Föld és Szabadság, 1939 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1939-02-01 / 1. szám
2. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG A szociáldemokrata pártkongresszus A Népszava, pártunk központi lapja, részletesen beszámolt a január hó 29-én megtartott országos pártgyűlés lefolyásáról. Mi itt helyszűke miatt csak öszszevontan ismertetjük a kongresszus anyagét, hogy azok az elvtársak is tudomást szerezhessenek róla, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy a központi pártlapot mindennap olvashassák. A kongresszus vasárnap reggel 9 órakor kezdődött a Vasmunkások Magdolna utcai dísztermében. Az országból 334 küldött volt jelen, akik pártszervezeteket és szakmai szabadszervezeteket képviseltek. A Budapesti általános Munkásdalárda által előadott munkásénekeket a küldöttek és a karzat közönsége állva hallgatták végig. Ezután Szakasits Árpád főtitkár javaslatára megválasztották a kongresszus tisztikarát. Íígürey Rudolf elnöki megnyitó beszédében meleg szavakkal jelentette be, hogy a visszacsatolt Felvidék küldöttei 20 év után először jelentek meg most a párt XXXII. évi pártgyűlésén. Majd megemlítette, hogy a magyar munkásság sohasem tagadta meg magyarságát, amellyel ellenségeink vádolják azzal a számítással, hogy gyűlöltté tegyenek bennünket. Megnyitó beszédét a következő szavakkal fejezte be: Mi külföldi összeköttetéseinket sohasem arra használtuk fel, hogy eladjuk az országot... (Felkiáltások: Ügy van! Le a német bérencekkel!) ...hanem arra, hogy segítségére legyünk ennek a sokat szenvedett népnek. Pusztító munka folyik az országban. A nép, az ország sorsa, a jövője forog kockán és mi féltjük a népet és az országot a katasztrófától. Éppen ezért elszántan állunk őrt az ország és a nép jogainak védelmében. Hassa át a kongresszus minden tagját, annak a tudata, hogy ennek a kongresszusnak a magyar munkásság lelkületét, a magyar munkásság szabadságvágyát kell kifejezésre juttatni. Kérem, hogy ebben a szellemben folytassák tanácskozásaikat. (Zúgó taps.) Ezután következett a napirend 1. pontja, a pártvezetőség és parlamenti frakció jelentése, amelyet Szakasits Árpád elvtárs ismertetett. Beszámolt a pártszervezetek tevékenységéről, melyből kitűnt, hogy a múlt évben a párttagok száma 147%-kal emelkedett a fővárosban, bár a közigazgatás állandóan gátolta a fővárosi pártszervezetek tevékenységét is. A környéki pártszervezetek még nehezebb körülmények között dolgoztak, de éppen olyan eredményesei. A taglétszám itt is 42%-kal színeltettett. A vidéki porf iiforgalom természetbertelenebb körülményeF^irtízött kénytelen létét fenntartani és nagyjelentőségű, messze kiható munkáját folytatni. A vidéki közigazgatás könyörtelenül elnyomja a szociáldemokrata szervezeteket és néhol leküzdhetetlen nehézségeket gördít a párt munkája elé. Mégis, mindezek ellenére büszkén mondhatjuk, hogy a magyar falvakban él a szociáldemokrata gondolat, mindenütt őrzik és védik a kapcsolatokat, ragyogó hősiességgel, áldozatteljesen, a magyar parasztság évszázados szenvedéseiben megedzett állhatatossággal. (Éljenzés és taps.) Mindenkor tündöklő fejezete marad a magyar paraszti mozgalmak történetének ez a korszak, amikor a szélsőjobboldali demagógia, a különböző kormánypárti szervezkedések, csábítások, ígérgetések, megfélemlítések ellenére is a magyar dolgozó parasztság meg tudta őrizni magát a jövő számára. Ittkell szólnom a felvidéki szociáldemokrata mozgalomról, amelyet, hiába akarnak visszaszorítani és megtörni, mégis van és lesz. (Zajos taps.) Számos kedvező jel mutatja máris. Beszámolt még Szakasits elvtára a szocialista nők mozgalmáról, az ifjúsági mozgalmunkról, a rendezőgárda, az oktatási titkárság és a jogvédő iroda tevékenységéről, a Népszaváról, majd beszámolóját a következő szavakkal fejezte be: őrizzük meg azt a hatalmas erkölcsi erőt, amely egész mozgalmunkat áthatja, őrizzük meg céljaink tisztaságát és szocialista hitünk teljességét. A szervezett szociáldemokrata, munkásság tudja, hogy bennünket megsemmisíteni nem lehet. (Taps.) Ez a biztonságérzet alapja bátorságának, kitartásának, hűségének. Az öntudatos munkásság tudja, hogy minden üzem, minden épület, minden bolt nemcsak munkaterület a számára, hanem mozgalmi tér is, szervezet is, amelyben azok a munkások, a vezetők, akik a munkában is a legelsők, a legkiválóbbak, a legszakképzettebbek, a leghasznosabbak. A munkások tudják, hogy a mozgalmat megsemmisíteni csak akkor lehetne, ha ledöntenék a gyárkéményeket, összezúznák az üzemeket, becsuknék a gyárakat és a boltokat és elárasztanák a földeiket. De ez az egész ország pusztulását jelentené, amiből következik, hogy mi és az ország mindenképpen egyek vagyunk. Együtt fejlődünk és együtt hányadunk. A lelke, szíve, ereje, öntudata vagyunk népünknek és országunknak. Ezért nem lehet bennünket eltemetni. Ezért vagyunk és maradunk: ma, holnap és holnapután (Zajos éljenzés és taps.) Kérem, hogy a pártvezetőség jelentését fogadják el. (Percekig tartó zúgó taps.) Peyer Károly elvtárs a napirend 2. pontja: a politikai helyzetről és a párt feladatairól tartotta meg nagy tetszéssel fogadott előadását. Peyer elvtárs előadói beszédében többek között a következőket mondotta: A Darányi-kormány elnézése következtében elhatalmasodott az országban az a sajtó, amely a demagógia minden eszközének fölhasználásával olyan rombolást vitt véghez, hogy ha ezt nem egy jobboldali és méghozzá félhivatalos sajtó csinálja, ennek súlyos következményei lettek volna. Ez az elnézés még csak fokozódott az Imrédy kormány idejében. Az Imrédy-kományt bizonyos rokonszenvvel fogadta az ország, hogy azután a kormánynak a közvélemény egy részétől előlegezett bizalom rendkívül súlyos csalódássá változzék át. Minket szociáldemokratákat a múltban sem kényeztettek el a szabadságjogok tekintetében. De azt, amit a háború után a tömegek nyomása következtében kénytelenek voltak megadni, az idők folyamán rendszeresen visszavonták. Ez történt a választójognál, ezt látjuk a fővárosi törvény többszöri megváltoztatásánál, ez történt a képviselői házszabályok ismételt módosításánál és általában a közéleti jelenségek minden terén. Amint a tömegek élni kezdtek és élni akartak a törvényekben biztosított jogaikkal és amikor az önkormányzati testületekben részt kívántak venni, nyomban jelentkezett a reakció és a túloldalon nem az egyenlő fegyverek elvének alkalmazásával, hanem a jogok visszaszorításával, kívánták a nép akaratát ellensúlyozni. Ilyen előzmények után — mondotta Peyer — jött az I. számú zsidótörvény. Mi nem először hangoztatjuk itt azt a meggyőződésünket, hogy az ország helytelen gazdasági, társadalmi berendezkedésének előbb-utóbb 1039