Föld és Szabadság, 1939 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1939-02-01 / 1. szám

2. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG A szociáldemokrata pártkongresszus A Népszava, pártunk központi lapja, részletesen beszámolt a január hó 29-én megtartott or­szágos pártgyűlés lefolyásáról. Mi itt helyszűke miatt csak ösz­­szevontan ismertetjük a kon­gresszus anyagét, hogy azok az elvtársak is tudomást szerezhes­senek róla, akik nincsenek ab­ban a helyzetben, hogy a köz­ponti pártlapot mindennap ol­vashassák. A kongresszus vasárnap reg­gel 9­ órakor kezdődött a Vas­­munkások Magdolna utcai dísz­termében. Az országból 334 kül­dött volt jelen, akik pártszerve­zeteket és szakmai szabadszerve­­zeteket képviseltek. A Budapesti általános Munkásdalárda által előadott munkásénekeket a kül­döttek és a karzat közönsége állva hallgatták végig. Ezután Szakasits Árpád főtitkár javas­latára megválasztották a kon­gresszus tisztikarát. Íígürey Ru­dolf elnöki megnyitó beszédében meleg szavakkal jelentette be, hogy a visszacsatolt Felvidék küldöttei 20 év után először je­lentek meg most a párt XXXII. évi párt­gyűlésén. Majd megem­lítette, hogy a magyar munkás­ság sohasem tagadta meg ma­gyarságát, amellyel ellenségeink vádolják azzal a számítással, hogy gyűlöltté tegyenek bennün­ket. Megnyitó beszédét a követ­kező szavakkal fejezte be: Mi külföldi összeköttetéseinket soha­sem arra használtuk fel, hogy eladjuk az országot... (Felkiál­tások: Ügy van! Le a német bé­rencekkel!) ...hanem arra, hogy segítségére legyünk ennek a so­­kat szenvedett népnek. Pusztító munka folyik az országban. A nép, az ország sorsa, a jövője fo­rog kockán és mi féltjük a né­pet és az országot a katasztró­fától. Éppen ezért elszántan ál­lunk őrt az ország és a nép jogainak védelmében. Hassa át a kongresszus minden tagját, an­nak a tudata, hogy ennek a kon­gresszusnak a magyar munkás­ság lelkületét, a magyar mun­kásság szabadságvágyát kell ki­fejezésre juttatni. Kérem, hogy ebben a szellemben folytassák tanácskozásaikat. (Zúgó taps.) Ezután következett a napirend 1. pontja, a pártvezetőség és parlamenti frakció jelentése, amelyet Szakasits Árpá­d elvtárs ismertetett. Beszámolt a párt­­szervezetek tevékenységéről, melyből kitűnt, hogy a múlt év­ben a párttagok száma 147%-kal emelkedett a fővárosban, bár a közigazgatás állandóan gátolta a fővárosi pártszervezetek tevé­kenységét is. A környéki pártszervezetek még nehezebb körülmények kö­zött dolgoztak, de éppen olyan eredményesei. A taglétszám itt is 42%-ka­l színeltettett. A vidéki­ porf iiforga­l­om t­e­r­m­é­s­z­etb­e­rt­e­l­e­n­e­b­b körül­mén­y­eF^irtízö­tt kény­tel­en létét fenntartani és nagyjelentő­ségű, messze kiható munkáját folytatni. A vidéki közigazgatás könyörtelenül elnyomja a szo­ciáldemokrata szervezeteket és néhol leküzdhetetlen nehézsége­ket gördít a párt munkája elé. Mégis, mindezek ellenére büszkén mondhatjuk, hogy a magyar fal­vakban él a szociáldemokrata gondolat, mindenütt őrzik és vé­dik a­ kapcsolatokat, ragyogó hősiességgel, áldozatteljesen, a magyar parasztság évszázados szenvedéseiben m­egedzett­ állhata­tossággal. (Éljenzés és taps.) Mindenkor tündöklő fejezete marad a magyar paraszti moz­galmak történetének ez a kor­szak, amikor a szélsőjobboldali demagógia, a különböző kor­mánypárti szervezkedések, csábí­tások, ígérgetések, megfélemlíté­sek ellenére is a magyar dolgozó parasztság meg tudta őrizni ma­gát a jövő számára. Itt­­kell szól­nom a felvidéki szociáldemo­krata­ mozgalomról, amelyet, hiába akarnak visszaszorítani és meg­törni, mégis van és lesz. (Zajos taps.) Számos kedvező jel mu­tatja máris. Beszámolt még Szakasits elv­­tára a szocialista nők mozgalmá­ról, az ifjúsági mozgalmunkról, a rendezőgárda, az oktatási tit­kárság és a jogvédő iroda tevé­kenységéről, a Népszaváról, majd beszámolóját a következő szavak­kal fejezte be: őrizzük meg azt a hatalmas er­kölcsi erőt, amely egész mozgal­munkat áthatja, őrizzük meg céljaink tisztaságát és szocialista hitünk teljességét. A szerve­zett szociáldemokrata, munkásság tudja, hogy bennünket meg­semmisíteni nem lehet. (Taps.) Ez a biztonságérzet alapja bátor­ságának, kitartásának, hűségé­nek. Az öntudatos munkásság tudja, hogy minden üzem, min­den épület, minden bolt nemcsak munkaterület a számára, hanem mozgalmi tér is, szervezet is, amelyben azok a munkások, a vezetők, akik a munkában is a legelsők, a legkiválóbbak, a leg­­szakképzettebbek, a leghaszno­sabbak. A munkások tudják, hogy a mozgalmat megsemmisíteni csak akkor lehetne, ha ledöntenék a gyárkémén­yeke­t, összezúznák az üzemeket, becsuknék a gyára­kat és a boltokat és elárasztanák a földeiket. De ez az egész ország pusztulását jelentené, amiből következik, hogy mi és az ország mindenképpen egyek vagyunk. Együtt fejlődünk és együtt há­nyadunk. A lelke, szíve, ereje, öntudata vagyunk népünknek és országunknak. Ezért nem lehet bennünket eltemetni. Ezért va­gyunk és maradunk: ma, holnap és holnapután (Zajos éljenzés és taps.) Kérem, hogy a pártvezetőség jelentését fogadják el. (Percekig tartó zúgó taps.) Peyer Károly elvtárs a napi­rend 2. pontja: a politikai helyzetről és a párt feladatairól tartotta meg nagy tetszéssel fo­gadott előadását. Peyer elvtárs előadói beszédében többek között a következőket mondotta: A Darányi-kormány elnézése következtében elhatalmasodott az országban az a sajtó, amely a demagógia minden eszközének fölhasználásával olyan rombo­lást vitt véghez, hogy ha ezt nem egy jobboldali és még­hozzá fél­hivatalos sajtó csinálja, ennek súlyos következményei lettek volna. Ez az elnézés még csak fo­kozódott az Im­rédy kormány idejében. Az Imrédy-kom­ányt bizonyos rokonszenvvel fogadta az ország, hogy azután a kor­mánynak a közvélemény egy részétől előlegezett bizalom rend­kívül súlyos csalódássá változ­zék át. Minket szociáldemokratá­kat a múltban sem kényeztettek el a szabadságjogok tekinteté­ben. De azt, amit a háború után a tömegek nyomása következté­ben kénytelenek voltak megadni, az idők folyamán rendszeresen visszavonták. Ez történt a vá­lasztójognál, ezt látjuk a fővá­rosi törvény többszöri megvál­toztatásánál, ez történt a képvi­selői házszabályok ismételt mó­dosításánál és általában a köz­életi jelenségek minden terén. Amint a tömegek élni kezdtek és élni akartak a törvényekben biztosított jogaikkal és amikor az önkormányzati testületekben részt kívántak venni, nyomban jelentkezett a­ reakció és a túlol­dalon nem az egyenlő fegyverek elvének alkalmazásával, hanem a jogok visszaszorításával, kí­vánták a nép akaratát ellensú­lyozni. Ilyen előzmények után — mon­dotta Peyer — jött az I. számú zsidótörvény. Mi nem először hangoztatjuk itt azt a meg­győződésünket,­ hogy az ország helytelen gazdasági, társadalmi berendezkedésének előbb-utóbb 1039

Next