Földmivelési Érdekeink, 1875 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-02 / 31. szám

272 Aratási kísérlet eredménye Temes megyében Paulison, Fehér Sándor úr birtokán f. hó 17-én. A „Földmivelési Érdekeink“ múlt évi deczember 28-án kelt 61-ik számában Fehér Sándor szakértő s buzgó gazdatársunktól megjelent czikkre vonatkozólag (ezen czím alatt „a gabonatermelés maximuma a termelő földre tett kiadások mini­mumával“) nem mulaszthatom el gazdatár­saimmal közölni azon jegyzőkönyvnek máso­latát, mely az illető bíráló tagok által szer­kesztve aláíratott s kiadatott és következőleg hangzik: „Jegyzőkönyv, mely 1875. évi julius hó 17-én Pardison Temes megyében azon alkalomkor vétetett fel, a midőn Fehér Sándor találmánya szerkezetével az úgynevezett ké­­vétkötő és azokat összehordó asz­tallal a paulisi nagyréti egyik föld­részletében a kísérlet megtétetett. Jelen voltak az alálk­ottak. A földrészlet, mely a próba­tételnek kitűzve volt, 100 öl hosszú és 20 öl széles, a learatandó, ösz­­szekötendő és összehordandó búza­­vetés magassága és sűrűsége a vetések idei silány állását tekin­tetbe véve, elegendő megfelelőnek találtatott a próba megtételére. Az aratógép, melyhez a ké­vekötő asztal csatolva van, egy Hornsby-féle „Governor“ igen szo­lid erős szerkezetű gép. A kévekötő asztal 2°Г hossza 111­5' széles, vas rudakkal és lán­­czokkal van az aratógéphez kötve, az asztal 5 kereken fekszik, mely kerekekből egy az oldalon mozog­­hatlan tengelyen forog, a két első kerék pedig egy derékszöggel ösz­­szefogott tengelyen forog, de úgy, hogy a fordulásnál foroghasson, a többi két kerék pedig horizontális és verticális fordulatot tehet és követheti minden pillanatban az aratógép mozdulatait. Az egész szerkezetbe t. i. az aratógépbe és az asztalba, mely egy testnek tekinthető, 6 ökör volt befogva és 6 ember volt az egész műtétnél alkalmazva, egy ember vezette és egy ember hajtotta az igát, 4 ember pedig az asztalon működött, a kévekötés és a kévék lerakásával. A gép megindíttatván, négy­száz □ ölnyi területet 21 percz alatt learatott és ez idő alatt 52 jó nagyságú kéve köttetett és ke­resztbe rakatott. .Daczára annak, hogy a búza­­vetés össze volt kószálva, részint a férgek roncsolásai által, részint a szél által, az aratógép az asz­tallal együttesen tisztán dolgozott és az eredmény a várakozásnak egészen meg­felelt. Magán az asztalon a kipergett buzaszem és az azon maradt rövidebb levágott kalászok, melyek különben az eddigi aratási mód szerint hasztalanul elvesztve valának, kitett öt stczet. Ha tehát a napi munkaerő és pedig 6 ember a 2 frt. 12 frt. 12 ökör ál „ 12 „ olaj......................50 kr. géproncsolás . . 5 frt. Összesen naponkint 29 frt. 50 kr. költség számittatik, és miután naponta 8, holdat könnyen learatni lehet, esik egy holdra 3 frt 6B3/4 krnyi költség, ha a kipergett búzát és kalász hulladékját, mely az idei silány termés mellett, a minimumot teszi, holdanként 20 szezére számítjuk, és annak­ ára fejében 1 frtot a költségből levonjuk, marad holdanként költség 2 frt. 683/4 kr. holott az idén egy hold búza le­­aratása legkevesebb 5 frtba kerül, tehát mutatko­zik nyereség minden holdra 2 frt. 31­3/4 kr. Ezen arány szerfölött kedvezőnek mutatkozik a gépre nézve termény­dúsabb években, mert ta­pasztalat szerint az aratásnáli hulladék akkor holdanként legkevésbb egy p. mérőt teszen, mely az asztalon összegyüjtetvén, az aratási költséget majdnem egészen fedezi. Megjegyzendő még, hogy a kévekötő asztal gyári készítés által könnyebb­ szerke­zetű lehet, de constatáltatott hogy Fe­hér Sándor találmánya az aratási munkálato­kat tetemesen könnyíti és olcsóbbítja, úgy hogy minden 80 hold búza vetésre, ide nem szá­mítva a repczét és zabot, 6 ember és 12 ökör elegendő minden munkát elvégezni. Azonkívül megpróbáltatott mai napon a Hornsby-féle „Spring balance“ nevezetű arató gép, mely két ökör által huzatván, felette könnyűnek és al­kalmasnak találtatott. Kelt mint fentebb. Heinrich­ Nándor s. k. Fodor Péter s. k. parátyi birtokos Lázárovits Sándor s. k. szredistei birtokos. Báró H­a­u­z­e­r Ber­­nárd. H­e­l­­­e­r Antal s. k. jószág felügyelő. Babits József s. k. szombolyi urad. ügyész és titkár. Weitner Ferencz s. k.“ Midőn az illetők által szakszerűen és kellő körültekintéssel teljesített aratási kísérlet, Fehér Sándor gazdatársunk helyes számításon alapuló gyakorlati intenziójának megfelelőleg az előre serdíthetett kedvező eredményt méltán kitünteti, nem lesz talán felesleges a fennt érintett czikkben foglaltakra egy kissé vissza­pillantani, az ott elmondottakat emlékezetünkbe visszahozni, és a jegyzőkönyv foglalatán túl egyes reflexiókba bocsátkozni, melyek a dolog érdemét még jobban kiemelik, és azt teljesen kiegészíteni hivat­nak. Fehér Sándor barátunk értekezésében két pont van helyesen kitüntetve termelésünk irányadójául: a) „hogy egy bizonyos termésű szántó­­földön az egységes területhez képest a lehető legnagyobb mennyiség termeltessék; b) hogy ezen lehető legnagyobb terme­léshez szükségelt munka minél olcsóbban legyen előállítható. Az elsőre nézve ajánlja a sorvetést kapálással egybekötve, természetesen megfe­lelő s czélszerűen szerkesztett kapáló géppeli művelet mellett. Ettől azonban ezúttal el kell tekintenünk, mert jelen tárgyunk / // fejtegetéséhez nem tartozhatik. A másodikra nézve Fehér Sán­dor az általa módosított aratógép­nek czélszerű alkalmazását aján­lotta a gazda közönségnek, mint­­­­hogy ez által az aratási munka egyszer etsittetik, sok erőt, időt meg­kímél, s magot megtakarít. Mennyi fauukát kell végezni, míg a szal­ /­más gabona kazalba kerül (vagy tízféle felhozatik, mint: aratás, ma­rokszedés, kévébe kötés, keresztbe rakás, szekérre hányás , elhelye­zés, összehordás, lehányás és osz­­­­tagba rakás,­ és ez a gazdának mennyi idejébe, pénzébe kerül, azt minden practicus gazda könnyen , számíthatja. Ezen sok munka és illetőleg költség gyakran felemészti egy jó középtermés értékének nagy részét, ha véletlenül a termény­árak cse­kélyek, vagy mérsékeltek, úgy egy a gazda vagy tulajdonos alig képes hasznot felmutatni. E részben, s különösen tekin­tettel a bánsági és ehhez hasonló viszonyokra, igen czélszerűnek mu­tatkozik Fehér Sándor úrnak ara­tási eljárása, mert a szalmában gazdag termést csak mintegy kö­zépen aratva, illetőleg annak ter­­­mését felénél kevesebbre leszállít­va, tömérdek időt, munkát és pénzt nyer meg a behordásnál és ugyan­annyit a kicséplésnél, mi az egész munkálat minél olcsóbb előállítha­­tásánál igen nagy tekintetet érde­mel, és a különbeni egész költsé­get bizonyosan felére leszállíthatja. Ezen tekintet természetesen csak akkor s ott lehet mérvadó, hol a szalma valóságos ballasznak tekint­hető, és nem képezi a gazdaság sine qua nonját. Minthogy a tisztelt bizottság fentebbi jegyzőkönyvében kizáró­lag az aratási munkálat megbirá­­lását tűzte feladatául, én részem­ről nem tartottam fölöslegesnek annak kapcsá­ban a gazdaközönség figyelmében megújítani azon érveket s indokokat, melyek tisztelt ba­rátunk s kartársunkat vezették, midőn érte­kezésének második pontjára­ nézve iparkodott annak megfejtését lehetőleg megközelíteni. A jegyzőkönyv szerinti eredmény magá­ban is teljes méltánylást érdemel, és tisztelt barátunkat megnyugtathatja, hogy hű törek­vésének sikerült egy porszemmel járulhatni a magán- és nemzeti közjólét előmozdításához. H­aj­n­i­k János: FÖLD­MIVÉ LESZ ÉRDEKEINK, 31. 87. A gerendási buzanem­esitő telep idei eredménye. T. szerkesztő ur! A földmiv. minisztériumtól érkezett fel­hívás folytán a békés m. gazd. egylet elnöke

Next