Földmivelési Érdekeink, 1875 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-08 / 45. szám
45. sz. résre akarunk berendezni, föltévén, hogy az öntözésre általában megkívántató feltételek nem hiányoznak, azt először is kis töltéssel kell körülvennünk, amelynek azonban alig valamivel kell magasabbnak lenni a bogárhát gerinczénél; különben ezt sok esetben el is hagyják, kivált ha a terület egyenetlen. A fő vízvezető csatornából vagy természetes patakból a vizet be kell szorítani egy töltések közé fogott árokba, amelyben aztán oly magasra lehessen azt duzzasztani, hogy az öntözendő területet dominálja. Ebből a tulajdonképi öntöző vagy osztó árokba vezettetik a megduzzasztott víz, a honnan aztán a barázdákba jut, a melyekben egész a bogárhátak tetejéig duzzasztható. A mellékelt vázlatban F jelöli az öntözendő terület mellett folyó patakot, T jelöli azon töltéseket, a melyek közt a fő öntöző csatorna 0. fekszik. A patakban, az öntöző csatornán alul egy rekesztő van elhelyezve, amelynek segélyével a patak vize az öntöző csatornába duzzasztható. Ebben szintén van két rekesztő rx és ri. Az első r, a patak vizét tiltja el, míg a másik , r2 az öntöző csatornába szorított víz felduzzasztására szolgál. Az 0 csatornából az öntözendő területre egy rekesztővel is ellátott keresztárkon át jut a víz, amely 4—6 méterre haladva, két kisebb mellékágra oszlik C-C; ezen mellékágakkal aztán a barázdákba b-le folyik a víz, amelyekben esetleg egész a házak tetejéig duzzasztható. A barázdákon végig folyva a C gyűjtő árokba jut a maradék viz, amely még az alábbi bogárházak öntözésére is felhasználtatván, a netaláni vizfölösleg a V vezető árkon át az E fő elvezető árokba, s onnan az rb tiltón át ismét a patakba jut. A vázlat további kiegészítéséül felemlítem még, hogy ?7-val az utak és H-val a hidak jelölvék. Ha már most öntözni akarunk, akkor elzárjuk az R rekesztőt, úgyszintén az r2— r,,—rt—r,-öt, s megnyitjuk az r-et. Apaiak vizét az R rekesztő megduzzasztván, az betódul az U csatornába. Ha itt a víz kellő magasra torlódott, megnyitjuk az r2 rekesztőt. A felduzzasztott víz rohamos erővel fog ekkor a V vezető árkon át a C-C osztó árkokba tódulni, úgyszintén a V felé nyíló barázdákba, valamint azokba is, amelyek a C-C osztó árkokba torkolnak. Ha területünkre már elég víz jutott, akkor elzárjuk az r2 rekesztőt, s ha pl. szomszédunkban is van öntözendő föld, akkor megnyitjuk az ra-at, hogy a patak duzzasztott vize azon át tova menjen. Ha azonban a viz továbbvezetésére és további duzzasztására nincs szükség, akkor kinyitjuk az 1 rekesztőt, s elzárjuk az ívet, a midőn aztán a patak vize háborítatlanul fog anyamedrében tova csörgedezni. Az öntözendő területre bocsátott viz a barázdákon végig folyván s a bogárhátakat kellőkép megnedvesitvén, a C-C gyűjtő, onnan az alsó vezető árokba jut, a melyből az attól jobbra és balra elterülő bogárhátak még megöntözhetők. Az esetleges vizfölösleg tovavezetése czéljából megnyitjuk az rs rekesztőt, a midőn maradék vizünk az E fő elvezető árokba, s onnan az rs rekesztő megnyitása által anyamedrébe jut. Különben a leggyakoribb esetben nem marad vizfölösleg, s igy nincs is mit elvezetnünk. Ez volna a bogár hátas öntözés a lehető legegyszerűbb alakjában. Mint már említettem is, ilyen egyenletes domborzatú terület a valóságban igen ritka, s leginkább csak évek hosszú során át folytatott egyengetés eredménye. De hogy ehhez hasonló egyszerűséggel és könnyűséggel lehet foganatosítani a bogár hátas öntözést akárminő egyenetlen területen, és pedig igen jó sikerrel, annak megmutatását, valamint egyéb még ide tartozó dolgok megismertetését a közelebbi alkalomra halasztom.* *) Gonda Béla: menyecske sem állhatja meg magát vele díszíteni. Rákerült aztán a sor gazdáramra is, ki magára szedte ünneplő köntösét, majdnem a bokáig érő kék posztó kabátot, piros hajtókával és sujtásokkal kivárva, melyen gombok helyett sűrű sorban fényes fémkapcsok vannak alkalmazva. A „briefschulding Burzeländger“ viselete, az egyes községekben kevés különbséget mutat föl ugyan, de mégis vannak benne oly eltérések, hogy a szászok egymás közt csakhamar fölismerik, ki hová való. Különben széles karimájú kerek nemez kalapot, télen báránybőr-süveget hordanak ; az említett köntösön kívül fehér posztó-köpenyt, mely szintúgy mint a darócz-nadrág fekete sujtásokkal van kivárva. Bírák és esküdt uraimék azonban kék posztó-nadrágot viselnek, mivel egy jelentős előjog jár, t. i. az „Euer Weisheit“ (bölcsességed !) titulus. A circumspectus szász a fölebbvalókat aztán eshetőleg „Wohlweisheit“ vagy pláne „Hochwohlweisheit“-nek is czimezi. A barczasági hosszú szárú csizmákat visel, mint a székely; rendszerint borjú-bőrből, az urasabbak kecske-bőrből készültek. Az ilyen „giessä schise marien“-ben aztán rászánja magát a szász a „legénykedésre“ is, ha arra a fölfedezésre jut: „Ech mäuss mech nau verpindern, und wonnet was sell seing.“ Mi magyarul azt teszi: Nem sokára más állapotba kell jutnom. (Ez a magyar legényen meg nem esik !) de nem tudom, ki legyen. A barczaságiak közt a Vidombákiak legcsinosabban, Brassó behatása következtében némileg városiasan öltözködnek, miért is „czifrálkodóknak“ neveztetnek el, mig a keresztényfalusinak „kapzsi“, a fekete halminak „konok“, a prázsmárinak „otromba“, a földvárinak „lusta“, a holtevényinek „kocsikázó“ a mellékneve. A székelyi vngnak (lustig Zäkel) mondja a szász. Körútunkban elfáradva, szives kísérőmmel — Hintz Lajos, földművelés iskolai igazgatóval — megtelepedtünk a községházánál, mely szintén az ódon templom kastélyban van elhelyezve. Itt aztán megmutatták nekem az új községháza csinos tervét, s a kívánt felvilágosításokat a legnagyobb készséggel megadták. Bizony, mondom, nem egy magyar községben nehezebben nyertem fölvilágosítást, ha általában nyertem, mint itt a „begombolózott“ szászok közt! Jegyző uram egy intésére Petru szolga — persze oláh! — elszaladt, csakhamar ismét megjelenve egy tál szintnéz, bivalvas, kenyér és egy kancsó borral; a szives nógatásra ugyancsak hozzá láttunk a falatozáshoz. . . Szívélyes kézszorítás után, a legkellemesebb benyomással oda hagytuk a csinos községet, hogy a szász „mintafalut“, keresztény falvat is megismerjük. . . Dr. Rodiczky Jenő: FÖLDHIVELÉSI ÉRDEKEINK. Csabai eke- és vetőgép-verseny. ii.*) Tehát múltkori közleményünkben említettük, hogy a csabai versenyen minő szép számban versenyeztek az ekék, hogy kapáló és töltő ekéken kívül — ha jó számoltunk — 47 darab eke állott munkában, lássuk most *) Kérem! Szerk. *) Lásd a „F. É.“ 42-ik számát, ezen ekéket, valamint azok munkáját kissé közelebbről. Ne várja itt a tisztelt olvasó, hogy sok egészen új dolog fordult elő Csabán, csakis egy új, egy újabb és végre egy itt még nem igen ismert eke-gyűjtemény mutattatott be a közönségnek és ezen vendégekkel, helyesebben azok nagyobb számával meglehetős sikerrel küzdött a mi honi ekénk, mely annak idején a mezőgazdasági okszerűség terjedésének oly lényeges tényezője volt, a Vidacs eke t. i., és mellette egy már szintén nem a fuselli, hanem az öreg gárdához sorozható ugyancsak Gubicz készítette eszközök. Hazai iparosaink a vidéken , de a fővárosban levők is, csak két gyáros készítményeit utánozzák jobbára, megjelennek egyikmásik versenyen készítményekkel, általuk „javításnak“ nevezett változtatásokat is mutatnak be, melyek többnyire rég mellőzött dolgok variánsai; ezen előkészítők ezen és ilyen változtatásokon törik fel őket, de mellette hanyagolják a munkát, figyelmetlenek az eszköznél fölhasznált anyagra és ennek tulajdonítható, hogy Vidacs és Gubicz ekéje „eredeti“ marad, holott az iménti eke többnyire csakis a „pótszer“ értékével bír. A vidéki ekéknél az említett javítások czélszerűtlensége csakhamar bebizonyul, ez diskreditírozza az egész eszközt és ez az oka, hogy a vidéken levő ekekészítőink nem igen képesek zöldágra jutni, és nem is fognak zöld ágra jutni addig, mig segélyeztetvén például a vidék egy megye gazdasági egyesülete által, mely a vidékre legalkalmasabb eket versenyeken kikeresi, ha ezt — minden „javítás“ nélkül kellő anyagból, a lehető legjobban utánozni törekednek. Ez illeti a Csabán megjelent vidéki ekéket és azzal a reájuk vonatkozó mondandónkat bátran befejezhetjük. Szintén nem sok mondanivalónk van az amerikai ekegyűjteményről. Ezen ekék féltaligásak, azaz a gerendely végén egy oldalt a szántandó talajon járó mankó keréken támaszkodnak, gerendelyek szarvaik fába vannak, az eke vagy egészen vagy főleg aczélból készült. Az amerikai ekék szerkezete egyszerű, anyaga kitűnő, pompás kőris és remek vas, úgyszintén aczél, az ekén teljesített munka igen szép, és mi teljesen elfogadjuk egy békés megyei egészséges terebélyes gazda ember azon két nyilatkozatát, melyet, nézvén ezen ekék munkáját, előttünk tett: „jó volna ez az eke nekünk, ha jó volna“ „Így hangzott az első, „bizony jó volna, mert egyszerű, könynyű is, mégis szilárd“ „de nem szeretem“ folytató emberünk, „mert úgy meghimbálja a bérest.., hogy jó puskásnak kellene lenni, ki véle szántó béres háta kellő közepét eltalálja.“ Igen, a bizonytalan ingó mozgása, az orrán való járása, ezen eke terjedésének azt hisszük, útját állja. Nagyon ajánljuk az ezen ekén látható csoroszlya megerősítést gépészeink becses figyelmébe. A Gubicz-czég igen szépen készült ekékkel versenyzett és különösen egy anyag és munka tekintetében mindenkit kielégítő egész vas-ekét is hozott a versenyre. Üdvözöljük Gubiczot ezen a téren, üdvözöljük azért, mert hisszük ezen ekét a jövő, és ezen hitre az jogosít, hogy láttunk számadásokat, melyben a tisztán vas, valamint a régi faekék számlája külön vezettetett és ez daczára az egész vasekék magasabb beszerzési árának, már néhány évi használat után ezen utódiak előnyére kezd alakulni. Vidacs István mint egyik legnevezetesebb kiállító szerepelt, versenyzett az egyes újabb eke- seriese. E régi, de most már tetemesen javított ekét és az ezen eszközölt javítást, t. i. hogy a talp kophatása keménysége folytán nehezítetik, nagyon ajánljuk gazdáink figyelmébe, mert hisszük, hogy 405