Föld és Szabadság, 1946 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1946-01-06 / 1. szám

2. oldal juttatás terén sokszor történtek igazságtalanságok. Sok esetben sajátították ki a rendelet szerint ki nem sajátítható birtokokat és sokszor koboztak el kellő megindokolás nélkül. Viszont igen sok olyan birtokot nem koboztak el, amikor az elkobzásnak helye lett volna, sokan pedig jogosulatlanul jutottak földhöz. Viszont sokan nem részesültek juttatásban olyanok, akiknek a rendelet szellemében juttatásban kellett volna részesülniük. A földreformot azonban azokon a nagyfontosságú gazdasági szociális, történelmi és politikai szempontok alapján kell elbírálnunk, amelyek már régen megkövetelték volna, hogy Magyarországon is egy radikális földreform megvalósuljon, nem pedig csak a végrehajtás során elkövetett hibákon keresztül. Mert a hibákat helyrehozhatjuk. Lehetőség van arra, hogy az igazságtalanul igénybevett és elkobzott területeket visszaadjuk. Lehetőség van arra is, hogy az igazságtalanul földhözjuttatottakat kimozdítsuk és azoknak juttassuk ezeket a területeket, akok erre érdemesek és a rendelet kellékeinek megfelelnek. Termelési szempontból lehetnek zavarok, mint, ahogyan kétségtelenül vannak is, de előrelátó gazdaságpolitikával és a korszerű termelési eszközök alkalmazásával ezeket le lehet küzdeni. Nem lehet hivatkozni arra, amire a földreform ellenzői az elmúlt évtizedekben, hogy a termelésben visszaesés következik be, mert kétségtelen tény az, hogyha a földreformot a mai körülmények között végre nem hajtják, ezek a nehézségek úgyis fennállottak volna, sőt kétségtelen, hogy még sokkal nagyobb mértékben, így tehát a nagybirtokrendszerről a kisbirtokrendszerre való áttérés, csak hasznára vált a termelésnek. Bírálni lehet a földreformot, — mert kétségtelen, hogy a végrehajtásnál történtek hibák, — de bizonyos, hogy a földreform híveinek és a demokrácia harcosainak nem volt más választásuk, mint az adott körülményekhez képest gyorsan cselekedni, hogy az ezeréves per végre azoknak a javára dőljön el, akik ezer éven keresztül harcoltak a földért és az igazságért. Most végre valóra vált az a jelszó, hogy azoké a föld, akik megművelik! Túri István A 40 éves Föld munkásszövetség 1906-1946 1906. év január 7. nevezetes dátum a magyarországi földmunkásmozgalom történetében. Ezen a napon tartotta első, alakuló küldöttközgyűlését a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége. A nevezetes alakulás Budapesten, a Bádogosok Szakegyletének Dob ucca 82. számú helyiségében folyt le 61 község 87 küldötte részvételével. Nem ez volt az első országos összejövetele a magyar föld munkásainak, hiszen már 1897-ben tartotta két országos kongresszust, amelyeken igen behatóan vitatták meg a földmunkásság közös nagy kérdéseit. Az 1906. évi küldöttközgyűlés azonban már tényleges eredményt hozott. Életrehívta az országos szövetséget az ipari mukások szakszervezeteinek mintájára. Hosszadalmas volna itt felsorolni, milyen és mennyi üldöztetéseket élt át a Földmunkásszövetség 40 esztendő alatt. Már a megalakulását dühös ellenségeskedéssel fogadták a földesúri Magyarország haszonélvezői. Nem akarták elismerni a földmunkásság szervezkedési jogát. Lehet mondani, hogy nem is ismerték el soha, amíg a történelmi események szét nem törték a nagybirtokrendszert. A Szövetség azonban — megfogyva bár, de törve nem — a Szociáldemokrata Párt, valamint a szervezett ipari munkásság védelme alatt és támogatásával átvészelte a nehéz időket. S ma csupán a földmunkásság öntudatán és közös igyekezetén múlik, hogy a Szövetség teljesítse azokat a roppant feladatokat, amelyeket a mozgalom előharcosai a Szövetség célkitűzéseiben megjelöltek. Azok közül, akik negyven évvel ezelőtt a földmunkásmozgalom jövő fejlődéséhez az alapkövet lerakták, igen kevesen élnek ma már. De akik a negyven év alatt kihűltek a harcolók sorából, megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk és felsoroljuk neveiket: Csizmadia Sándor, Kerekes Mihály, Békési Imre, Berényi Pál, Joó Ferenc, Jóna Gábor, Urbán Pál, Jócsák Kálmán, Mihelyi István és Papp Kálmán a nevezetesebbek, akik elhullottak a hosszú küzdelem során. Úgy tudjuk, hogy Nyisztor György, az egykori fáradhatatlan FÖLD ÉS SZABADSÁG agitátor, még él Oroszországban, ahová huszonöt évvel ezelőtt cserefogolyként került. Ugyancsak életben vannak még Mayer Sándor (Hatvan) és Gyalog János (Mezőtúr), akik magas koruk ellenére is élénk érdeklődéssel figyelik a mozgalom újabb, eseményeit. 1906 január 7. szereplői közül csak Szeder Ferenc, Takács József és Rajki Sándor vesznek részt még ma is cselekvően a mozgalomban. A negyven éves forduló alkalmából kívánatosnak tartjuk, hogy a Földmunkásszövetség most már a szervezkedés szabadságának birtokában szervezze, nevelje és vezesse a földmunkásság nagy tömegét azon a helyes úton, amely a teljes felszabaduláshoz és a gazdasági, politikai és társadalmi felemelkedéshez vezet. A Szövetség nem üldözött vad többé, hanem a demokráciának egyik hatalmi tényezője. Ha ezzel a hatalommal — amelyet a demokrácia kölcsönöz számára — okosan tud élni, akkor nincs földi hatalom, amely megakadályozhatná abban, hogy alapszabályaiban lefektetett feladatait elvégezze. Ezt várja tőle Magyarország földmunkássága. 1946 január 6. Rövidesen százezer hóidét megtont az öntözéses gazdálkodás A földbirtokrefonás végrehajtásával időszerű lett az öntözéses gazdálkodás minél nagyobb területen való sürgős megvalósítása is. A háború pusztításai után a jelen nyomorúságában tengődő ország felemelkedésére ugyanis nyilvánvalóan egyetlen kivezető út a termelés mennyiségének és minőségének emelése. A földosztás után a gazdák zöme 10—20 holdas kisbirtokokhoz jutott. Különösen fontos, hogy ezt a darab földet belterjesen, a tudomány és a technika korszerű eszközeinek a fölhasználásával mívelje meg, mert csak így biztosíthatja a termés mennyiségének és minőségének növelését, ami saját maga és családja számára a jólét és a gazdagodás felé vezető utat, az ország egyeteme számára pedig a nehézségek kátyújából való kijutást jelenti. Fontos feladat ezen a téren, hogy a gazda megismerkedjék az öntözéses gazdálkodással. Tudvalévő, hogy az Alföld és a Tiszántúl kedvezőtlen csapadékviszonyai, a pusztító nyári aszály, az eső elmaradása sokszor húzta már át a gazdaember reményeit. Kézenfekvő tehát, hogy mindent elkövessünk a mezőgazdálkodásnak az időjárás szeszélyeitől való függetlenítésére. Az öntözéses gazdálkodás megvalósítása természetesen áldozatába kerül a földmívesnek is. Az öntözőberendezés kiépítése során az ő vállaira is költség nehezedik, ami katasztrális holdanként kb. 3—5000 pengő, béke értékben. Bárki joggal kérdezheti már most, hogy a megnövekedett terméseredmény megéri-e az öntözés megvalósítására hozott áldozatot és fáradságot? Az öntözésügyi hivatal évtizedes tapasztalatok alapján megállapította, hogy az esőben szegény magyar Alföldön az öntözővíz kellő időben való adagolása a kukoricánál 75%, a burgonyánál 100%, cukorrépánál 70%, ricinusnál 80%, dohánynál 60% és a takarmánynövényeknél110% terméstöbbletet eredményez. Az eredmény tehát bőségesen kárpótolja a földmívest a hozott áldozatért. A földmívelésügyi kormányzat már békében komoly terveket dolgozott ki az öntözéses gazdálkodás széleskörű kiterjesztésére. A tervek azonban a közbejött háború miatt nem valósultak meg. Az idén a legsürgősebb munka a már kész, 40.000 kát. hold öntözését ellátó berendezéseik kijavítása volt. Ezek után most sorkerül olyan öntözőberendezések létesítésére, amelyeknek segítségével 2 éven belül az öntözhető területeik kiterjedése 100.000 lkat. holdra emelhető. Elsősorban is a hortobágyi csatornának a Tiszával való összekötését szorgalmazzák a szakemberek. Ez az öntözőhajózó főcsatorna a tervek szerint a Tiszából Tiszalöknél ágazik ki és északdéli irányban 100 km hosszúságiban szeli át az aszályos Hortobágyot, közben érinti Hajdúnánást, Balmazújvárost és Szoboszló mellett elhaladva Bakonyszegnél torkollik a Berettyó főcsartonán keresztül a Sebeskörösbe. Az öntöző főcsatornából kiágazó csatornahálózattal 1.000.000 kát. holdat lehet majd öntözni, illetve egyidejűleg 250.000 kát. hold látható el öntözővízzel. A hortobágyi főcsatorna középső, kereken 25 km hosszú szakasza még 1944 őszére elkészült. Tekintettel arra, hogy a tervek megvalósítására 7—8 év szükséges, az öntözésügyi hivatal most olyan módosított programot készített el, amelynek alapján az öntözésiek megindítása hosszú szektoron, 2 éven belül lehetővé válik. A tervek szerint a meglévő 25 km-es csatornaszakaszt egy keskenyebb csatornával összekötik a Tiszával. Ez a kivezető csatorna egy éven belül elkészülhet, úgyhogy Hajdúnánás és Balmazújváros között kereken 20.000 kát. holdon már 1947-ben megkezdhetik az öntözéses gazdálkodást. Másik öntözési lehetőség a Sajó és Hernád torkolati szakaszán adódik, a tiszaluci vízerőtelep üzemvíz-csatornája mentén. Itt 7000 holdon lehet öntözésre berendezkedni. Hódmezővásárhely határában a Tiszából vízátemelő szivattyúkkal lehet majd megszerezni a szükséges öntözővizet. Ha a szivattyúk elkészülnek és elektromos áram is lesz, az öntözések már a jövő évben 10.000 kát. holdon megindulhatnak. Végül a dömsödi övcsatorna mentén lehet 7— 10.000 kát. holdon berendezkedni öntözésre. Az öntözéses gazdálkodás ezideig szép eredményeket ért el a rizstermelés terén. Tekintettel azonban arra, hogy az ország rizsszükséglete 15—20.000 holdon megterem, a jövő éviben már sor kerül a kukorica, a cukorrépa, az ipari növények, a kender, a len öntözésére, esetleg nemesfűz és szeder fatelepek létesítésére is. Az öntözéses gazdálkodás bevezetése Magyarországon egyik legfontosabb előfeltétele a belterjes gazdálkodásra való áttérésnek. Ez a változás pedig elkerülhetetlen, mert nemcsak mezőgazdasági népességünk jóléte, hanem az ország jövője is ettől függ. Gergelyfy Sándor Miért van szükség A falunak békeidőben sem volt könnyű az élete, sokkal nehezebb azonban most, amikor a háborús pusztítások nyomait kell eltüntetni. Mi, szociáldemokraták mindig azt váltottuk, hogy a szövetkezeti mozgalom alkalmas eszköz a falu kérdéseinek megoldására, sőt továbbmentjén, nemcsak a falu, hanem az egész társadalom gazdasági kérdéseinek megoldásában a szövetkezetekre nagy szerep vár. Miért? Azért, mert a világ fejlődése határozottan a közösség érdekvédelmének irányában történik. Ez azt jelenti, hogy a társadalmat úgy kell felfogni, mint egy egészet, aminek csupán alkotó része az egyén és a kisebb közösségek. A falu is ilyen része a nagy közösségnek. Ha a kérdést közelebbről vizsgáljuk és részeire bontjuk, nagyjából azt a képet kapjuk, hogy a termelés és a fogyasztás kapcsolatban áll egymással. Még továbbmenve: a falu mint a mezőgazdasági cikkek termelője és a város, mint azoknak a fogyasztója, de megfordítva is: a város, mint az ipari cikkek termelője és a falu, mint ezek fogyasztója, egymásra vannak utalva. A termelők és a fogyasztók érdekeit kell tehát összehangolni abban a vonatkozásban, hogy a mezőgazdaság termelvényeinek fogyasztói megszerezhessék ezeket méltányos feltételek mellett, de ugyanakkor ne érje a termelő mezőgazdaságot károsodás és az ipari cikkek fogyasztója — a falu — is méltányos a szövetkezetekre ? áron juthasson ipari cikkekhez. A főszempont a dolgozók — a földművelő és az ipari munkásság — érdeke. Az összefüggés nagyon szoros az áralakulás tekintetében. Ha olcsóbb a mezőgazdasági termék, olcsóbb a megélhetés. Ha a városi ipari munkás olcsóbban szerezheti meg elsőrendű közszükségleti cikkeit, elsősorban az élelmet, amit a falu termel, ő maga is olcsóbban termelheti az iparcikkeket a falu földművelő lakossága részére. De ugyanez áll megfordítva is: ha olcsóbb az ipari cikk, olcsóbban jut ehhez a falu és így olcsóbban adhatja ő is termékeit. Nagyon egyszerűnek látszik ilyenformán a kérdés megoldása: csupán annyira lenne szükség, hogy valamelyik fél elkezdje a saját termelvényeinek alacsonyabb árban való forgalombahozatalát. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Az áralakulásra még más tényezők is befolyással vannak. Az egyik a kereslet és kínálat viszonya, tellát az áruk, a termékek mennyiségének kérdése; a másik a közvetítői haszon kérdése. Tudjuk, hogy ha valami bőven van, annak olcsóbb az ára, ha kevesebb van, emelkedik az ára. Elsőrendű feladata tehát mind a város iparának, mind a falu mezőgazdaságának a többtermelés. A haszon kérdésénél legjobban megvilágíthatjuk a dolgot az úgynevezett „feketepiac"