogy ebben az eredeti formájában kerülhessen a törvénytárba. Olyan szégyenletes intézkedései vannak, amelyeket okvetlenül ki kell belőle metszeni, vagy legalább is nagyfokú változtatást kell rajtuk végezni, hogy ne csúfítsák el a parlamentarizmus gondolatát. Vitéz Makray uram, némi tévedések vannak vitézségednek a mezőkövesdi szónoklatában. Azt méltóztatott mondani, hogy „nem az a baj, hogy milliomosok vannak, hanem az, hogy nagyon sok a földhözragadt szegény ember“. Márpedig nekünk, vitéz Makray uram, az a véleményünk — bocsánatot kérünk, amiért kockáztatni merjük —, hogy a szociális bajoknak éppen a vagyoni egyenlőtlenség a kútforrása. Ha nem volnának milliomosok, akik hatalmas latifundiumok urai, akkor nem lenne hárommillió koldus az országban. Abban is tévedni méltóztatik, hogy „a tulajdonjogot az Úristen maga ültette az emberek lelkébe“, mert erről — amint ezt a keresztény egyház és az elmúlt századok szociális forrongásai tanúsítják ■— egész más véleményük volt a régi és tiszteletreméltó egyházatyáknak. 1938 Munkaerőhiány Németország mezőgazdaságában A Népszava annak idején foglalkozott a Németországba vitt magyar mezőgazdasági munkások helyzetével és jövő sorsukat illetően rámutatott arra, hogy milyen sivár és szomorú helyzetben éltek itthon, de vájjon rózsás lesz-e életük odakint. Van-e a hitlerizmusnak az igérgetésen és derangógoskodáson kívül más is. Vájjon a német mezőgazdaságban mutatkozó munkáshiány miért nem pótolható az ipari munkanélküliek milliós seregéből! Vagy a háború utáni ipari konjunktúra idején a városokba szivárgott paraszti tömegek miért nem vezethetők vissza a mezőgazdaságba! Mindmegannyi kérdés, amelyekre választ keres minden gondolkodó ember. Most ez alkalommal feleljen erre olyan tanú, aki mint vendég, részt vett az utolsó németbirodalmi „földnapon“. Az előterjesztett jelentéseken keresztül bepillantást nyertünk a német mezőgazdaság problémáiba. Magyarázatot kaptunk arra nézve, hogy a földről a városba vándorlás és ezzel együtt a mezőgazdasági munkaerőhiány folyton fokozódik. Az egyik női tudósító azt magyarázta, hogy a női mezőgazdasági munkaerőhiány is állandósult és fokozódik és nyíltan bevallotta, hogy azok a kormányzati intézkedések, amelyek ez állapotok rosszakaratú megnyilatkozását le akarták küzdeni, hatástalanok maradtak. Más oldalról viszont azokról a munkákról tudósítottak, amelyeket különböző szervezetek végeztek a mezőgazdasági ifjúság között, hogy a városbavándorlás vágyát kiöljék az ifjúságból és megszerettessék vele a vidéket. A „földszolgálat“ szervezet olyan 16—21 éves munkanélküli ifjúmunkásokat ölel fel, akik kis, 5—8, de legfeljebb 15 személyig terjedő csoportokban táboroznak és a földműveseknek segítenek dolgozni. 1936-ban 462 ilyen csoport kb. 6000 résztvevővel állt a mezőgazdaság szolgálatában, de munkájuknak nem volt különösebb jelentősége. Ugyanígy a „föld-éra“-vel is próbáltak munkaerőket szerezni a mezőgazdaságnak. A „föld-év“-et is táborokban töltik. A résztvevők, akik 14—15 évesek, 9 hónapig táboroznak. A „föld-év“-ben résztvevők rendszerint olyanok, akik a városban mint tanoncok elhelyezkedni nem tudnak. Azonban a „föld-év“ letelte után a résztvevők 90%-a visszamegy a városba és 10% marad vidéken. Az, aki a „föld-év“-et végigcsinálta, az „föld-év-igazolvány“-t kap, amely későbbi munkavállalásnál előnyt jelent. Kb. 35.000 volt a „föld-év“ résztvevőinek a száma. Megállapítható, hogy mindezek azonban csak kísérletek a városi és falusi ellentét kiegyenlítsére, de selymni körülmények között sem alkalmas arra, hogy a német mezőgazdaság problémáit megoldja. De ezt maguk a német hivatalos fórumok is bevallják. Mert minden kormányintézkedés ellenére, is tovább folyik a faluból való elvonulás. Éppen a német munkafront szakközlönyéből vesszük, hogy amíg 1932-ben még 610.000 20 éves ifjú élt vidéken és mezőgazdasággal foglalkozott, addig 1936-ban ez a szám it.O.Ooshre csökkent le. Az 1937 május 21-i „Berliner Bergenzeitung “ írja, hogy azokat a földmunkásokat, akik más foglalkozási ágban keresnek munkát, megbüntetik, de ezzel sem sikerül a szükséges munkaerőket biztosítani a mezőgazdaság számára, mert Brandenburg vidékén a rozsaratás elvégzésére 25.000 munkás és a kapásnövények betakarításához ugyanezen a vidéken 35.000 munkás hiányzik. Vagyis egészen világos, hogy az ígért „földi paradicsom“ ellenére a mezőgazdasági dolgozók rétegében nagy a csalódás és a való helyzet bizonyíta, hogy nincsen csoda, de különösen a hitlerizmusban nincs. A munkásosztály — akár ipari, akár mezőgazdasági — felszabadítását csak saját erejével és öntudatával vívhatja ki. Z. V. A csehszlovákiai földmunkások szövetségének 1937. évi jelentéséből vesszük a következőket: A Szövetség az elmúlt esztendőben 205 új csoportot állított föl 9200 taggal. A taglétszám már jóval túlhaladta a 35.000-et. A szövetség több kollektív szerződést kötött az év folyamán, amelyek úgy a föld-, mint az erdőmunkásság részére jelentékeny béremelést biztosítottak. A vezetőség most célul tűzte ki, hogy az öt esztendő során a taglétszám elérje az 50.000-et, amivel a szövetség Csehszlovákiában a legnagyobb szakszervezetek egyike lesz.