Föld és Szabadság, 1948 (19. évfolyam, 1-13. szám)

1948-01-06 / 1. szám

3. oldal Fejezzük be a földreformot! Ma ezt akarja úgy a kormányzat, mint az újgazda. Míg ez meg nem történik, addig állandó bizony­talanságban él az a földhözjuttatott, akinek neve nem került be eddig a telekkönyvbe. A termelés fokozásának érdekében a föld­reform gyors befejezésére múlhatatlanul szükség van, de mielőtt végleg befejeződnék ez, a magyarság életében oly nagy esemény, a földosztás során elkövetett hibákat, amennyire lehet, orvosolni kell. Ha őszin­ték akarunk lenni, meg kell mondanunk, hogy az összes hibák javítására gondolni már nem lehet. De vannak olyanok, ame­lyek még javíthatók. Az elmúlt napokban ilyen javítható föld­osztás körüli hibát ismertünk meg Galga­hévizen. Cseri Mihály 50 éve dolgozik mezőgazdaságban. Előbb cseléd volt, majd megunva a cselédéletet, felesbérlő lett. Na­gyobb gazdáktól és a községi elöljáróságok­tól vett ki földeket haszonbérbe. A földosz­tás során juttattak neki 2 hold földet. A föl­det becsületesen meg is munkálta, de 1947 tavaszán a helybeli földosztó bizottság el­vette tőle s olyannak adta, akinek 5 hold saját földje és szőleje is van. Cseri Mihály szerény ember, nem ment sehova, hogy jut­tatott földjét visszakövetelje s így ismét feles földjeire lett utalva. Nagyon érdekes, hogy Cseri Mihálytól elvették a földet akkor, amikor a faluban nagyon sok olyan ember kapott földet, aki nem földművelés­sel foglalkozik. A faluban nagyszámú vasutas él. A vasutasok közül igen sokan kaptak földet. Ha nem az első földosztáskor, akkor utána — az UFOSZ-osztásból —, mert maga az UFOSZ elnöke is vasutas. Igaz ugyan, hogy a földosztáskor azt mondta, hogy ő nem megy vissza a vasúthoz, mert földműves akar lenni. De amikor megkapta a földet, akkor visszahelyezték a vasúthoz. Persze, a földjéről sem mondott le. A földjét rokonok művelik. Biztosan cso­dálkoznak ezen olvasóink. Na, de ne csodál­kozzanak, mert ennél furcsább eset is van Galgahévizen. A vörös hadsereg közeledte­kor igen sok „menekült“ húzódott meg a faluban. Ezek is földet igényeltek. Van egy család, aki kapott 8 hold földet. Már az első évben sem művelte meg, hanem eljött Pestre s itt gyári munkásként helyezkedett el. Ami­kor helyet biztosított magának a gyárban, akkor felhozta a családját is a fővárosba s azóta csak akkor utazik le Galgahévízre, amikor földjeit tavasszal kiadja a fele­seknek és ősszel, amikor a bért megy beszedni. Ennek az embernek meghagyták, de Cseri Mihálytól még a 2 holdat is elvették, pedig évtizedek óta a földet túrja. Úgy lát­szik egyeseknek nem az a fontos, hogy ho­gyan művelik meg a földet, hanem az, hogy ilyen törvényellenesség fölött való elnézé­sért feljogosítva érezzék magukat arra, hogy ők is odatarthassák zsákjukat a ter­més begyűjtése után való osztozkodásnál. Felhívjuk az illetékesek figyelmét ezeknek az eseteknek kivizsgálására. Cseri Mihály állatállománnyal rendelkező kishaszon­­bérlő, terményeivel igaz, hogy kereskedik is — no, nem feketézik —, mert magvakat is termel. A falut nagy erdőségek veszik körül, ősz­szel igen nagy volt a vadkár. Az UFOSZ elnöke — dicséretére válik — kiharcolta, hogy a vadkár által sújtott gazdák részére a kormány kétezer forint kártérítést utalt ki. A kárt szenvedő gazdák azonban a vad­kár-pénzből vagy egyáltalán nem, vagy csak pár forinttal lettek kártalanítva. Hogy hova fordították a kétezer forintot, az csak az UFOSZ elnöke tudná megmon­­­­dani. Furcsának találjuk, hogy már a vadkár­pénzeket is az UFOSZ elnöke kezeli. Régeb­ben a községi elöljáróság nyilvántartotta azokat a gazdákat, akiknek termésében a vadak kárt csináltak. S ha a kártalanítási összeg megérkezett, akkor azt a kár nagy­ságához képest kiosztották. Most, úgy lát­szik, már a vadkár­pénzekből is pártpolitikát csi­nálnak egyes túlbuzgó — talán nem is túlbuzgóság­ból — VFOSZ-elnökök. Semmilyen jegyzé­kük nincs, amelynek alapján a vadkárösz­­szeget kifizethetnék. Úgy enyhén szólva, ta­lálomra, vagy jó komák közt osztják szét az állam pénzét, annak a gazdának pedig, akit vadkár ért, semmit sem adnak. Gondolkod­janak egy kicsit az illetékesek, vájjon az ilyen dolgok feletti szemhányás erősítheti-e a demokráciát! Fejezzük be a földreformot! Úgy fejezzük be, hogy amikor pontot teszünk ennek a nagy műnek a végére, azt mondhassuk: a földet visszaadtuk jogos tulajdonosának és kizártuk annak tulajdonjogából a kontáro­kat, a szélhámosokat és az egy rókáról két bőrt lehúzni akarókat. Így lesz teljes a nagy munkánk és így erősödhetik a demokrácia. t.­z.­ rt Jobb későn, mint soha rendet teremteni Galgahévizen KIBÉKÜLÉS Irta: Tar­jani Béla A falu végén­ — ott, ahol az utolsó ház sö­vénykerítése kettészeli a határt — van egy régi alagút. Tulajdonképpen a pár évvel ez­előtt lebontott kastélyhoz tartozott, a kertek alatt vezetett ki az útra a falu határán kívül. Ahogy múlt az idő lassan azt is elfelejtették róla, hogy egyáltalán létezik. Néha-néha be­merészkedett egy-két gyerek a földomlások mögött mutatkozó sötét lyukra, mert az időjá­rás is megviselte, sok helyen bedőlt, amit aztán feltöltöttek földdel, falevelekkel. De egyébként senki sem törődött vele, így történt aztán, hogy mikor az olvadás után meglazult, a föld Kóbor András lova be­­leszifu­kadt az alagútba. Tavaszi alá szántottak, a ló, szép nagytestű, szürke jószág egyszerre csak eltűn­t a földben­, az ekét i­s majdnem ma­gára húzta, csak András kemény marka men­­­tette meg a nagyobb bajtól. A ló így is majd­nem elveszett, csak a feje, nagy kidülledt szá­rnál néztek ki a barna, omlós föld alól. Ha­ baj van, hamar körülközik egy-két em­ber, az ekét kifogták, a hosszú szántógyeplőt elvágták, a ló alá bedugták a kocsirudat, de az állat idén így is elveszettnek látszott. — Nincs mentség — bólogattak az emberek —, ki kellene ásni — tanácsolta valaki —, be­szakad a föld ■— jött rá rögtön az ellenvetés. Nem tehettek mást, vártak, nézték a ló vergő­dését, vártak tanácstalanul valami csoda te­tei­re. Emberek jöttek a földeken keresztül, beáll­tak a vállalkozóik csoportjába, de segíteni egyik sem tudott. Hallgattak, túl nagy volt ahhoz a baj, hogy szavakban ki lehessen fe­jezni, a csend beszédesebb volt most minden panasznál. Hosszú, barna legény szaladt keresztül a friss barna rögökön, nem nézett Andris felé, csaik a vergődő lovat figyelte. Nem köszönt Andrásnak, haragosok voltak, nem ártottak egymásnak, csak hát nem is segí­tettek. Régi dolog ez már, még két évnek előtti, Andris volt a szerencsésebb és hozzá ment az a lány, azóta nem beszéltek, nem is köszöntek egymásnak.­­ — Mit álltok — mozdult a­z emberek felé — kötelet hozzatok. Azután lerántotta a kabátját ,meg a csizmáját. — Mit csinálsz Mihály? — szólt rá az egyik ember. — Mit? — hát kihúzzuk a lovat. Kötél is került hamarosan, Mihály apró ta­pogatózó léptekkel közeledett az omláson ke­resztül a vergődő áll­at felé. Megkaparta a ló izzadó homlokát. Jól van te szegény, szegény jószág, majd csak kihúzunk —, bíztatta miköz­ben az állat testét kitapogatta a földön ke­resztül. Ásóval nem lehet, megsérti a lovat — szólt aztán fel — majd a kezemmel. Beletúrt a puha omlós földbe, kézm­arokkal­­ szórva felfelé a földet. Nehezen ment a munka,­­ sáros lett az arca, a melle, ingén átütöttek az izzadtság nedves foltjai, lába­­meg-meg csú­­­­szott egy kicsit és néha térdig süppedt a be­ömlő lyukba. — Kötelet adjátok a derekamra — magyará­zott és hátravágta szelmébehulló vizes, sáros haját. Most már sokkal biztonságosabban ment a­­ munka, szabaddá tette a ló egyik lábát, kis alagutat ásott az állat hasa alatt. — Most másik kötelet — zilált a szava, ezt behúzta az­­ alagutacskába. — Még egy rudat — kiáltotta,­­ az emberek gyorsan engedelmeskedtek, a köbe*­­ let rákötötték a rúdra. Húzzátok! — vezényelt. A ló szemei kidagad­­tak •* erős szorítástól, de a föld lassan legör-­­ gött róla és apránként kiemelkedett a ló.­­ Mihály is kimászott piszkosan, sárosan, át- ■ izzadt ingben. — Kinn vóna — bejött az emberek feje - e­n most már megyek. Andris eléje lépett. — Köszönöm — mondta és mert az illendőség így kívánta, kezet nyúj­tott. Kezet fogtak, erős inas tenyerük összecsat­­tant. Hát engem is kihúztál volna — kérdezte Andris. Meggondoltam volna, legalább kétszer —* mormolta Mihály — de a ló, az más. A ló az tényleg más — felelte Andris és az összefonódó kezük felett vidáman összenevet­­tek. FÖLD ÉS SZABADSÁG 1948 január 8. * A karácsonyi és­­újévi ünnepek alkal­mával számosan keresték fel jókívánsá­gaikkal Pártunk agrárpolitikai osztá­lyát és a „Föld és Szabadság“ szerkesz­tőségét. Nem tudunk mindenkinek vála­szolni, ezért ezúton mondunk köszönetet a jókívánságokért, melyeket hasonlók­kal viszonzunk. Gyógynövénytermelők figyelem! Több helyről bejelentés érkezett a föld­­mivelésügyi minisztérium Gyógynövény Ki.­rendeltségéhez, valamint a Gyógynövény­kísér­­leti Intézethez, hogy egyes videkeken tejelőt­­len elemek a Gyógynövénykísérle­t Intézet megbízottjának adva ki magukat, hibás propa­gandát fejtenek ki­­ egyik-másik gyógynövény, féleség termesztése érdekében, de helyenk­ént téves információkon alapuló sajtóközlemények is jelennek meg és tévedésre adnak okot a gyógynövénygyűjtők után érdeklődök között, itt-ott felelőtlen egyének koriander termesz­­tése érdekében fejtenek ki propagandát és át­vételi árut, métermázsánként lá®U forintot he­lyeznek kilátásba, amikor a koriander mázsán­­kénti ára még a 400 forintot sem éri el. A termelők akkor járnak el helyesen, ha a term­elvény gyűjtése előtt írásos szerződést kötnek valamelyik magyarországi gyógynö­vény kereskedő céggel vagy feldolgozó üzem­­mel. Ezt megelőzőleg a gyűjtésre és az elhe­lyezésre vonatkozólag szaktanácsot ad írásban vagy szóban a Gyógynövénykisérleti intézet (Budapest 11., Herman Ottó u. 15.) vagy a földmivelésügyi minisztérium Gyógynövény Kirendeltsége (Bp., V., Klossuth JLajos tér 1. földszint). Petróleumjutalom a napraforgó­magot aladó gazdák részére A közellátás­ügyi minisztérium rendelete ér­telmében a termelőknek, akik decem­ber hó 15. után ád­ó- és terménybeszolgáltatási kötelessé­gen felül bármelyik MOSZK bizományosnak­­ napraforgómagot adnak el, 4 liter petróleumot­­ szolgáltatnak ki hatósági áron. — ——I—i—III mi-in I——— III I I N­HM ■ Parkolóf Kovács továbbítépző tanfolyam A Felsődunántú­Li Földművelésügyi Tanács­­ elegendő számú jelentkező esetén tízomibam­e- i­lyen január 12—február 9-ig és Székes­fehér-­­ várott január 13—február 10-ig a kovácsiparo­­­­sok részére patkolókovács továbbképző tani­o-­l­lyam­ot rendez. A tanfolyam résztvevői gyakorlati és elmé­­­­leti kiképzést nyernek, főleg a lovak, szarvas­marhák szabályos és különleges patkolására, körmözésére, stb. A tanfolyamra csak mesterek és segédek je­­­­lentkezhetnek. A részvétel díjtalan, a haliga- i fókát csak az ellátás költségei terhelik, külön kérésre szerényebb elszállásolás biztosításában, a Tanács segédkezet nyújt, az esetleges bejár­­­rók részére kedvezményes áru vasúti jegyet­­ biztosít. Jelentkezni és érdeklődni lehet a Felsődunán-­­ túli Földművelésügyi Tanácsnál. (Szombathelyi,­­ Bajcsy-Zsilinszky Endre­ utca 1.)

Next