Föld és Szabadság, 1946 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1946-01-06 / 1. szám
1946 január 6. szemügyrevételével. Kétségtelen, hogy a „feketepiac“ az egyéni haszon szempontjából jobb értékesítési lehetőséget nyújt, mint a szövetkezeti értékesítés, de ez a haszon csupán látszólagos, mert a feketepiacon elért nyereséget issza kell fizetni a drágább ipari cikkek vásárlásánál, hiszen az ipari cikk ára éppen azért magas, mert az ipari munkás kénytelen magas árat fizetni, ebből kifolyólag, hogy megélhessen, béremelést kérni s ez a termelési költségeket s így az ipari cikk árát növeli. Szólnunk kell a közvetítői haszonról is. A mezőgazdaság és az ipar cikkei a fogyasztókhoz a kereskedelem útján jutnak. Minél több kézen megy keresztül az áru, annál drágább lesz és megtörténhetik, hogy a kereskedelem haszna sokszorosan felülmúlja a termelő földműves és a dolgozó munkás bérét. Arra kell tehát törekedni, hogy az áru minél kevesebb kézen menjen keresztül, ez pedig a szövetkezeti beszerzés és a szövetkezeti értékesítés útján lehetséges. A szövetkezetek feladata tehát a többtermelés megszervezése és a termékeknek a legrövidebb úton való forgalombahozatala, a fogyasztók részére. Tihanyi József FÖLD ÉS SZABADSÁG A FÖLDMŰVES TUDNIVALÓI Írja: TAKÁCS JÓZSEF ELSŐ FEJEZET, amelyben bevezetés módjára „csak úgy nagyjából“ soroljuk fel, hogy milyen sokoldalú tudásra van szükségük a maguk portáján önállóan gazdálkodó földműveseknek. Általában parasztnak nevezik a földműves embert, különösen alföldi szójárással. Nem is olyan régen még azt tartották róla a nyegle, felületes emberek, hogy a „parasztnak elég, ha annyi esze van, hogy amikor eső esik, ne álljon a csurgóba.“ Azután amikor tapasztalták természetes eszességét, azt fogták rá, hogy „huncut a paraszt“. Újabban már ezt is elhagyják ugyan, de még mindig lehet hallani, hogy amikor az emberek egymást sértegetni akarják, a parasztozással kezdik. Természetesen megfelelő jelzőkkel ékesítik fel a paraszt szót. Ezekből minden uccagyerek megtanulja, hogy a durva, a kegyetlen, a műveletlen, a ravasz, a buta, az ostoba, a tudatlan ember csak paraszt lehet. Igen ám, de amint mindenki tudja, nálunk a paraszt szó, minden jelző nélkül, egy igen fontos foglalkozást jelent. Ilyen értelemben az ország lakosságának több mint fele a parasztsághoz tartozik. Ezért érdemes közelebbről megnézni, igazuk van-e azoknak, akik embertársaik bizonyos jellembeli, erkölcsi, vagy szellemi fogyatékosságait abba az egy szóba szokták összesűríteni, hogy paraszt. Természetesen nincs igazuk azoknak, akik ezt így fogják fel, de évszázadokon át beidegződött tévhitet igen nehéz bármilyen propagandával kiirtani. Talán egyelőre lehetetlen is. Csak aki parasztok között élte le élete javát, az tudja, hogy a parasztnak titulált földműves nép soraiban aránylag semmivel sincs több, úgynevezett „rongyember“, mint más társadalmi osztályban. Sőt lehetne mondani, hogy nagyon sok, úgynevezett úriember tanulhatna modort és önzetlenségig menő tiszta becsületességet az átlagparaszttól. Hogy talán esetlen és nehézkes ott, ahol a városi ember otthon érzi magát, az tény. De meg lehet nézni a városi embert is, ha parasztok közé keveredik, mennyivel esetlenebb amannál, akárcsak a szárazra dobott hal. Az ilyen embert persze udvariasságból nem nevetik ki a személy ügyetlenségéért, de ha egymás közt vannak és elmesélik az esetet, jól mulatnak rajta. Egymásnak megadják a kellő tiszteletet a maguk nyelvén. Gyöngédség sem hiányzik belőlük a maguk módján. A köszönés sokféle módja között, amelyekben a magyar nyelv oly gazdag és változatos, az a legszebb, amikor „erőt, egészséget“ kívánnak egymásnak. A becsületre féltékenyen vigyáznak, mert nem szeretik, „ha szó éri a ház elejét“. Gondolkozásuk önérzetes, megvetik a hízelkedőket és árulkodókat. Igaz, nem valami lágylelkű idealisták, hiszen az évszázados életküzdelmek realistává és rideggé edzették. S aki csak felületesen ismeri, talán önzőnek is tartja, de adott esetekben még mindig felszínre hozható a lelke mélyén lappangó közösségi érzés. A paraszt, mint ezermester. Már sokaknak feltűnt, hogy az egyszerű, iskolázatlan parasztság között mennyi a jóeszű, kiváló tehetségű ember. Vannak sokan, akik kézügyességgel tűnnek ki s valóságos ezermester hírében állanak. Egyébként egyegy önálló parasztgazdaság jó alkalmat ad az ■,érmesterség elsajátítására. A jó gazdának, hogy el bírja viselni az élet növekedő terheit, igen sokféle tudományt kell megszereznie. Érteni kell a gabonatermelés mellett az állattenyésztéshez, a gyümölcstermeléshez, a szőlőskezeléshez, a tejgazdasághoz, a pincészethez, a zöldségkertészethez és a méhészethez is, ha boldogulni akar. A jó gazdának egy kicsit mérnöknek is kell lennie, mert fel kell mérni az örökölt, vagy vásárolt parcellát, vagy pedig a vetésforgó beosztásánál kell felmérni a területet. A rendes kubikos még bonyolultabb számításokkal is könnyedén megbirkózik. A végzett földmunka köbméterét olyan pontosan kiszámítja, akár a mérnök. A jó gazdának egy kicsit vegyésznek is kell lennie, hogy a talaj összetételét megállapíthassa, mert csak úgy tudja meg, hogy mit termeszthet benne sikerrel. Meteorológusnak is kell lennie, hogy a szél irányáról, a felhők járásából és színváltozásából, vagy a hold sugarának állásából megállapítsa a közeli időváltozást és eszerint ossza be a dolgát. Ismerni kell a természeti jelenségek okait, mert senkinek sincs oly sok és nehéz küzdelme a természettel, mint neki. Ismernie kell a fizika törvényeit, tudnia kell, hogy a növény és állat teste milyen anyagokból épül fel, hiszen ezek nevelésével és szaporításával foglalkozik. Jó, ha ismerős az állatgyógyászattal, hogy beteg vagy sérült állatának az elsősegélyt megadhassa, amíg az orvos megérkezik. De a tanyától nemcsak az állatorvos isak messze, hanem a mesterember is, tehát ha a szekérnek, a gépnek, a szerszámnak vagy az épületnek baja esik, azoknak is első segítséget kell nyújtani s így a földműves egy kicsit bognár, kovács, gépész, ács, építő stb. Tudni kell továbbá, hogyan védekezzék a káros állatok, rovarok s növények ellen és hogyan szaporítsa a hasznosokat. De mindezek mellett üzletembernek is kell lennie, mert nemcsak az értékesítésnél, hanem a termelésnél is kalkulálni kell, mit érdemes termelnie. De ki győzné felsorolni azt a sok-sok tudományt, amelyekre a földműves embernek szüksége van. Az az egy azonban bizonyos, hogy csak az a mezőgazda tudja megállni a helyét az életben, aki a felsoroltak mindegyikéhez konyít valamit. Legfőképpen pedig megtanulja azt, hogy a természetben semmi sem történik ok nélkül, tehát kutatni kell mindennek az okát, mert csodák nincsenek. Ezért nem is igen akad ma már a magyar parasztság között babonás ember, sőt az ifjúság most már tanul, kísérletezik, hogy tudományt és tapasztalatokat szerezhessen. Épp ezért hat ránk bántóan, ha ostoba, hencegő emberek parasztnak nevezik azt az embertársukat, akitsértegetni akarnak és ilyen esetben a paraszt szót olyan jelzőikkel bővítik, ami nem vonatkoztatható a földet művelő népre, amelyet általában parasztságnak szoktak nevezni. Majd a következő fejezetekben meglátjuk, milyen sokoldalú tudományra van szüksége annak, aki egy kisgazdaságot önállóan vezetni és fejleszteni akar. (Folytatjuk.) •»rtxrnrmrmi/yato&iL.Y.t'íüiíii&mabtxjr. '-jgj.xancfCTOTlgB—■ l*W■1 ■— i i wsms Mártírjaink üzennek... Szocialistának lenni mindig vigasz, mindig belső megnyugvás, mert az életnek tartalmat ad. Tartalmat és értelmet. A szocializmusért küzdeni és a munkásosztályt erre a küzdelemre felhívni, tanítani: a legszebb és legértékesebb — apostoli hivatás. Ez a messiási és apostoli munka, ha százszor is nehezebb, mint másutt és máskor, százszorosan kötelez arra, hogy elvégezzük és nehéz időkben hirdessük a szocializmus igéit és folytassuk a küzdelmet. (MÓNUS ILLÉS: Mire van szükség a rendkívüli időkben? 194,1.) 169 hajó közülük 104 uszály, 10 tank- és 55 géphajó állomásozik Passauban. Ezeket a németek rabolták el. Akarod tudni, hogy mit raboltak még? Olvasd el A Dolgozó Nép Naptárát. Kapható minden pártszervezetünkben. Kertészkedjünk Hazai zöldségtermelvényeinknek legalább 30%-a kis bázisértékben terem meg, jelentősége tehát országos szempontból is nagy. Aki csak teheti, legalább néhány száz négyzetméter kertet műveljen meg zöldségfélével, mert így háztartása szükségletét biztosítja. Egy öttagú család élelmezéséhez kell. Salátának külön hely nem is kell, mert az köztesként, pld. a paradicsom-táblában ültethető. A vetőmagot mielőbb vásároljuk meg. A Palántát kertészektől tavasszal szerezzük be, iti palántát magunk nem nevelhetünk. Dughagyma hiányában magot vessünk és a kikelt palántát idejében ritkítsuk ki, így is használható termést ad. A talajt mielőbb — még télen is — ássuk fel a tavaszi vetés alá. Egyharmad részét trágyázzuk meg és ide ültessük majd a káposztaféléket, paradicsomot, paprikát stb., amelyek trágyaigényesek. Ültessünk tavasszal gyümölcsfát, ha közeiben nincs faiskola, úgy a termelők közösen rendeljék meg a fákat, mert a vasút darab áru szállítását nem vállalja, de vagont lehet igényelni. Egy vagonba kb 1800—2000 oltvány fér. Házikertbe többek közt: magyar kajszi, késő, rózsabarack, karmazsin cseresznye, pándy meggy, dióedi félpapírhéjú mandula, Alexander, Ford, Elberta és champion őszibarack, árpával élő, Vilmos, erdei vaj és Bose kobalt körte, asztraháni piros, gravensteini, téli arany parmen, Jonathan alma ajánlható. A fák talaját, ássuk fel. A fiatalabb fák törzsét a nyulak ellen kötözzük be tövises gallyal vagy hasított napraforgószárral. A fa koronáját tisztogassuk meg a száraz és beteg gallyaktól. Szedjük le és égessük el a száraz, csüngő faleveleket, mert ezek hernyófészkek és a veszszőkre száradt múltévi termést, mert ezek betegség terjesztői. A fák törzséről és vastagabb ágairól kaparjuk le a mohát, hámló kérget, zuzmót. Közvetlen, rügyfakadás előtti permetezéshez vásároljunk gyümölcsfakartolineumot vagy olajos emulziót. Egy 5 méter koronaátmérőjű fára 10 liter kész folyadékot számíthatunk. Jeszenszky Árpád borsó -----40m2 zöldbab 40m2 szárazbab —300m2 saláta — — m2 spenót — m2 uborka 10m2 argarépa —40m2 petrezselyem 30m2 főzőtök —10m2 burgonya —200m2 fejeskáposzta 20m2 kelkáposzta 10m2 kararábó —10m2 paprika 15m2 paradicsom 80m* vöröshagyma 40m2 fokhagyma 4m2 vetőmag 80 deka 3 „ „ 15 gr 25 , 20 „ 4 „ » 50 kg palanta 70 drb „ 100 „ * 140 .. „ 120 .. „ 30 „ • dughagyma 200 deka gerezd 20 3. oldal Az idén már nem lesznek kenyér- és vetőmaggondok A Szocializmus, pártunk tudományos folyóirata januári számában Takács József elvtárs, ny. földművelésügyi államtitkár igen érdekes cikket írt a magyar mezőgazdaság 1945. évi helyzetéről. Ismerteti a háborús pusztítás adatait számokban is kifejezve. A pusztítás szörnyű volt, de van egy vigasztaló és reményteeltő jelenség is, amely a magyar parasztság életrevalóságát, szorgalmát és hatalmas erőfeszítését bizonyítja. Szinte csodával határos az a teljesítmény, amit az új és régi gazdák végeztek el az őszi munkálatoknál az igásállatok, a vetőmag és az üzemanyag hiányai mellett is. Erre nézve a következő számok élénken bizonyítanak. 1945 őszén felszántottak 3,643.000 kát. hold területet, amelyből 2,993.731 fent. holdat őszi búzával vetettek be. Ezzel szemben a tavalyi vetés learatott területe csak 1887.000 kát. hold volt, tehát jövőre több, mint egymillió holddal nagyobb lesz a learatandó terület. Olyan vármegyében, ahol óriási pusztítást végzett a háború, több mint 100%-os eredményt sikerült elérni. Például Veszprém megyében az előirányzott területnek 110.7%-át, Győr—Moson megyében 119.4%-át, Somogy megyében 121,5%-át, Sopron megyében 125,8%-át és Vas megyében 129%-át munkálták be 1945. év őszén. És még merje valaki mondani, hogy a parasztság nem végzett rohammunkát azért, hogy ebben az évben ne legyenek kenyér-és vetőmaggondjaink.