Föld és Szabadság, 1939 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1939-02-01 / 1. szám
1939 katasztserofális következeményei lesznek. Az évek hosszú során át hangoztattuk, hogy a nagybirtok fönntartása, a kapitalizmus tobzódása, a parasztság nagy tömegeinek nyomora, a városi lakosság munkanélkülisége, a helytelenjövedelemmegoszlás — mindezek előbb-utóbb súlyos következményeikre vezetnek majd. Az egyik oldalon látjuk a dolgozó osztályok nehéz sorsát, a másik oldalon pedig öt egyetem ontja az értelmiségi osztályhoz tartozókat, akik csaknem valamennyien állami vagy egyéb kezűlettek hivatalaiban akarnak elhelyezkedni. Az évek folyamán a kormányok is érezték a problémák egyre növekvő súlyát. Ezért alkottak különböző látszattörvényeket, de ezeket sohasem hajtották végre. Ilyen körülmények között a kormány, felhasználva azt az alantas szenvedélyt, amelyet a közpénzekből táplált sajtó hizlalt fel, az úgynevezett zsidókérdés síkján akarta megoldani az összes súlyos és számára kellemetlen következményekkel járható problémákat. Régi meggyőződésünk, hogy a „zsidókérdés“ nem vallási és nem faji kérdés, hanem gazdasági kérdés ... (Helyeslés.) ... amíg ezeket a problémákat nem tolják át a demagógia holtvágányára. Ott van a baj, hogy egyes vállalatoknál hat-hét embernek nagyobb a jövedelme, mint a vállalatnál dolgozó kétszáz főnyi személyzetnek. (Ügy van! Ügy van!) A dolgozóknak teljesen közömbös, hogy zsidó vagy keresztény ül-e az igazgatói székben. (Percekig tartó taps és helyeslés.) A Magyar Pamutipar proletárjainak nem lesz jobb a gazdasági helyzete amiatt, hogy a zsidó igazgatók helyett fajmagyar... (Fölkiáltások: „Vagy faj-sváb!“) ...igazgató húzza le a bőrt róluk. Hozzanak törvényt, amely fölfelé is határt szab a jövedelmeknek és szüntessék be a jövedelemeloszlásban az igazságtalanságokat. Hogyan tűrhetik, hogy egy szegény országiban valósággal vagyonnal fölérő igazgatói fizetéseket adjanak? Ha Svájcban egy olyan banknak az igazgatója, amely bank az egész világnak ad kölcsönöket, háromezer frank havi fizetést kap, akkor ez olyan fizetés, amelyhez már egészen kivételes képességek kellenek. A különbség az, hogy Svájcban a kamatláb 3—4%, de nálunk ma 8%, de volt idő, amikor 14% volt, mert valakinek ezeket a horribilis jövedelmeket meg kell fizetnie. Végső soron természetesen a dolgozóknak kell megfizetniük, de ők nem tudják senkire sem továbbhárítani. A felvidéki miniszter... (Percekig zúgó tüntetés: „Le vele! Le vele!“) ...az Alföldön kergeti a csodaszarvast, ahelyett, hogy gondoskodni igyekeznek a felvidéki munkanélküliekről. De a mezőgazdasági munkások helyzete még súlyosabb, mint az ipari munkásságé, a munkásságot pedig még attól a jogtól is elütik, hogy sérelmeit föltárja és orvoslást kérésén mai helyzete ellen. Gyűléseinket, szervezeteink megalakítását nem engedélyezik. A nyomdászszervezet jubileumi közgyűlését a Vigadóban akarta tartani, de nem engedélyezték, mert „veszélyezteti aközrendet“. A csodaszarvasmozgalmi azonban elindulhatott a Vigadóból. A munkásság nem tarthat gyűlést Kecskeméten, egy német propagandaelőadást azonban engedélyeztek és nagynehezen összegyűjtöttek Kecskeméten ,36 hallgatót, akik úgy ahogy értettek németül, a gyűlésen pedig a konzervgyár német igazgatója elnökölt, aki messze földön híres a munkásokkal szentben alkalmazott bánásmódjáról és az alacsony munkabérekről. Örömmel üdvözlöm a visszatért felvidéki elvtársainkat. (Percekig tartó taps.) A Felvidék kérdésével kapcsolatban azonban el kell oszlatnom azt a tévhitet, hogy mi hálával tartozunk valakinek a Felvidék viszszacsatolásáért. Ez éppen olyan, mintha valakinek ellopták volna az egész ruháját és akkor köszönetet várnak tőle azért, hogy visszakapta a cipőfűzőjét. , Senkinek sem tartozunk köszönettel, hogy visszakaptuk egy kis részét annak, amit soha nem tudtak volna tőlünk elvenni, ha szövetségeseink nem úgy „védtek volna meg“ bennünket, mint ahogy tették! Nem tartozunk senkinek köszönettel azért sem, mert sokkal többet követelünk, mint amit kaptunk. Előtérbe nyomult egy irányzat, amely szerint Magyarország legyen csak agrárállam, lássa el Németországot olcsó hússal, zsírral, búzával és vásárolja meg drágán a német iparterméket. Hogy azután ez a tisztára agrárállam hogyan tudja majd eltartani ezt az óriási bürokráciát, az más kérdés. Ez az ország a függetlenségéért évszázadokon keresztül hosszú és nehéz harcokat folytatott és ezalatt hozzászokott ahhoz, hogy jobban ragaszkodjék a függetlenséghez, erősebben éljen benne a függetlenségi gondolat, mint más népekben. Erre a függetlenségi gondolatra ma kétszeresen szükség van! A munkásság az ígéretek helyett cselekedeteket vár a kormánytól. Adjanak rendes munkabéreket, szállítsák le az öregségi biztosítás korhatárát 60 évre és ne szökjenek meg az interpelláció elől, ha erről van szó, hanem valósítsák meg a szociális ígéreteket. Az államnak a mai költségvetési keret mellett igazán juthat 3—4 millió pengője a dolgozó emberek számára is. Véget kell vetni a lakásuzsorának megfelelő építkezéssel, gondoskodjanak anyavédelemről, a teljes vasárnapi munkaszülintről, a mezőgazdaságban a kötelező betegségi, baleseti és öregségi biztosításról. Meg kell valósítani, mégpedig a legsürgősebben, a földbirtokreformot, meg kell szüntetni azt az igazságtalanságot, amely ma már egyedül Magyarországon van meg a földbirtokmegoszlás tekintetében, meg kell szüntetni a hitbizományokat és az egyházi mammut birtokokat is. Természetesen a zsidó nagybirtokokat is meg kell szüntetni, de ez nem szolgálhat mentességül a többi nagybirtok számára. (Zajos taps.) Ha a nagybirtok mindig arra hivatkozik, hogy a föld csak egy-másfél százalékot jövedelmez, akkor ezt a jövedelmet meg kell adni a nagybirtokosok első generációjának, a következő nemzedék pedig tanuljon meg dolgozni és munkából megélni. Végre le kell számolni azzal a frázissal, hogy zsidók vezetik a munkásságot. Elkészítettük a magyar munkásegyesületek vezetőségeinek statisztikáját; eddig 3000 vezetőségi tag adata van együtt. Előreláthatólag ez a szám még szaporodik. Megállapítottuk, hogy ebből a háromezerből nem egészen tík volt a zsidó vezetőségi tagok arányszáma. Ne hangoztassák ezt az ostoba legendát, de egyébként is — semmi közük hozzá. (Percekig tartó helyeslés és taps. — Fölkiáltások: „Ostoba kötekedés és semmi egyéb!“) Akik pedig felelős pozíciókban vannak, figyeljenek éberen arra, mi történik körülöttük és mi történik idebent. („Ügy van! Ügy van!“) Mert egyáltalán nem olyan biztos, hogy azok az irányzatok maradnak felül, amelyek most odafent olyan nagy kegyben állanak. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de a jelek azt mutatják és a történelem nem egyszer megmutatta már, hogy a fák nem nőnek az égig. („Úgy van! ügy van!“) És minden diktatúrás irányzat előbb-utóbb össze kell hogy emöljék. Az ilyen változás hol simán ment végbe, hol nem egészen simán. (Óriási taps.) Nem lehet tudni, hogy a világpolitika kavargó eseményeiben milyen változás érlelődik, de úgy bizonyos: a magyar nép a Duna medencéjében !a FÖLD ÉS SZABADSÁG n. oldal