Földmivelési Érdekeink, 1876 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1876-09-11 / 37. szám
37. sz. A gyorsan kikelt vetésekre eleinte kedvező volt az időjárás, őszszel ugyanis a sok eső, később a gyakori havazás, mely a fuvarolások miatt egyenetlenül de mégis mindenütt betakarta a földet, s az erős fagytól védte; olvadáskor pedig február vége felé, a hólé legnagyobb része a kiengedt földbe szivároghatott ; mindezen tényezők jótékonyan hatottak a gabna fejlődésére, úgy hogy a kétféle búza közötti különbség, mely őszszel észlelhető volt, amennyiben a Mokry búza sötétebb szint és erősebb sást mutatott, már kora tavaszszal eltűnt annyira, hogy a jó eleve — karókkal — történt kijelölés nélkül, a Mokry búzára ráakadni sem lehetett volna. Február hó utolsó napjaiban egészen hómentesek lettek vetéseim, de a meleg esőkkel váltakozó lanyha napokat márczius 21-én ismét havazás követte. A 10—12 centiméter magasságú hó azonban csakhamar elolvadt, s a vetések oly állapotban voltak, hogy azokat én ápril elsejétől kezdve nyolc napon át, a juhokkal kíméletlenül legeltetni szükségesnek tartottam, nehogy megdőljenek, vagy esetleg, ha száraz idő következnék, a megtiprott talaj kiszáradhasson. Ezen utolsó műtét után a búza nyugton fejlődhetett! Egyedül az időjárás szeszélyeinek , kitéve. Ezeket szerencsésen ki is állotta. Az áprilisi forró száraz napokat úgy, mint a májusi hideget, dermesztő szeleket, sőt a fagyot is, de igazán gyarapodni csak a júniusi jótevő, nagy esőzések beálltával kezdett. A hosszúra nyúlt de gyengének maradt szalmán szép hajlászok, teljes szemek fejlődtek, s közvetlen aratás előtt, saját búzám már-már dőlni kezdett jobbra balra. Csak a Mokry-féle állt egyenesen, és szembeszökőleg kitűnt újra, élénkebb színe, magasabb szalmája és nagyobb kalászai által. Azonban július 21-ikéig amidőn kasza alá került, azt is megtörték a folyton uralkodó záporok és orkán-szerű szelek. A nagy figyelemmel végzett aratás és cséplés után (mely utóbbit Hensman-féle egy lóerejű, általam csupán ily kísérletekre használt cséplőgéppel végeztem) következő volt az eredmény: Воа *сат Е szerint egy egész 1200 □ öles holdra téve a számítást. A Mokry búzából : 124 liter vetés után: 965,9 liter. Saját búzámból : „ ,, 1046,70 liter lett volna E szerint egy egész 1200 □ öles holdra téve a számítást. A Mokry búzából: 124 liter vetés után: 676,62 liter. Saját búzámból: ,, „ 690,90 ,lett volna. Megjegyzendő, hogy ezen kimutatásban a szem minőségi súlya a szelelő rosta munkája után lett megmérve. Az idecsatolt magminták pedig, melyek a külön vetéseknek itt adott számaival vannak jelelve, a magtári rostálás által tökéletesen megtisztított szemből lettek véve, mely tisztogatás a II. számmal jelelt magvaknál, a minőségi súlyt kiegyenlítette, amennyiben a Mokry búza tetemesen több ocsut, és rosta alját veszített, s minőségileg mind a két búza 7850 kilogramra emelkedett (hectoliterenkint). Az első számú magoknál fordítva, a verebi veszített többet, mert 7504-ről. 77,з0-га emelkedett, a Mokry-féle ellenben megtartotta parányi különbséggel súlyát. Kelt Vereben, 1876. évi aug. 24-én, id. Végh János, krumpli fajokon mind ízre, mind mennyiségre. Szerkesztő úr engedelmével ez alkalmat felhasználva, bátor vagyok pár sorral én is nyilatkozni a cselédek változtatási idejéhez! Meg volt már ezen kérdés eléggé vitatva, én csak annyit szólok hozzá, ha megszavaztatnák a gazdaközönséget arra, hogy mikor változzanak cselédeink, úgy hiszem, hogy 2/з a mellett szavazna, hogy cselédeimk mint eddig ezután is újévkor változzanak, én is ezekkel szavaznék! A jó cseléd ritkán változik, tehát azon legyünk, hogy jó, megbízható cselédeink legyenek, azokat úgy szerezhetünk, ha azokat saját cselédeink gyermekeiből jól neveljük, hivatkozom arra, hogy előbbi időkben azért voltak jó juhászaink, mert azokat mint kis bojtárokat mi magunk neveltük jó juhászokká, ma már a juhász többnyire kimaradt kanász, csikós és egyéb csordásokból kerül ki, ezek pedig jó juhászok sohasem lesznek, így áll az egyéb cselédekkel is. Igaz, hogy mindenhol a körülmények határoznak, én legalább meg tudnék barátkozni azzal, ha juhászaink is Sz.-Mihály helyett újévkor változnak. Pá pa-Ko V á cs, 1876. aug. 25. Mihályi Antal, intéző. I О -41 о со uf Ь£ ci ЬГ Сйв я«D □ со·м оN *оЗ Ь£) *сЗ -г а « I -I”5 о S3 -О о со X со •*“* л •г. В ьс о S g о ” Вей*-»ЬС О fejlői -о i = 08) 970JI iso^g О CD СО 1·О СО СО 00 05 * X х И -id оЯ .О □ Tdl 'M СО QB 05iB IO (9-iora -oi = 08) эуор iso?a cc со FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. Termelési kísérletek. IV.*) (Indiai gram. Édes barát.) A földmivelési minisztériumtól küldött 12 kilogram indiai gram magot 10 □ öl térségü, középminőségű homokos földben, szabadban ápril 5-én sorba elültettem, 19 fok meleg időben Egyszeri megkapálás és egyszeri gyomlálás után felnövekedett 32 centiméterre, augusztus 18-án megérett, nálunk fagy nem lévén, az eredmény tisztára kitisztogatva lett 10 kilogram ! ezen eredményét meg lehet elégedni, jövőre 5 kilogramot magam elvetni szándékozván, a másik 5 kilogramot pedig ha kilogramonként szívesen átengedem gazda társaimnak, kik talán óhajtanák megkísérteni termesztését. Az édes batát sem tavai, sem az idén nem sikerült, ellenben a rózsa krumpli tavai és az idén is, túl tesz minden egyéb *) Lásd a „F. É.“ előbbi számát. 305 A sáskákról, és kiirtásukra alkalmas eljárásról. (Linhart György és Hechtl Sándor, a magyaróvári gazdasági akadémia szaktanárainak jelentése.)*) I. A sáskák (Acridiodea) az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjébe tartoznak. Az egész rendre jellemzők a rágásra alkalmas szájrészek, a 4 rendesen különfélekép erezett szárny, s hogy félig átalakulók, azaz a petékből kikelő állatok, a hiányzó és csak többszöri vedlés után megjelenő szárnyakat leszámítva, hasonlítanak az anyaállathoz. Az egyenesszárnyúak rendjébe tartozó rovarok több alrendbe, csoportba osztatnak. A magyarországi egyenesszárnyúakról az Orthoptera Pseudo Neuropterák elhagyásával, Frivaldszky János igen becses monographiát irt, melynek segélyével bárki is könnyen meghatározhatja az egyes fajokat. A sáskák a valódi egyenesszárnyúak (Orthoptera genuina) alrendjébe a szökők (Saltatoria) csoportjába tartoznak, — általános ismertető jeleik: csápjaik rövidek, fonal idomuak, néha háromélűek, legtöbbször azonban oldalvást összenyomottak. Melső szárnyaik keskenyek, pergamenszerüek, nem ránczosak, hátulsó szárnyaik finomabbak, hártyásak, s nyugváskor ránczokba szedettek, lábaikon a tarsus három ízből áll, hátulsó lábaikon a combok igen erősek s az ugásra különösen alkalmasak. A nagy közönség a szöcskékkel téveszti őket rendesen össze, melyekhez nyilván leginkább hasonlítnak, de tőlük könnyen megkülönböztethetők, mert a szöcskék csápjai hosszúak, legtöbbször a test hosszúságával bírnak, vagy még hosszabbak, társusuk 4 ízből áll s a nőstények kard- vagy sarlóhoz hasonló tojócsővel bírnak, ami a sáskáknál teljesen hiányzik; a peterakás megkönnyítésére e helyett a potroh utolsó gyűrűjén 4 rövid szaruszerü karmos pétezének (valvula) nevezett nyújtvány van, melynek ketteje felfelé, ketteje pedig lefelé irányult. A sáskák petéiket többnyire a földbe rakják, s pedig nem egyenkint, hanem csomókba, az egyes petéket a peterakás alkalmával kiválasztott ragacsos anyag tartja össze. A peterakás ezen módjának azon gyakorlati előnye van, hogy a nagyobbaknál a petesze *) Ezen jelentést a földmivelési minisztérium a törvényhatóságok és gazdasági egyleteknek megküldötte.*