Föld és Szabadság, 1939 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1939-02-01 / 1. szám

393!) lel ennek a kongresszusnak hang­jából is. A dolgozó magyar mun­kásság őrzi és védelmezi az or­szág függetlenségét. (Taps.) A mi elődeink nem Bach-huszárokként jöttek ebbe az országba, nem azért, mert a császártól birtokot és nemességet kaptak. A mi őseink itt verejtékeztek akkor, amikor a magyar urak még külföldi nyel­veken gagyogtak csak és amikor cigánynyelvnek minősítették a pórias magyar nyelvet. (Helyes­lés és hosszantartó taps.) Mélysé­ges keserűség fog el akkor, ami­kor svábokból lett magyarok akarnak bennünket magyarsá­gunktól is megfosztani, hogy förtelmes politikai céljaikat elér­jék. (Hosszantartó taps.) Magyar­­ország dolgozó népe, a szociál­demokrata pártban tömörült munkásság egységesen áll itt és védelmezi azokat az eszméket, amelyek a diktatúrás törekvések sírját állhatják. A mi kötelessé­günk eddigi munkánknak to­­vábbfoly­atása, a párt és a mun­kásmozgalom megerősítése. Ne legyen ebben a munkában aka­dály számunkra: fiatalok­­ és öregek, fogjatok össze és teljesít­sétek kötelességteket a munkás­ságért, a szociáldemokrata párt­ért, a Népszaváért. (Percekig tartó, zúgó éljenzés.) Ez vala­mennyiünknek a kötelessége és ha abban a tudatban megyünk el, hogy ezt a kötelességet val a­­z>.,, -m­i"-] száz százalékig teljesít­jük, akkor jó munkát végeztünk. Abban a hitben, hogy ez így lesz, rekesztem be a pártkongresszust. A pártgyűlés tagjai erre fölemel­kedtek helyükről, percekig tap­soltak, éljeneztek. Ezután a kon­gresszusi küldöttek és mindazok az elvtársak, akik a tanácskozás ideje alatt zsúfolásig töltötték meg a karzatokat, a „Fel szocia­listák!“ hangjai mellett hagyták el a vasmunkások székházának dísztermét, abban a tudatban, hogy a szociáldemokrata párt 32. pártgyűlése jó munkát, hasznos munkát végzett, mely a közel­jövőben megtermékenyíti majd a magyar proletariátus pártmoz­­galmát és jó útravaló lesz az el­jövendő küzdelmekhez. OLVASD A NÉPSZAVÁT FÖLD ÉS SZABADSÁG A múlt év mérlege A jó kereskedő minden év vé­gén mérleget csinál. Megálla­pítja mennyi a kiadása, mennyi volt a bevétele, mit keresett, mit vesztett. Ha mi kubikosok is mérleget készítünk az eltmúlt év­ről, akkor tisztán áll előttünk, hogy az óesztendő is igen sok veszteséggel, kevés nyereséggel és igen sok kintlévőséggel zá­rult a számunkra. Már egy év­tizede annak, hogy minden esz­tendő elején azt hisszük: ez az év lesz az, amelyben az elmúlt évek hiányait pótolni tudjuk. Össze­szedjük magunkat egy kicsit. Lesz munka és emelkednek a munkabérek s ennek következté­ben az adósságainkat kifizetjük, a rossz ruháinkat felcseréljük jóval és felkészülve megyünk a következő télnek. Lesz az egész télen át kenyerünk. Az asztalon nemcsak káposzta, de töltött ká­poszta is lesz. A­ paprikás­­krumpliba bővebben jut zsír és néha-néha egy kis kolbász is ke­rül bele. Lesz nemcsak lakás, de meleg szoba is. De amint az ese­mények mutatják, ezt a javulást csak a kubikosok jobb jövőbe vetett hite képezte így ki, mert az egyik esztendő telik a másik után, anélkül, hogy valami javu­lást hozna. Kormányok mennek, kormá­nyok jönnek s mind azt hirdeti, hogy munkanélkülisegélyt nem ad, de lesz munka mindenki szá­mára. Bizony az 1938-as eszten­dőiben sem hozott nekünk a kor­mány valami sok munkát. Nem szaporodott a munkaalkalom semmit. A munkabérünk is alig emelkedett valamit. Így aztán a szociális helyzetünk sem javult semmit. Veszteségünk tehát a kormány által hirdetett, miálta­lunk pedig várt munkák és jobb munkabérek elmaradása. Hiszen a kormányok csak ígé­rik és hirdetik a szociális hely­zet­ megjavítását, anélkül, hogy ezt­ meg is tennék. Nyereségünk: Budapesten egy darakszerű téglaépület. A be­rendezése — eltekintve a mos­dóktól — harmonikusan igazo­dik az épülethez. A terem köze­pén elhelyezett szennycsatorna nyitott szája kellemetlen szag­gal telíti az egész termet. (A ne­vét be nem mondó városatya, aki megtekintette, azt mondta: „Én jobb munkával sokkal ol­csóbban meg tudtam volna csi­náltatni“). Ez szolgálja egyrészt a kubikosok átmeneti megszállá­sát napi 20 fillér lefizetése ellené­ben, másrészt pedig munkapiacul is szolgál a kubikosoknak. A múlt hónapian ugyan egy szó­beli rendelkezés folytán érdekes szépséghiba esett ezen a nyere­ségen. Az említett naptól kezdve a Budapesten lakó kubikosok­nak nem szabad a fűtött terembe belépni és tartózkodni. Most az­után azok a kubikosok, akik Budapesten lakbért fizetnek, a keresetüket itt költik és fo­gyasztják el, tehát a főváros gazdasági vérkeringésébe bekap­csolódtak, a kubikosszállás ud­varán és az utcán tartózkodhat­nak. A hatósági intézkedő külön­böző panaszok alapján azért rendelkezett így, mert a lakás­sal bíró kubikosok nem fizetik meg a napi húsz fillért A Bu­dapesten lakó kubikosok bizony nem élnek olyan magas életszín­vonalon, hogy a háztulajdonos­nak lakbért, a fővárosnak pedig a szálláson tartózkodási díjat tudjanak fizetni. Hiszen csak munkapiacul használják ezt a helyiséget és nem megszállás céljára. Ezt is azért, mert a fő­város területén ez az egyetlen hely, ahol a kubikosok munka­­várás céljából megállhatnak. Hogy eddig bementek a te­rembe, ha hideg volt, az csak természetes, épúgy, mint ahogy ezután is be akarnak menni. Ha logikusan gondolkozunk, ez el­len a fővárosnak sem lehet ki­fogása, mert a főváros több me­legedőt tart fenn és oda min­denki bemehet. A melegedőket is a főváros látja el tüzelőanyag­gal, meg a kubikosszállást is, miért nem mehetnek be akkor a fűtött terembe a munkára váró kubikosok. Nyereségünk még a magas­­építkezésnél újra rendezett óra­bér. Az iparügyi miniszter az év utolsó negyedében a kubikos­­órabért 46 fillérről 51 fillérre emelte. Ez azonban — még ha az árak emelkedését figyelmen kívül hagyjuk is —, olyan nye­reség, amit csak nagyítóüveg segítségével tudunk megállapí­tani. Tudnunk kell ugyanis, hogy magasépítkezéssel kapcso­latos, számottevő kubikosmunka csak Budapesten van, Vidé­ken alig valami, vagy semmi. De ennek dacára is a kubikosok számára Pesten is a legtöbb munkát az út- és a csatornaépí­tések adják, tehát a mélyépítés és nem a magasépítkezés. Orszá­gos viszonylatban pedig csak a mélyépítkezéseknél foglalkoztat­ják a kubikosokat. Azért nyer­tünk tehát igen keveset, mert a munkabér csak ott van megálla­pítva, ahol a legkevesebbet dol­gozunk, míg ahol a legtöbbet foglalkoztatnak bennünket, a munkabér szabad egyesség tár­gya, ami a gyakorlatban azt je­lenti, hogy a fővárosban a mély­­építkezéseknél 36—38 fillér a ku­­bikosórabér, míg a magasépítke­ 5. oldal

Next