Föld és Szabadság, 1946 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1946-01-06 / 1. szám

1946 január 6. szemügyrevételével. Kétségtelen, hogy a „fe­ketepiac“ az egyéni haszon szempontjából jobb értékesítési lehetőséget nyújt, mint a szövet­kezeti értékesítés, de ez a haszon csupán lát­szólagos, mert a feketepiacon elért nyereséget issza kell fizetni a drágább ipari cikkek vá­sárlásánál, hiszen az ipari cikk ára éppen azért magas, mert az ipari munkás kénytelen magas árat fizetni, ebből kifolyólag, hogy megélhessen, béremelést kérni s ez a termelési költségeket s így az ipari cikk árát növeli. Szólnunk kell a közvetítői­­ haszonról is. A mezőgazdaság és az ipar cikkei a fogyasztók­hoz a kereskedelem útján jutnak. Minél több kézen megy keresztül az áru, annál drágább lesz és megtörténhetik, hogy a kereskedelem haszna sokszorosan felülmúlja a termelő föld­műves és a dolgozó munkás bérét. Arra kell tehát törekedni, hogy az áru minél kevesebb kézen menjen keresztül, ez pedig a szövetkezeti beszerzés és a szövetkezeti értéke­sítés útján lehetséges. A szövetkezetek feladata tehát a többterme­­lés megszervezése és a termékeknek a legrövi­debb úton való forgalombahozatala, a fogyasz­tók részére. Tihanyi József FÖLD ÉS SZABADSÁG A FÖLDMŰVES TUDNIVALÓI Írja: TAKÁCS JÓZSEF ELSŐ FEJEZET, amelyben bevezetés módjára „csak úg­y nagy­jából“ soroljuk fel, hogy milyen sokoldalú tudásra van szükségük a maguk portáján önállóan gazdálkodó földműveseknek. Általában parasztnak nevezik a földműves embert, különösen alföldi szójárással. Nem is olyan régen még azt tartották róla a nyegle, felületes emberek, hogy a „paraszt­nak elég, ha annyi esze van, hogy amikor eső esik, ne álljon a csurgóba.“ Azután ami­kor tapasztalták természetes eszességét, azt fogták rá, hogy „huncut a paraszt“. Újabban már ezt is elhagyják ugyan, de még mindig lehet hallani, hogy amikor az emberek egy­mást sértegetni akarják, a parasztozással kezdik. Természetesen megfelelő jelzőkkel ékesítik fel a paraszt szót. Ezekből minden uccagyerek megtanulja, hogy a durva, a ke­gyetlen, a műveletlen, a ravasz, a buta, az ostoba, a tudatlan ember csak paraszt lehet. Igen ám, de amint mindenki tudja, nálunk a paraszt szó, minden jelző nélkül, egy igen fontos foglalkozást jelent. Ilyen értelemben az ország lakosságának több mint fele a pa­rasztsághoz tartozik. Ezért érdemes közelebb­ről megnézni, igazuk van-e azoknak, akik embertársaik bizonyos jellembeli, erkölcsi, vagy szellemi fogyatékosságait abba az egy szóba szokták összesűríteni, hogy paraszt. Természetesen nincs igazuk azoknak, akik ezt így fogják fel, de évszázadokon át beideg­­ződött tévhitet igen nehéz bármilyen propa­gandával kiirtani. Talán egyelőre lehetetlen is. Csak aki parasztok között élte le élete ja­vát, az tudja, hogy a parasztnak titulált föld­műves nép soraiban aránylag semmivel sincs több, úgynevezett „rongyember“, mint más társadalmi osztályban. Sőt lehetne mon­dani, hogy nagyon sok, úgynevezett úriember tanulhatna modort és önzetlenségig menő tiszta becsületességet az átlagparaszttól. Hogy talán esetlen és nehézkes ott, ahol a városi ember otthon érzi magát, az tény. De meg lehet nézni a városi embert is, ha parasztok közé keveredik, mennyivel esetlenebb aman­nál, akárcsak a szárazra dobott hal. Az ilyen embert persze udvariasságból nem nevetik ki a szem­ély ügyetlenségéért, de ha egymás közt vannak és elmesélik az esetet, jól mulatnak rajta. Egymásnak megadják a kellő tisztele­tet a maguk nyelvén. Gyöngédség sem hiány­zik belőlük a maguk módján. A köszönés sok­féle módja között, amelyekben a magyar nyelv oly gazdag és változatos, az a legszebb, amikor „erőt, egészséget“ kívánnak egymás­nak. A becsületre féltékenyen vigyáznak, mert nem szeretik, „ha szó éri a ház elejét“. Gondolkozásuk önérzetes, megvetik a hízelke­­dőket és árulkodókat. Igaz, nem valami lágy­lelkű idealisták, hiszen az évszázados élet­küzdelmek realistává és rideggé edzették. S aki csak felületesen ismeri, talán önzőnek is tartja, de adott esetekben még mindig fel­színre hozható a lelke mélyén lappangó kö­zösségi érzés. A paraszt, mint ezermester. Már sokaknak feltűnt, hogy az egyszerű, iskolázatlan parasztság között mennyi a jó­­eszű, kiváló tehetségű ember. Vannak sokan, akik kézügyességgel tűnnek ki s valóságos ezermester hírében állanak. Egyébként egy­­egy önálló parasztgazdaság jó alkalmat ad az ■,érmes­te­rség elsajátítására. A jó gazdának, hogy el bírja viselni az élet növekedő terheit, igen sokféle tudományt kell megszereznie. Érteni kell a gabonatermelés mellett az állat­tenyésztéshez, a gyümölcstermeléshez, a szőlő­sk­ezeléshez, a tejgazdasághoz, a pincészethez, a zöldségkertészethez és a méhészethez is, ha boldogulni akar. A jó gazdának egy kicsit mérnöknek is kell lennie, mert fel kell mérni az örökölt, vagy vásárolt parcellát, vagy pe­dig a vetésforgó beosztásánál kell felmérni a területet. A rendes kubikos még bonyolul­tabb számításokkal is könnyedén megbirkó­zik. A végzett földmunka köbméterét olyan pontosan kiszámítja, akár a mérnök. A jó gazdának egy kicsit vegyésznek is kell len­nie, hogy a talaj összetételét megállapít­hassa, mert csak úgy tudja meg, hogy mit termeszthet benne sikerrel. Meteorológusnak is kell lennie, hogy a szél irányáról, a felhők járásából és színváltozásából, vagy a hold su­garának állásából megállapítsa a közeli idő­változást és eszerint ossza be a dolgát. Is­merni kell a természeti jelenségek okait, mert senkinek sincs oly sok és nehéz küz­delme a természettel, mint neki. Ismernie kell a fizika törvényeit, tudnia kell, hogy a növény és állat teste milyen anyagokból épül fel, hiszen ezek nevelésével és szaporítá­sával foglalkozik. Jó, ha ismerős az állat­gyó­gyászattal, hogy beteg vagy sérült állatának az elsősegélyt megadhassa, amíg az orvos megérkezik. De a tanyától nemcsak az állat­orvos isak messze, hanem a mesterember is, tehát ha a szekérnek, a gépnek, a szerszám­nak vagy az épületnek baja esik, azoknak is első segítséget kell nyújtani s így a földmű­ves egy kicsit bognár, kovács, gépész, ács, építő stb. Tudni kell továbbá, hogyan véde­kezzék a káros állatok, rovarok s növények ellen és hogyan szaporítsa a hasznosokat. De mindezek mellett üzletembernek is kell len­nie, mert nemcsak az értékesítésnél, hanem a termelésnél is kalkulálni kell, mit érdemes termelnie. De ki győzné felsorolni azt a sok-sok tudo­mányt, amelyekre a földműves embernek szüksége van. Az az egy azonban bizonyos, hogy csak az a mezőgazda tudja megállni a helyét az életben, aki a felsoroltak mindegyi­kéhez konyít valamit. Legfőképpen pedig megtanulja azt, hogy a természetben semmi sem történik ok nélkül, tehát kutatni kell mindennek az okát, mert csodák nincsenek. Ezért nem is igen akad ma már a magyar parasztság között babonás ember, sőt az ifjú­ság most már tanul, kísérletezik, hogy tudo­mányt és tapasztalatokat szerezhessen. Épp ezért hat ránk bántóan, ha ostoba, hencegő emberek parasztnak nevezik azt az embertársukat, akit­­sértegetni akarnak és ilyen esetben a paraszt szót olyan jelzőikkel bővítik, ami nem vonatkoztatható a földet művelő népre, amelyet általában parasztság­nak szoktak nevezni. Majd a következő fejezetekben meglátjuk, milyen sokoldalú tudományra van szüksége annak, aki egy kisgazdaságot önállóan ve­zetni és fejleszteni akar. (Folytatjuk.)­ ­•»rtxrnrmrmi/yato&iL.Y.t'íüiíii&mabtxjr. '-jgj.xancfCTOTlgB—■ l*W■1 ■— i i wsms Mártírjaink üzennek... Szocialistának lenni mindig vigasz, mindig belső megnyugvás, mert az életnek tartalmat ad. Tartalmat és értelmet. A szocializmusért küzdeni és a munkásosztályt erre a küzdelemre felhívni, tanítani: a legszebb és legértékesebb — apostoli hivatás. Ez a messiási és apostoli munka, ha százszor is nehezebb, mint másutt és máskor, százszoro­san kötelez arra, hogy elvégezzük és nehéz időkben hirdessük a szocializmus igéit és foly­tassuk a küzdelmet. (MÓNUS ILLÉS: Mire van szükség a rend­kívüli időkben? 194,1.) 169 hajó közülük 104 uszály, 10 tank- és 55 géphajó állomásozik Passauban. Ezeket a németek rabolták el. Akarod tudni, hogy mit raboltak még? Olvasd el A Dolgozó Nép Naptárát. Kapható minden pártszerveze­tünkben. Kertészkedjünk Hazai zöldségtermelvényeinknek legalább 30%-a kis bázisértékben terem­ meg, jelentő­sége tehát országos szempontból is nagy. Aki csak teheti, legalább néhány száz négyzetméter kertet műveljen meg zöldségfélével, mert így háztartása szükségletét biztosítja. Egy öttagú család élelmezéséhez kell. Salátának külön hely nem is kell, mert az köztesként, pld. a paradicsom-táblában ültet­hető. A vetőmagot mielőbb vásároljuk meg. A Pa­lán­tát kertészektől ta­vasszal szerezzük be, i­ti palántát magunk nem nevelhetünk. Dughagyma hiányában magot vessünk és a kikelt palántát idejében ritkí­tsuk ki, így is használható termést ad. A talajt mielőbb — még télen is — ássuk fel a tavaszi vetés alá. Egyharmad részét trágyáz­zuk meg és ide ültessük majd a káposztafélé­ket, paradicsomot, paprikát stb., amelyek trágyaigényesek. Ültessünk tavasszal gyümölcsfát, ha közei­ben nincs faiskola, úgy a termelők közösen rendeljék meg a fákat, mert a vasút darab áru szállítását nem vállalja, de vagont lehet igényelni. Egy vagonba kb 1800—2000 oltvány fér. Házikertbe többek közt: magyar kajszi, késő, rózsabarack, karmazsin cseresznye, pándy meggy, dióedi félpapírhéjú mandula, Alexan­der, Ford, Elberta és champion őszibarack, árpával élő, Vilmos, erdei vaj és Bo­se kobalt körte, asztraháni piros, gravensteini, téli arany parmen, Jonathan alma ajánlható. A fák talaját, ássuk fel. A fiatalabb fák tör­zsét a nyulak ellen kötözzük be tövises gallyal vagy hasított napraforgószárral. A fa koroná­ját tisztogassuk meg a száraz és beteg gallyak­tól. Szedjük le és égessük el a száraz, csüngő faleveleket, mert ezek hernyófészkek és a vesz­­szőkre száradt múltévi termést, mert ezek be­tegség terjesztői. A fák törzséről és vastagabb ágairól kaparjuk le a mohát, hámló kérget, zuzmót. Közvetlen, rügyfakadás előtti permetezéshez vásároljunk gy­ümölcsf­akart­olineumot vagy olajos emulziót. Egy 5 méter koronaátmérőjű fára 10 liter kész folyadékot számíthatunk. Jeszenszky Árpád borsó -----40m2 zöldbab 40m2 szárazbab —300m2 saláta — — m2 spenót — m2 uborka 10m2 argarépa —40m2 petrezselyem 30m2 főzőtök —10m2 burgonya —200m2 fejeskáposzta 20m2 kelkáposzta 10m2 kararábó —10m2 paprika 15m2 paradicsom 80m* vöröshagyma 40m2 fokhagyma 4m2 vetőmag 80 deka 3 „ „ 15 gr 25 , 20 „ 4 „ » 50 kg palanta 70 drb „ 100 „ * 140 .. „ 120 .. „ 30 „ • dughagyma 200 deka gerezd 20 3. oldal Az idén már nem lesznek kenyér- és vetőmaggondok A Szocializmus, pártunk tudományos folyó­irata januári számában Takács József elv­társ, ny. földművelésügyi államtitkár igen ér­dekes cikket írt a magyar mezőgazdaság 1945. évi helyzetéről. Ismerteti a háborús pusztítás adatait számokban is kifejezve. A pusztítás szörnyű volt, de van egy vigasztaló és remény­­­­teeltő jelenség is, amely a magyar parasztság életrevalóságát, szorgalmát és hatalmas erő­feszítését bizonyítja. Szinte csodával határos az a teljesítmény, amit az új és régi gazdák végeztek el az őszi munkálatoknál az igásállatok, a vetőmag és az üzemanyag hiányai mellett is. Erre nézve a következő számok élénken bizonyítanak. 1945 őszén felszántottak 3,643.000 kát. hold te­rületet, amelyből 2,993.731 fent. holdat őszi búzá­val vetettek be. Ezzel szemben a tavalyi vetés learatott területe csak 1887.000 kát. hold volt, tehát jövőre több, mint egymillió holddal na­­­gyobb lesz a learatandó terület. Olyan vár­megyében, ahol óriási pusztítást végzett a há­ború, több mint 100%-os eredményt sikerült el­érni. Például Veszprém megyében az előirány­zott területnek 110.7%-át, Győr—Moson megyé­ben 119.4%-át, Somogy megyében 121,5%-át, Sopron megyében 125,8%-át és Vas megyében 129%-át munkálták be 1945. év őszén. És még merje valaki mondani, hogy a pa­rasztság nem végzett rohammunkát azért, hogy ebben az évben ne legyenek kenyér-és vetőmag­gondjaink.

Next