Föld és Szabadság, 1946 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1946-01-06 / 1. szám

9 A sxesöatisnghox Ófa, szabadtság, hadd nézzünk szemedbe! (Hy sokáig vártunk rád eped ve. Annyi éjen által, mint kísértet, Bolygott lelkünk a világban érted. Kerestünk mi égen-földön téged. Egyetlenegy igaz istenséged. To vagy őrünk, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egryideig állváa. S mégis, mégis, számkivetve voltál,, Mint a gyilkos Kain bnjdokoltái. Szent nevedet bitóra szegezték, Érkezésedet hóhérok lesték. Megszűnt végre hosszú bújdosásod. Sírba esett, ki neked sírt ásott, Bevezettünk s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket. Óh, tekints ránk fönséges szabadság! Vess reánk egy éltető pillantást, Hogy erőnk, mely fogy az örömlátástól, Szaporodjék szemed sugarától De, szabadság', mért halvány az orcád? Szenvedésed emléke száll hozzád? Vagy nem tettünk még eleget érted? Koronádat a jövőtől félted? Ne félj semmit, megvédünk . . . csak egy szót, Csak emeld fel, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni vagy diadalt nyerni! S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírból éjféltájban, S győztes ellenségednek megint kell Küzdeni . . . kísértő leikeinkkel! Petőfi Sándor Folytatjuk /... Hét esztendeje, hogy [apánkat betiltották ü-íok az országveszejtők, akik a iiuvgyar né^ pót kiszmgaitáttáh á nitoeri JNéniétorfezágúak; azután pedig háborúba vitték. Az Imrédyek és a Bárdossyak... Aki k fölött már ítélt a Népbíróság is, meg a dolgozó nép is. Ezek az urak azt hitték, hogy uralmuk örökké tart, ha erőszakkal elhallgattatják azt a lapot, mely Magyarország akkor legelnyomottabb társadalmi osztályának, a mezőgazdaságban dolgozó népnek volt bátorhangú szószólója. Ez volt a Föld és Szabadság. Emlékezhet­tek rá, hogyan nevelte, buzdította, szervezte a föld népét; milyen bátran, rendíthetetlenül követelte a földreformtól, a földmunícásság emberi jogainak elismerését. Küzdöttünk az elnyomatás és kizsákmányolás, az igazságta­lanság és népbutítás ellen. És ez a küzdelem akkor nem is volt eredménytelen, mert amit azóta megszereztünk: a föld, a szabadság, az általános titkos választói jog és a társadalmi megbecsülés, mind ennek a harcnak az ered­ménye. Most újra itt vagyunk, hogy folytassuk azt, amit hét évvel ezelőtt a Föld és Szabad­ság hasábjain abba kellett hagyni. Á réginek tiszta folytatása lesz ez a lap. A régi embe­rek csoportosulnak körülötte, a szociáldemo­krácia sok ezer és tízezer új harcosával, számban, erőben, harci készségben megerő­södve és mognövekedve. Mert ne higgyétek, Elvtársak, hogy most már ölbetétt kézzel nézhetjük az eseményeket. A mi időnk most érkezett el ahhoz a ponthoz, amikor itt van a lehetőség a fölemelkedéshez. A földbirtok- reformot végrehajtottuk. Ezután következnie keU a mezőgazdasági reformnak. Ez az utóbbi sokkal nagyobb feladat elé állít ben­nünket. De ha ezt sikerül jól végrehajtani, ez a földműves nép gazdasági megerősödésé­hez vezet, ami előfeltétele annak, hogy a földművelő nép tömegei politikai téren is döntő tényezők legyenek. Ez hozza meg majd számára a teljes felszabadulást Ezután is igazság marad az a régi igazság, hogy rajtunk csak az összetartó igyekezet se­gíthet. És az, ha minél többet és jobbat tu­dunk kihozni az ősi magyar földből. Nem ba­romi munkával, hanem tudással, szorgalom­mal, okos üzleti számítással, a technikai esz­közök és a mezőgazdasági tudomány minden ágának észszerű felhasználásával és szövet­kezéssel. Kell, hogy a földmíves nép a maga osztúiyábó,}, táróu l«; ki .vehetőit, kik meg­tanítják tömegeiket. Logy a társadalmi fel- emelkedéshez a tanulás, a tökéletesedésre való törekvés, az összetartás, a kötelesség- tudat és a felelősségérzet vezet. Ezeket a nemes erényeket akarjuk mi fej­leszteni népünkben. Kötelességünknek érez­zük ezt, mert adósai vágjunk fajtánknak, a magyar 'parasztságnak. Adósai vagyunk azon a jogcímen, hogy közülük valók va­gyunk. Ez kötelez bennünket arra, hogy mast, amikor nem áll törekvéseink útjában sem zsarui ár, sem cenzúra, hirdessük nekik a szociáldemokrácia igazságait. Mert hamis­ság és népcealás azt mondani, hogy a Szociál­demokrata Párt csupán az ipari munkásság pártja. Az igazság az, hogy a Szociáldemo­krata Párt létezése óta mindig az összes dol­gozók pártja volt s így a földmunkásság ön­tudatra ébresztése terén is úttörő munkát végzett és nagy áldozatokat hozott. Ezért akarjuk a szociáldemokrácia zászlaja alatt szolgálni továbbra is a magyar parasztság és földmunkásság nagy ügyét. S azért is, mert meggyőződésünk, hogy a szociáldemo­krácia győzelme egyet jelent a földmívelő nép teljes felszabadulásával. Meg vagyunk róla győződve és hisszük, hogy velünk jönnek mindazok, akik részesei voltak annak a dicső nagy harcnak, amelyet annakidején a legsötétebb elnyomás és üldö­zés alatt folytattunk a nép ellenségeivel szemben a földmunkásság igaz ügyéért. Biz­tosan hisszük, hogy nemcsak olvasói, hanem munkatársai is lesznek lapunknak mind­azok, akiket bármilyen szálak fűznek az ősi magyar földhöz és annak népéhez. De első­sorban azokra számítunk, akik ott élnek, dolgoznak és verejtékeznek a magyar róná­kon, a lankás dombok és hegyek lejtőin, völgykatlanaiban vagy a homokos buckákon. Ezzel a dolgos tömeggel akarjuk létrehozni a teljes együttműködést. Ez az összefogás lesz a biztosítéka annak, hogy a lapunk cí­mében levő két szót: a Föld és Szabadság nem puszta jelszó lesz már, hanem élő való­ság, amelyért érdemes volt a jobb jövő re­ményében küzdeni, szenvedni és áldozatot hozni. (tj) A földreform után Az évezredes per eldőlt a 600/1945. sz. mi­niszterelnöki rendelet megjelenésekor. A rendelet végrehajtása azonban sokkal na­gyobb nehézségekbe ütközött, mint a kibo­csátása. Csalc a végrehajtás során tűnt ki hogy mennyire hiányos. Később azonban, a végrehajtás során a végrehajtás legfel­sőbb szerve, az Országos Földbirtokrendező Tanács (OFT) igyekezett a hiányokat pó tolni. Ez a törekvés azonban nem mindenkor si­kerülhetett, mert az Országos Földbirtok- rendező Tanács ugyan hozhatott hézagpótló intézkedéseket, de végeredményben inógiíA csalk a végrehajtó szerve volt a törvénynekX és így nem változtathatta meg a törvény X alapvető rendelkezéseit, így törtónheteti ^ meg, hogy sok helyen éppen azok a föld­munkások nem részesültek a földreform ál­dásaiban, akik évtizedeken keresztül életet, vért áldoztak és a legsúlyosabb üldöztetést szenvedték el a földreform megvalósítá­sáért. Magyarországon közel félszázad óta az al­földi nagy parasztvárosok és a „Viharsarok“ földmunkásai harcoltak a földreformért. Nem kétséges, hogy ezeknek a vidékeknek a földmunkásai azért voltak mindenkor „föld ^osztók“«..nie^t .nem állt .megfelelő földterület 'á‘ réuúeÍKtezesuKre, amelyen bérmuű kasok­ként elhelyezkedhettek volna. A földhiány tette őket „földosztókká“! Harcoltak a föl­dért, mert minden vágyuk az volt, hogy végre egy darabkáját az országnak maguké nak mondhassák . . . Magyarországon a nagybirtok igazi ha­zája a Dunántúl volt. A dunántúli földműn kásság nem vett részt a földmunkásmozgal- makban, mert a nagybirtokokon munka lehetőséget és — ha alacsony színvonalon is —, de megélhetést talált. Az új demokra tikus rendszernek elsősorban azoknak a gaz dasági megerősödését kellett volna elősegí tente, akik legtöbbet harcoltak a demokrá ciáért és a földreformért. Mégis, mivel köz­ségenként, illetve vármegyénként állították fel a földreform végrehajtó szerveit, az tör­tént, hogy ahol sok a föld, így elsősorban a Dunántúlon, azok jutottak területekhez, * akik mindenkor a reakció leghűségesebb tá­mogatói és kiszolgálói voltak. Ezzel szemben az Alföld exponált helyein a juttatás rész ben túl kicsiny volt, részben pedig tízezres tömegek maradtak ki juttatásból. A rendetet ugyan megemlékezik a telepi tésről is, dé mivel a helyi földigénylóbizott- ságok és vármegyei földrendező tanácsok bírálták el a juttatás mértékét, helyenként olyan magas juttatásban részesítették az igénylőket, hogy alig maradt valamelyes terület a telepítésre. A Dunántúlon az Or­szágos Földbirtokrendező Tanács számtalan esetben kénytelen is volt a juttatás mértékéi leszállítani, mert a legtöbb helyen a maxi­mális 15 holdat juttatták, sőt sok esetben a juttatás a 29—30 holdat is elérte, ellentétbe:! a rendelet célkitűzéseivel. Ezideig mintegy huszonötezrem jelentkez tek az Alföldről áttelepítésre, ez azonban nem tükre a tényeleges helyzetnek, mert a legtöbb igénylő nem hajlandó áttelepülni. Másik nehézség volt a termelési szempon tok megőrzése. így tehát a rendelet szerkesz­tőinek elsősorban arra kellett törekedniök, hogy az adott lehetőségek között a saját bir tokhoz jutás reményében az igénylők minél több területet megmunkáljanak, mert a nagy birtokosok szinte kivétel nélkül elmenekül tek, irányítás nélkül hagyták a birtokaikat, sőt, ha módjuk volt rái, még az instrukciókat is átvitték nyugatra. Kétségtelem, hogy' a kisajátítás, elkobzás és

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék