Föld és Szabadság, 1947 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-06 / 1. szám

Ára 30 fillér Eury hónapra 1 forint Három hónapra 3 forint Gyakorlati szocializmus Írta: TIHANYI JÓZSEF Az elmúlt 25 év alatt a szocialista szó és betű csak ritkán és nehezen juthatott el a falvakba. Dugva-dugott könyvek, nyolcadréth­ajtott fü­zetek, csizmaszárba rejtett újságok útján ismer­hették csak meg szórványosan és rendszertele­nül a szocializmus tanításait. Ha valaki, falusi ember Pestre került és felkereste a régi köz­ponti titkárság épületét, vagy egy-egy fővárosi elvtársunk lakását, valósággal elámulva néze­gette a könyvespolcokat, amelyeken a szocia­lista tudás könyvei sorakoztak. Sokan gondol­koztak úgy: lehet, hogy a szociáldemokrácia nagyon szép dolog, nagyon jó dolog, csak az a baj, hogy nagyon is okos, túlon-túl okos a mi olvasáshoz nem igen szokott agyunknak. Hozzájárul még ennek a lelki képnek a ki­alakulásához az is, hogy az úri önkényuralom kiszorította a szociáldemokratákat az állam­­igazgatás területéről — illetve oda sem engedte őket —, így be sem bizonyíthattuk gyakorlati tudásunkat és képességeinket. Mindennek az eredménye azután többé-kevésbé az lett, hogy sokak agyában furcsa vélemény született meg a szocializmusról. Úgy gondolták, hogy az va­lami roppant bonyolult politikai és gazdasági tudomány, amelynek megértéséhez egy élet ta­nulása is alig elegendő. A felszabadulás után megváltoztak a lehető­ségek. A Szociáldemokrata Párt újságjai nagy­­példányszámokban írhattak a szocializmus kér­déseiről, a nagyobb terjedelem lehetővé tette, hogy részletesen kifejthessék a szocializmus eszmevilágát és így ismertethessék meg a dol­gozó parasztsággal. Legnagyobb jelentősége azonban annak a ténynek volt, hogy a szociáldemokraták na­gyobb számban vonultak be a parlamentbe, a vármegyei, városa és községi önkormányza­tokba és megmutathatták, hogy az elnyomás 75 éve alatt főként tanulással eltelt idő nem tette őket könyvmolyokká, hanem mindenkor a min­dennapi élet kérdései iránt is érdeklődtek. Szo­ciáldemokrata elvtársain­k felszólalásai mindig irányt mutató, okos, egészséges gyakorlati meg­oldást hozó megnyilatkozások voltak. A köz­­igazgatási gépezetben helyet foglaló képzett szo­ciáldemokrata elvtársaink munkássága nyomán egymásután születtek meg a mindennapi élet­nek azo­k az alkotásai, melyek a háború súj­totta ország szegény adottságaihoz képest szebbé és jobbá tették az ország dolgozó népé­nek életét. A magyar földmunkásság és kisbirtokoság megismerte tehát, hogy a szocializmus nem­csak írott mulaszt, nemcsak a jövő boldog Ma­gyarországának tervrajza, hanem a minden­napi munkásélet apró-cseprő ügyeiben is biz­tos iránymutatóul szolgál. A dolgozó nép számára kiharcolt politikai szabadságjogok megszabták a szociáldemokrata napipolitika feladatait is. Ma már nem elég — úgy mint a múltban — csak azokat a szűk munkaterületeket kiművelni, melyekre kiszorí­tottak bennünket. Nem elég egy-egy tanfolya­mot rendeznünk, nem elég egy-egy szeminá­riumot elvégeznünk, hiszen ma már megvan a lehetősége annak is, hogy tudásunkat a gyakor­latban hasznosítsuk. A törvényhatósági bizott­ságok, nemzeti bizottságok és más demokratikus testületek szociáldemokrata tagjainak figye­lemmel kell kísérniük községük dolgozó lakos­sága minden rétegének helyzetét, panaszait, mindazokat a gyakorlati munkalehetőségeket, melyek kimunkálásra várnak. Közvilágítás be­­­­vezetése, a rossz iskola megjavítása, a vető­magigénylés és a tenyészállat-akciók ügyeiben jártasnak kell lennie minden vezető elvtársnak. Nekik kell tud­unok,­ hogy hol ,mikor, hogyan, mivel lehet könnyebbé tenni a falu helyzetét. A közéleti tisztaság legelső őrei a múltban is mindig a szociáldemokraták voltak. Visszaélé­seket, kisded suskusokat és nagyobb panamá­kat a szociáldemokratáknak kell a nyilvános­ság elé tárniok orvoslás végett A szövetkeze­tek jó beszerzési forrásait és rendszeres vevőit nekünk kell kinyomoznunk, nekünk kell meg­szerveznünk azokat a munkákat melyeknek elvégzéséhez sok dolgozó együttműködése szük­séges, mint pl. a szántás, cséplés. XI. évfolyam, 1. szám Budapest, kéz január 6 Egy esztendő Egy nép életében nem sokat számít egy esztendő. Mi mégis számon tartjuk, hogy most egy éve indultunk el lapunkkal. A szociáldemokrata földmunkásmozgalom tör­ténelme a bizonyság rá, hogy nem először indultunk. De ez más lapra tartozik. Vi­szont ez egy évvel ezelőtti indulásunk már olyan helyzetbe történt, amilyen nem adódott félévszázados kemény harcaink so­rán, mert ezúttal a többi társadalmi réte­gekkel egyenjogú osztályként jelentkez­tünk a közélet mezején. Egy évvel ezelőtt, mikor a Föld és Sza­badságot megindítottuk, az a tiszta és be­csületes szándék irányította minden lépé­sünket, hogy segítségére legyünk földmű­ves népünknek nehéz helyzetében, őrköd­tünk megszerzett joga és szabadsága fölött Féltékenyen vigyáztunk arra, hogy egye­sek túlbuzgósága vagy reakciós törekvései ne járassák le a demokrácia legnagyobb vívmányát, a földreformot Hirdettük a dolgozó parasztság és a városi dolgozók összefogásának szükségességét küzdöt­tünk az olyan törekvésekkel szemben, ame­lyek azt célozták, hogy a dolgozó paraszt­ság továbbra is a bankok és a kereskedelmi tőke rabszolgája legyen. Mindannyiszor szóvá tettük az ipari cikkek és a mezőgaz­dasági termények árának aránytalan elté­rését, amelyet nemcsak igazságtalannak, hanem az ország újjáépítésének szempont­jából károsnak is tartunk. Nem volt a dol­gozó parasztságnak olyan panasza, amelyet elhallgattunk, vagy olyan jogos követelése, amelyért síkra ne szálltunk volna. De a födműves nép politikai és gazdasági érdek­­védelmén túl arra is nagy súlyt helyez­tünk, hogy a népi és mezőgazdasági kul­túra ügyét előbbre vigyük. Ezt a célt­ szol­gálták a lapunkban hétről-hétre megjelenő ismeretterjesztő cikkek, úgy a mezőgazda­­sági, mint a társadalomtudomány köréből. Szociáldemokrata politikát képviseltünk és hirdettünk még annak ellenére is, hogy néha bizonyos oldalról támadás ért ben­nünket. Igen, elvtársak, ti tudjátok, hogy támadás, gyanúsítás és vádaskodás is ért bennünket, ha elítéltük az igazságtalansá­gokat és az olyan kilengéseket, amelyek csak arra voltak alkalmasak, hogy a demo­kratikus államrend iránt való bizalmat megrendítsék. Ilyen esetben a támadók és vádaskodók mindig azok voltak, kik a fel­­szabadulás után öltötték magukra a demo­kratikus színű köntöst. Az ilyen ellenfelek­kel szemben természetesen könnyű volt a Ahhoz, hogy e feladatainkat maradéktalanul elláthasuk, természetesen megfelelő tájékozott­sággal kell rendelkeznünk. El kell olvasnunk az újságokat, meg kell hallgatnunk a rádiót , és részt kell vennünk a község életében. Szor­galmasan el kell járni a pártnapokra, hogy egyrészt meghallgassuk, milyen hasznos útba­igazítást, tanácsokat ad a párt, másrészt, hogy az elhangzott hozzászólásokból tiszta képet al­kothassunk magunknak arról, mi az,­­ ami pil­lanatnyilag legjobban érdekli a falu lakosságát, mi a legégetőbb gondja, panasza, kívánsága, helyzetünk nekünk, akik a legnehezebb időkben is helyt álltunk meggyőződésün­kért. De nemcsak igazságunk tudata adott nekünk erőt, hanem az a sok-sok falusi le­vél, amelyben paraszttestvéreink kiálltak mellettünk. A jövőben is az eddig követett irányban akarunk haladni. Szocialisták vagyunk és arra törekszünk, hogy a szocialista világ­szemlélet tudatossá váljék a földműves tömegek lelkében. Tudjuk, hogy a szocia­lista társadalmat nem lehet a mezőgazda­­sági népesség nélkül megvalósítani. A szo­cializmushoz vezető út is csak a demokrá­cia útja lehet. Ezért szívügyünk nekünk a demokrácia megszilárdulása, ezért hirde­tünk kíméletlen harcot mindazok ellen, akik cselekedeteikkel késleltetik a demo­kratikus államrend kialakulását. De azzal is tisztában vagyunk, hogy a demokratikus államrend gazdasági ténye­zőkön alapszik. Gazdasági életünknek pe­dig egyedüli erőforrása a föld. Ebből kö­vetkezik, hogy a földműves népet, a dol­gozó parasztságot kell gazdaságilag erőssé tenni, hogy itt fejlődőképes ipar alakul­hasson ki. Gazdaságilag erős parasztság és fejlődő ipar viszont csak úgy lehetséges, ha a mezőgazdaság jövedelmezősége a ter­melés átszervezése révén megsokszorozó­dik. Ez adja meg a lehetőségét annak, hogy az ipari munkásság és a dolgozó pa­rasztság összefogásából kialakulhasson egy jobb világ, egy boldogabb magyar jö­vendő. Ennek a jobb magyar jövendőnek a kialakulását akarjuk szolgálni ebben az esztendőben is. Arra kérjük a falvak és tanyák dolgozóit, támogassanak bennünket törekvéseinkben. Forduljanak ezután is bizalommal hozzánk, írják meg panaszai­kat, sérelmeiket, követeléseiket és elgondo­lásaikat őszintén, hogy ezek lapunk hasáb­jain a nyilvánosság elé kerüljenek. Mi, a szerkesztőség, azt akarjuk, hogy a Föld és Szabadság minden sora a dolgozó paraszt­ság jogos követeléseinek visszhangja és igazságainak bátor szószólója legyen. Ha ilykér összetalálkozik a mi akarásunk a dolgozó parasztság akarásával, akkor nem lesz olyan földi hatalom, mely arra kény­szerítse népünket, hogy­ a megszerzett föld és szabadság birtokában eltűrje a kartel­lek, a bankok és a harácsolok uralmát, vagy pedig, a bürokrácia túlkapásait. S ha ez így lesz, akkor a legjobb reményekkel nézhetünk a szebb jövő felé. Takács József Huszonöt éven keresztül hintették ellenünk a bizalmatlanság­ magvait, most megvan a le­hetőségünk arra, hog­y személye® példánkkal megcáfoljuk a ránkszórt rágalmakat. Napról­­napra látjuk szociáldemokrata elvtársaink lelkiismeretes munkásságának eredményét: erő­södik, izmosodik a dolgozók pártja, a Szociál­demokrata Párt Ezt a munkát k­ll továbbra is folytatnunk, hogy a napi pártmunka gyakor­lati tapasztaltai képessé tegyenek bennünket történelmi hivatásunk teljesítésére, a szocia­lista Magyarország felépítésére.

Next