Föld és Szabadság, 1948 (19. évfolyam, 1-13. szám)
1948-01-06 / 1. szám
3. oldal Fejezzük be a földreformot! Ma ezt akarja úgy a kormányzat, mint az újgazda. Míg ez meg nem történik, addig állandó bizonytalanságban él az a földhözjuttatott, akinek neve nem került be eddig a telekkönyvbe. A termelés fokozásának érdekében a földreform gyors befejezésére múlhatatlanul szükség van, de mielőtt végleg befejeződnék ez, a magyarság életében oly nagy esemény, a földosztás során elkövetett hibákat, amennyire lehet, orvosolni kell. Ha őszinték akarunk lenni, meg kell mondanunk, hogy az összes hibák javítására gondolni már nem lehet. De vannak olyanok, amelyek még javíthatók. Az elmúlt napokban ilyen javítható földosztás körüli hibát ismertünk meg Galgahévizen. Cseri Mihály 50 éve dolgozik mezőgazdaságban. Előbb cseléd volt, majd megunva a cselédéletet, felesbérlő lett. Nagyobb gazdáktól és a községi elöljáróságoktól vett ki földeket haszonbérbe. A földosztás során juttattak neki 2 hold földet. A földet becsületesen meg is munkálta, de 1947 tavaszán a helybeli földosztó bizottság elvette tőle s olyannak adta, akinek 5 hold saját földje és szőleje is van. Cseri Mihály szerény ember, nem ment sehova, hogy juttatott földjét visszakövetelje s így ismét feles földjeire lett utalva. Nagyon érdekes, hogy Cseri Mihálytól elvették a földet akkor, amikor a faluban nagyon sok olyan ember kapott földet, aki nem földműveléssel foglalkozik. A faluban nagyszámú vasutas él. A vasutasok közül igen sokan kaptak földet. Ha nem az első földosztáskor, akkor utána — az UFOSZ-osztásból —, mert maga az UFOSZ elnöke is vasutas. Igaz ugyan, hogy a földosztáskor azt mondta, hogy ő nem megy vissza a vasúthoz, mert földműves akar lenni. De amikor megkapta a földet, akkor visszahelyezték a vasúthoz. Persze, a földjéről sem mondott le. A földjét rokonok művelik. Biztosan csodálkoznak ezen olvasóink. Na, de ne csodálkozzanak, mert ennél furcsább eset is van Galgahévizen. A vörös hadsereg közeledtekor igen sok „menekült“ húzódott meg a faluban. Ezek is földet igényeltek. Van egy család, aki kapott 8 hold földet. Már az első évben sem művelte meg, hanem eljött Pestre s itt gyári munkásként helyezkedett el. Amikor helyet biztosított magának a gyárban, akkor felhozta a családját is a fővárosba s azóta csak akkor utazik le Galgahévízre, amikor földjeit tavasszal kiadja a feleseknek és ősszel, amikor a bért megy beszedni. Ennek az embernek meghagyták, de Cseri Mihálytól még a 2 holdat is elvették, pedig évtizedek óta a földet túrja. Úgy látszik egyeseknek nem az a fontos, hogy hogyan művelik meg a földet, hanem az, hogy ilyen törvényellenesség fölött való elnézésért feljogosítva érezzék magukat arra, hogy ők is odatarthassák zsákjukat a termés begyűjtése után való osztozkodásnál. Felhívjuk az illetékesek figyelmét ezeknek az eseteknek kivizsgálására. Cseri Mihály állatállománnyal rendelkező kishaszonbérlő, terményeivel igaz, hogy kereskedik is — no, nem feketézik —, mert magvakat is termel. A falut nagy erdőségek veszik körül, őszszel igen nagy volt a vadkár. Az UFOSZ elnöke — dicséretére válik — kiharcolta, hogy a vadkár által sújtott gazdák részére a kormány kétezer forint kártérítést utalt ki. A kárt szenvedő gazdák azonban a vadkár-pénzből vagy egyáltalán nem, vagy csak pár forinttal lettek kártalanítva. Hogy hova fordították a kétezer forintot, az csak az UFOSZ elnöke tudná megmondani. Furcsának találjuk, hogy már a vadkárpénzeket is az UFOSZ elnöke kezeli. Régebben a községi elöljáróság nyilvántartotta azokat a gazdákat, akiknek termésében a vadak kárt csináltak. S ha a kártalanítási összeg megérkezett, akkor azt a kár nagyságához képest kiosztották. Most, úgy látszik, már a vadkárpénzekből is pártpolitikát csinálnak egyes túlbuzgó — talán nem is túlbuzgóságból — VFOSZ-elnökök. Semmilyen jegyzékük nincs, amelynek alapján a vadkáröszszeget kifizethetnék. Úgy enyhén szólva, találomra, vagy jó komák közt osztják szét az állam pénzét, annak a gazdának pedig, akit vadkár ért, semmit sem adnak. Gondolkodjanak egy kicsit az illetékesek, vájjon az ilyen dolgok feletti szemhányás erősítheti-e a demokráciát! Fejezzük be a földreformot! Úgy fejezzük be, hogy amikor pontot teszünk ennek a nagy műnek a végére, azt mondhassuk: a földet visszaadtuk jogos tulajdonosának és kizártuk annak tulajdonjogából a kontárokat, a szélhámosokat és az egy rókáról két bőrt lehúzni akarókat. Így lesz teljes a nagy munkánk és így erősödhetik a demokrácia. t.z. rt Jobb későn, mint soha rendet teremteni Galgahévizen KIBÉKÜLÉS Irta: Tarjani Béla A falu végén — ott, ahol az utolsó ház sövénykerítése kettészeli a határt — van egy régi alagút. Tulajdonképpen a pár évvel ezelőtt lebontott kastélyhoz tartozott, a kertek alatt vezetett ki az útra a falu határán kívül. Ahogy múlt az idő lassan azt is elfelejtették róla, hogy egyáltalán létezik. Néha-néha bemerészkedett egy-két gyerek a földomlások mögött mutatkozó sötét lyukra, mert az időjárás is megviselte, sok helyen bedőlt, amit aztán feltöltöttek földdel, falevelekkel. De egyébként senki sem törődött vele, így történt aztán, hogy mikor az olvadás után meglazult, a föld Kóbor András lova beleszifukadt az alagútba. Tavaszi alá szántottak, a ló, szép nagytestű, szürke jószág egyszerre csak eltűnt a földben, az ekét is majdnem magára húzta, csak András kemény marka mentette meg a nagyobb bajtól. A ló így is majdnem elveszett, csak a feje, nagy kidülledt szárnál néztek ki a barna, omlós föld alól. Ha baj van, hamar körülközik egy-két ember, az ekét kifogták, a hosszú szántógyeplőt elvágták, a ló alá bedugták a kocsirudat, de az állat idén így is elveszettnek látszott. — Nincs mentség — bólogattak az emberek —, ki kellene ásni — tanácsolta valaki —, beszakad a föld ■— jött rá rögtön az ellenvetés. Nem tehettek mást, vártak, nézték a ló vergődését, vártak tanácstalanul valami csoda teteire. Emberek jöttek a földeken keresztül, beálltak a vállalkozóik csoportjába, de segíteni egyik sem tudott. Hallgattak, túl nagy volt ahhoz a baj, hogy szavakban ki lehessen fejezni, a csend beszédesebb volt most minden panasznál. Hosszú, barna legény szaladt keresztül a friss barna rögökön, nem nézett Andris felé, csaik a vergődő lovat figyelte. Nem köszönt Andrásnak, haragosok voltak, nem ártottak egymásnak, csak hát nem is segítettek. Régi dolog ez már, még két évnek előtti, Andris volt a szerencsésebb és hozzá ment az a lány, azóta nem beszéltek, nem is köszöntek egymásnak. — Mit álltok — mozdult az emberek felé — kötelet hozzatok. Azután lerántotta a kabátját ,meg a csizmáját. — Mit csinálsz Mihály? — szólt rá az egyik ember. — Mit? — hát kihúzzuk a lovat. Kötél is került hamarosan, Mihály apró tapogatózó léptekkel közeledett az omláson keresztül a vergődő állat felé. Megkaparta a ló izzadó homlokát. Jól van te szegény, szegény jószág, majd csak kihúzunk —, bíztatta miközben az állat testét kitapogatta a földön keresztül. Ásóval nem lehet, megsérti a lovat — szólt aztán fel — majd a kezemmel. Beletúrt a puha omlós földbe, kézmarokkal szórva felfelé a földet. Nehezen ment a munka, sáros lett az arca, a melle, ingén átütöttek az izzadtság nedves foltjai, lábameg-meg csúszott egy kicsit és néha térdig süppedt a beömlő lyukba. — Kötelet adjátok a derekamra — magyarázott és hátravágta szelmébehulló vizes, sáros haját. Most már sokkal biztonságosabban ment a munka, szabaddá tette a ló egyik lábát, kis alagutat ásott az állat hasa alatt. — Most másik kötelet — zilált a szava, ezt behúzta az alagutacskába. — Még egy rudat — kiáltotta, az emberek gyorsan engedelmeskedtek, a köbe* let rákötötték a rúdra. Húzzátok! — vezényelt. A ló szemei kidagadtak •* erős szorítástól, de a föld lassan legör- gött róla és apránként kiemelkedett a ló. Mihály is kimászott piszkosan, sárosan, át- ■ izzadt ingben. — Kinn vóna — bejött az emberek feje - en most már megyek. Andris eléje lépett. — Köszönöm — mondta és mert az illendőség így kívánta, kezet nyújtott. Kezet fogtak, erős inas tenyerük összecsattant. Hát engem is kihúztál volna — kérdezte Andris. Meggondoltam volna, legalább kétszer —* mormolta Mihály — de a ló, az más. A ló az tényleg más — felelte Andris és az összefonódó kezük felett vidáman összenevettek. FÖLD ÉS SZABADSÁG 1948 január 8. * A karácsonyi ésújévi ünnepek alkalmával számosan keresték fel jókívánságaikkal Pártunk agrárpolitikai osztályát és a „Föld és Szabadság“ szerkesztőségét. Nem tudunk mindenkinek válaszolni, ezért ezúton mondunk köszönetet a jókívánságokért, melyeket hasonlókkal viszonzunk. Gyógynövénytermelők figyelem! Több helyről bejelentés érkezett a földmivelésügyi minisztérium Gyógynövény Ki.rendeltségéhez, valamint a Gyógynövénykísérleti Intézethez, hogy egyes videkeken tejelőtlen elemek a Gyógynövénykísérlet Intézet megbízottjának adva ki magukat, hibás propagandát fejtenek ki egyik-másik gyógynövény, féleség termesztése érdekében, de helyenként téves információkon alapuló sajtóközlemények is jelennek meg és tévedésre adnak okot a gyógynövénygyűjtők után érdeklődök között, itt-ott felelőtlen egyének koriander termesztése érdekében fejtenek ki propagandát és átvételi árut, métermázsánként lá®U forintot helyeznek kilátásba, amikor a koriander mázsánkénti ára még a 400 forintot sem éri el. A termelők akkor járnak el helyesen, ha a termelvény gyűjtése előtt írásos szerződést kötnek valamelyik magyarországi gyógynövény kereskedő céggel vagy feldolgozó üzemmel. Ezt megelőzőleg a gyűjtésre és az elhelyezésre vonatkozólag szaktanácsot ad írásban vagy szóban a Gyógynövénykisérleti intézet (Budapest 11., Herman Ottó u. 15.) vagy a földmivelésügyi minisztérium Gyógynövény Kirendeltsége (Bp., V., Klossuth JLajos tér 1. földszint). Petróleumjutalom a napraforgómagot aladó gazdák részére A közellátásügyi minisztérium rendelete értelmében a termelőknek, akik december hó 15. után ádó- és terménybeszolgáltatási kötelességen felül bármelyik MOSZK bizományosnak napraforgómagot adnak el, 4 liter petróleumot szolgáltatnak ki hatósági áron. — ——I—i—III mi-in I——— III I I NHM ■ Parkolóf Kovács továbbítépző tanfolyam A FelsődunántúLi Földművelésügyi Tanács elegendő számú jelentkező esetén tízomibame- ilyen január 12—február 9-ig és Székesfehér- várott január 13—február 10-ig a kovácsiparosok részére patkolókovács továbbképző tanio-llyamot rendez. A tanfolyam résztvevői gyakorlati és elméleti kiképzést nyernek, főleg a lovak, szarvasmarhák szabályos és különleges patkolására, körmözésére, stb. A tanfolyamra csak mesterek és segédek jelentkezhetnek. A részvétel díjtalan, a haliga- i fókát csak az ellátás költségei terhelik, külön kérésre szerényebb elszállásolás biztosításában, a Tanács segédkezet nyújt, az esetleges bejárrók részére kedvezményes áru vasúti jegyet biztosít. Jelentkezni és érdeklődni lehet a Felsődunán- túli Földművelésügyi Tanácsnál. (Szombathelyi, Bajcsy-Zsilinszky Endre utca 1.)