Föld és Szabadság, 1947 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1947-01-06 / 1. szám
4. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG VÁLÁSZ Nagyarányú talajjavító munka kezdődött a szikes és savanyú földeken c. cikkre A „Föld és Szabadság“ 1946 december 22-i (51.) számában fenti címmel cikk jelent meg. A cikkíró a földművelésügyi minisztériumban a mesztelen szikes talajok megjavítása, valamint a savanyú talajok meszezése érdekében a minap tartott értekezlet megállapításaival foglalkozva, számos olyan ellenvetést tesz, amelylyel a szikjavítás terén nagy tájékozatlanságot árul el. Legelőször is kétségbevonja a szikjavítás eredményességét és azt kétes értékűnek tartja. Cikkéből kitűnik, hogy mint a cikke végén találóan is írja: „nem szakértő“, de nem is vett még fáradtságot arra, hogy a mésztelen szikesek eredményes javítási módjáról maga meggyőződött volna. Úgy látszik, nincs tudomása a mésztelen szikesek javításának más módjáról, mint a maszezásról, mivel cikke végén a 20-as évek végén lefolyt állami meszezési akciót bírálja, de ezt is csak hallás alapján, mert a meszezéssel járó „igennehéz és nagy“ földmunkáról beszél, holott ezen eljárásnál csak a mészanyag szállításáról és kiszórásáról van szó. Véleményét egy európai hírű geológuséval igyekszik alátámasztani, aki, mint geológus, a talajjavítás terén nem lehet szakértő. Mint e lap október 20-i szármában (42. szám) „Hitelt a szikesek megjavítására“ című cikkemben részletesen kifejtettem, a mesztelen szikesek javítása aszerint, hogy a szikes savanyúsága milyen mérvű, meszezéssel, avagy meszes altalajterítéssel javítható meg. Meszezéssel csak kimondottan savanyú szikesek megjavítása eredményes, meszes altalajterítéssel pedig mind a savanyú, mind a semleges, sőt még kedvező összetételű, jó minőségű sárgaföld esetén a gyengén lúgos szikesek is megjavíthatók. Az altalajterítéssel (digózás) való javítási mód Békés, Szolnok vármegyékben igen elterjedt. A gazdák részére a saját költségükön végzett javításokon kívül 1915 körül egymást érték a különböző kölcsönakciók a szikjavítás keresztülvitelére. Eckhardt-akció, megyei akció stb., majd pedig 1938 óta állami akció támogatta a tazdák szikjavítási munkáját Ezek közül az Hanti''akcióban már a kölcsön engedélyezése szigorúan előzetes talajvizsgálat vagyis a talajadottságok feltárása alapján történt s így ezen javítások szinte kivétel nélkül eredményesen is végződtek. A javítás alapján elért terméstöbblet, amennyiben a sárgaföld bekeverése a szántott rétegbe megtörtént és a terület már istállótrágyázva lett, a terméstöbblet átlag 475 mázsát tesz ki kát, holdanként. Ugyanis a javítatlan terület termése 2—4 mázsát, számítva, a javított területé pedig 6—8 mázsára vehető fel. 1942 óta a szegedi Talajtani Kísérleti Intézet a szikjavítási munka gyorsítása és a földmunkásokmunkájának könnyítése érdekében a szikjavítást gépi úton, a kotrógépek segítségével szervezte meg. Ezen módon végzett javítással a javítás eredménye is fokozódik, mivel az altalajt itt nem a szikes rész alól, hanem a lehetőség szerint a legjobb terület alól termelik ki, ami a javítást eredményesebbé teszi. Így az 1942—43. években történt javításokban 10 gazdánál végzett termésmegállapítások szerint a javított területek 1944. évben átlag 14 mázsás búzatermést adtak kát, holdanként, ugyanakkor a javítatlan területeiken csak 3 '0 mázsa termett. A gazdák a szűk javítás eredményével annyira meg voltak elégedve, hogy már 1915 telén kérték az intézetet: tavasszal a munkát mielőbb indítsuk meg. Sajnos ez csak 1946 májusában sikerült, amikor is a gazdák anyagi támogatása mellett indult meg a javítási munka. Majd 1946 október 1-től bérszik javítás formájában folytatódott a javítás s a gazdák készpénzben fizették a javítási költségeket, ami kereken 500 forintot tett ki kát, holdanként. Hangsúlyoznom kell, hogy mind a múltban a síik javítási akcióban kézierővel, mind gépi úton végzett javításoknál a munkát mindig szigorú talajvizsgálat előzte meg. Amennyiben annak alapján a javítástól kielégítő eredmény nem volt várható, a gazda kölcsönt nem kapott, illetve a munkát el sem végeztük. Amennyiben pedig teljes értékű javulásra nem volt kilátás , a gazda mégis kívánta a munka elvégzését, a szakvélemény tudomásulvétele mellett végeztük el a javítást. Eddig még az ilyen nem teljes értékűjavítással is a gazdák mindig meg voltak elégedve, mivel az intézet véleménye a javítás eredményéről mindig szigorúbb volt, mint a gazdáké. Ami a szikjavítás költségeit illeti, a javításhoz szükséges 250—300 m* sárgaföld kitermeléséhez és eltérítéséhez a 30-as években 250—300 m-re volt szükség. Közvetlenül a háború elején, amikor az intézet Gyormán a szikjavítási munkát gépi úton megindította, a munkabérek lényegesen magasabbak voltak, egy kát, hold javítása kézierővel már 1000—1200 P-be került. 1942—43-ban a gépi úton végzett javítás költségei (a gépek amortizációját nem számítva) először 400, majd 450—500 P-be jött. Ezen költségeiket a gazdák hosszúlejáratú, 12 éves kölcsönnel fizették vissza oly módon, hogy 2 évig nem fizettek semmit, a harmadik évtől kezdve 2°/6-os kamat mellett 10 év alatt törlesztették. A részletek pontos fizetése esetén 7 % év után a további részleteket, azaz a kölcsönösszeg 25%-át az állam elengedte. Az 1943. évben gépi úton végzett javítások már az első évi terméstöbblettel kifizették a javítás költségét, mivel a gépek amortizációs költségeit teljesen az állam viselte. Ami az értekezleten számításba vett jelenlegi javítási költségeket illeti, az 1200 Ft-ba a gépek amortizációs költsége is beleértendő, amely költségek még — tekintettel arra, hogy az akció részére szükséges újonnan beszerzendő gépek költségei pontosan nem ismertek s a jelenlegi gépeknél külön e célra készített megfelelőbb és olcsóbb gépek kiválasztása még folyamatban van — csökkenni fognak. A fenti költségekből az állam a múltban is tekintélyes részt vállalt s ezután is vállalnia kell, mivel a kb. félmillió kat. holdnyi szikes megjavítása nemcsak a gazda, hanem n épúgy az állam érdeke is. Az intézet meglévő gépeivel végzett jelenlegi 510 Ft-os bérszak javítás költségei mellett a javításra sok jelentkező van, olyan gazdák, akik készpénzzel előre fizetik a javítás költségeit.. A szikjavítási kölcsönre azonban a kisembereik, érdekében van szükség, akiknek nincs elegendő tőkéjük, hogy a javítást előre kifizethessék, de 2%-os kamat mellett 12 év alatt könnyen meg tudják fizetni területük javítási költségeit. Tehát a cikkíró számítása helyett az évis részlet a harmadik évtől kezdve 10 évi törlesztésre. 2°/6-os kamattal 144 Ft, míg a minimálisan számított 4 mázsa termés többlet, ami még a legoszályosabb évben is megvan, 160 Ft. A gyomai gazdák azonban a javított területükön már nem búzát, hanem lucernát, lucernamagot, cukorrépát, dohányt stb., szóval a búzánál több jövedelmet adó növényt termesztenek, ami által az évi terméstöbblet még kedvezőbben alakul. A cikkíró összetéveszti a mesztelen szikesek területét a savanyú talajoéval, amelyek szintén meszezésre szorulnak. A mésztelen szikesek területe csakkb. 500 ezer kit. hold, míg a savanyú ta'a'ok területe kb. 5 milliót tesz ki, így tehát a cikkíró által végzett számítás teljesen téves. Jól jegyzi meg a cikkíró, hogy a meszezéssel a legtöbb szikes nem javítható meg, mert a kb. 1 millió kat. hold szikes területből kb. 11 millió a mésztelen szikes, ezen mésztelen szikes területnek csak egy bizonyos hányada a savanyú szikes, amely meszezéssel javítható. Szigorú talajvizsgálat alapján végezhető eszik meszezéssel a mésztelen szikeseik javítása, mivel csak a kimondottan savanyú szikeseken tud a talajba kerülő szénsavas mész oldódni és így javító hatást kifejteni. A semleges és azonfelüli szikesek javítási eredménye kétes, itt nincs visszaalakulás, hanem javulás elő sem áll. El kell ismerni, hogy a 20-as évek végén folyamatban volt meszezési akcióban voltak sikertelenségek, amelyek a meszezás lehetőségének még kellő, alapos ismerete hiányában egyes szakértőknél fordultak elő. Ezek azonban azóta teljesen tisztázódtak, mivel mind a misszezés, mind az atalajterítéssel végzendő szikjavítás feltételeit vegyi úton teljesen felderítettük s a javítás lehetősége talajvizsgálat alapján előre megállapítható. A továbbiakban a cikkíró a szikeseket két csoportba osztja oly módon, hogy az elsőbe veszi azon szikeseket, amelyeknél a „szikisó oldott vagy oldható állapotban van jelen, amely kimosással eltávolítható és jó termőfölddé változtatható“. Az intézet kísérleteivel bebizonyítást nyert, hogy még a leghomokosabb szikes sem javítható meg pusztán kimosással, csupán egyidejűleg javítóanyagok alkalmazásával, amely esetben a teljes átalakulás érdekében a kimosás véghezvitelére alagcsövezésre is szükség van. A második csoportba osztja azon szikeseket, amelyeknél „a szikes fertőzés nem oldható állapotban van jelen, és ahol így a javítás csak vegyi úton történhetik. Ide sorolja a mésztelen szikesek meszezéssel és a mászás szikesek gímszezéssel történő javítását; szerinte mindkettő igen költséges és igen ideiglenes értékű eljárás. A mésztelen szikesek javításával már az előbbiekben foglalkoztam. A meszas-szódás szikesekből főként a kis só- és szódatartalmúak, amelyek a szántókban foltokként fordulnak elő, javítása kifizető, mivel megjavításukkal az egész tábla egyöntetű művelése lehetővé, válik. Sajnos, gipsz hiányában egyelőre ezek javítására nem kerülhet sor. A szikesek javításánál valóban eredmény érhető el a szénsavval való kezeléssel, vagyis a szerves trágyázással. Ez azonban tényleg ideiglenes értékű, mivel addig tart, míg elegendő szerves trágya van a talajban, míg a meszes altalajterítés, a meszezés — amihez természetesen szintén istállótrágyázás is szükséges — végleges hatású. A szikesek megjavítása helyett a cikkíró azoknak öntözőgazdálkodással kapcsolatos belterjes művelést, valamint a rizstermeszést ajánlja. A kísérletekkel beigazolást, nyert, hogy a szikes gyepek tűtemlésa öntözéssel és hozzá megfelelően mért trágyázással tekintélyesen fokozható. Valószínű, hogy takarmánynövények, kapások stb. termesztése esetén, amennyiben a kelés sikerült a szikesen is, fokozható lesz öntözéssel a termés. De éppen a talaj kedvezőtlen tulajdonsága az öntözéssel még rosszabbodni fog, ami az öntözés sikerének érdekében, feltétlen a szikes előzete megjavítását teszi szükségessé. Hisz még ,a mésztelen, kötött, nem szikes talajok öntözésével is a tömődöttség megszüntetésére a meszezés erősen kívánatos. Tehát a mesztelen szikesen folytatandó öntözőgazdálkodásnál a szakjavítás előzetes keresztülvitele előfeltétele az eredményes termelésnek. Egyébként a szikeseken való eredményes öntözőgazdálkodásnak még sok kísérletileg tisztázandó kérdése van, amely kísérleteket mielőbb kívánatos lenne megindítani. A szikeseiken való rizsteresztés lehetőségének megállapítása érdekében az Intézet által végzett vizsgálatok szerint a mésztelen szikeseken eredményesen termelhető, s azóta a Tiszántúlon tekintélyes területeken termesztenek rizst. Ez kétségtelenül igen jövedelmező. A szikesük hasznosítása ezen módjának azonban nincs meg mindenütt a lehetősége, mivel szikes vidékeken kevés helyen áll rendelkezésre víz. Másrészt pedig a rizstermesztés nagy vízszükséglete, amely a rendes öntözőgazdálkodásának többszörösét teszi ki, a jelenleg rendelkezésre álló vízforrások nem tudják kielégíteni. A jelenlegi rizstelepek is csak azért tarthatók fenn, mivel a gazdák bekapcsolódása az öntöző gazdálkodásba még igen kis mértékben történt meg, tehát saját területük öntözésére egyelőre csak kevés vizet használnak fel. A háború előtt a rizstermelés csak ott volt rentábilis, ahol a víz olcsó volt, vagyis ahol gravitációs víz állott rendelkezésre. Ez a jövőben valószínűleg ismét így lesz s a külföldi versenyt csak egyes rizstelepek fogják bírni, tehát rizstermelésünk jelentősége, habár az a mésztelen szikesek igen jó hasznosítási módja, szikesen ismét csökkenni fog. Ami pedig a szikesek hzstermesztéssel való feljavítását illeti, összehasonlítva az egyetemi viszonyokkal, nálunk nem állja meg a helyét. Végezetül szabad legyen a cikkírónak egy ajánlatot tenni. Hogy meggyőződjük a szikjavítás létjogosultságáról, fáradjon le Gyomára és hívja le mindazokat, akik abban még kételkednek, és ott személyesen kérdezze ki a gazdákat a szikjavítás eredményessége felől, mint ahogy megtették a minap dr Daniska József, a földművelésügyi minisztérium kísérletügyi osztályának veetője és Ebényi Gyula, a talajjavítások miniszteri biztosa is. Az a határtalan lelkesedés, amellyel a szikjavításban résztvett gazdák annak eredményességéről beszámoltak s a munkálatok nagyobb arányú megindítását szorgalmazták, meggyőzte volna a cikkírót arról, hogy a tervbevett szűkjavítási akció nem a „parasztok becsapását“ fogja szolgálni, hanem azok boldogulását és megerősödését, ahogy az Gyoma-Póhalomban történt. Hogy a gazdák érdekén kívül az államnak mennyire érdekében kell hogy álljon a mésztelen szikesek megjavítása és attól áldozatot kímélnie nem szabad, azt a következő egyszerű számítás bizonyítja: a félmillió kát. bolduvi mésztelen szikes megjavításával évente és holdanként minimálisan 40 terméstöbbletet véve fel, az kétmillió métermázsát jelent csak búzában, amelyet évente elengedünk veszni mindaddig, míg ezen szikeseiket meg nm javítjuk. Prettenhoffer Imre kíséreltügyi főigazgató, 1947 jannuár 6. Hasznos olvasmányokkal és képekkel FÖLD ÉS SZABADSÁG NAPTÁRA a dolgozó parasztság számára Szerkesztette Takács József. ÁRA 1260 FORINT