Földmivelési Érdekeink, 1876 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1876-09-18 / 38. szám
131. »/.ám. Budapest, 1870. szeptember 18 Harmadik évfolyam. 38. szám. MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI KEPES HETILAP, A MAGYARORSZÁGI ÖSSZES L Ó T E R Y É S Z B I Z О T T S A « _ » HIVATALOS KÖZLÖNYE. irtam: Máday Izidor. 1 MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, HÉTFŐN. Kiadótulajdonosok: Légrády Testvérek. :*___________________________________________________________ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Budapest, V. József tér 7. sz.) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként 1oron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj : Egész évre 0 írt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 кг. „Falusi Gazdával“ együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 írt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek , úgy a hirdetések is bérmentve Lészrády testvérüknek (Budapest, V. nádor-utcza 6. sz.) czimzennek. Tartalom. A „mostoha gyermek“ kérdéséhez. (Földmivelési minniszterium.) Sporzon Pál. — Egy hirdetés. (Állami mének szemléje Budapesten.) Tormay. — A Nischwitz-féle rögtörő és porbanyitó borona. (1 ábr.) — Buzanemesitési kísérletek 1876-ban Algyógyon. K. J. — Az 1876-ki kassai lóversenyek. Bornemissza Zoltán. — A szüki gazdasági kör által rendezett állatkiállitás. — Gazdasági tudósitások. (Algyógy. Vasmegye. Gömör-Kis-Hontmegye. Somogymegye. Pozsonymegye.) — Szakegyletek működése. (A kecskeméti gazdasági egylet. A Kecskemét-vidéki gazd. egyesület. A sopronmegyei gazdasági egylet. A k.szolnokm. gazd. egylet.) — Személyi hirek. (Trefort Ágoston. Csepini Adamovich Kap. János.) — Bel- és külföld. (A búzanemesités eredménye Mokry Sámuel gerendási telepén 1876-ban. Az orsz. m. kertipar egyesület. Algíri „Alfa“ fa mint papíranyag. Csalán mint szövet-rostanyag. A községi faiskolák állapotáról. A Romániával kötött keresk. szerződés. Az 1878-iki párisi nemzetközi kiállítás. Az alsó-ausztr. állatorvosok egylete. A phyll. irtási munkálatok Pancsován. A zágrábi gazdasági kiállítás. Amsterdamban nemzetközi kertészeti kiállítás. Phylloxera Klosterneuburgban. Phylloxera Francziaországban. Okszerű gyümölcseladás Bécsben. Német világ Magyarországban. A komárommegyei gazdasági vándortanár. Anglia idei termése. Jute-ipar.) — Birtokváltoztatás. (Szalárd.) — Pályázatok. (Kertészállomás.) — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Szerkesztői üzenetek. — Üzleti hirek. — Hirdetések. Előfizetési felhívás „Földmivelési Érdekeink“ 1876. évi folyamára. Lapunk jövőre is az eddigi irányban fog haladni, és több mint százhetvenre menő munkatársai segítségével iparkodni fog a gazdaközönség rokonszenvét továbbra is kiérdemelni. Lapunk szives olvasóit felkérjük, hogy lapunknak körükben új pártolókat szerezni szíveskedjenek. Légrády testvérek, Máday Izidor, mint kiadók, mint szerkesztő. Előfizetési árak: 2 hóra 1 frt., 3 hóra 1 frt. 50 fr., 6 hóra 3 frt., egész évre 6 frt. A. „Falusi Gazdá ” -val együtt: 3 hóra 2 frt., 6 hóra 4 frt. egész évre 8 frt. A „mostoha gyermek“ kérdéséhez. (Földmivelési minisztérium.) Nemrég több hazai politikai lap ama hírt hozta, hogy az eddigi földmivelés, iparés kereskedelmi m. k. minisztérium mint olyan feloszlatni s annak ügyosztályai — ezek között a földmivelést illetők is — más minisztériumok körébe beosztatni fognak. Ezen hír, egészben véve, elég közömbösen fogadtatott az érdeklett közönség által. A leginkább interessált gazdák körében sem zavarta fel valami nagyon a vizet. A szakközegek pedig hallgattak. Míg végre m. augusztus hó elején „A mostoha gyermek“ czime alatt egy igen talpraesett czikk jelent meg a „Földm. Érdekeinkben”* és reprodukáltatott a „Gazd. Lapok“-ban, majd az „Erdélyi Gazdádban is. E czikk valóban a legtöbb gazdának szivéből volt mondva. Kár mégis, hogy nagyobb visszhangra nem talált. Egyesek és egyletek, mondhatni, passive viselik magukat egy oly kérdéssel szemközt, mely valóban több érdekeltséget és jobb sorsot érdemel, mint aminőben eddig részesült. Hiába ! Nálunk, úgy látszik, az apathia, vagy talán a rideg fatalizmus — már annyira elharapódzott gazdáink között, hogy minden kedv az önsegélyhez, minden remény a javuláshoz, minden bizalom az elszánt fölocsúdáshoz eltűnt. Pedig, egy külön földmivelési minisztérium kétségtelenül oly kérdés, mely megérdemli, hogy ne csak felvetve, de sikeresen megoldva is legyen, ha valahol, bizonyára nálunk. Hisz itt arról van szó: egy illetékes képviselettel bírun — a kormány körében és a törvényhozó testületben. Hogy az eddigi állapot, földmivelési ügyeink vezetése körül, valamint az újabban kolportált e téremi kombinació sem felel meg a czélnak, azt nemcsak a múltak tapasztalásából és magából a dolog természetéből kimagyarázni lehet, hanem szükségkép következtetni kell azon többszörös felszólalásokból, melyek az országos központi és több vidéki gazdaegyesület kebeléből az országos képviselethez intézve lettek. Nem célunk itt a külön földmivelési minisztérium alakítása mellett felhozható argumentumokat ismételni vagy újabbakkal szaporítani ; csupán némely a tárgyra vonatkozó igénytelen nézetünknek óhajtanánk kifejezést adni. Először is nagyon sajnáljuk, hogy a földmivelési minisztérium alakítását (ha ugyancsak van reá még némi kilátás) mostanig halasztottuk: azon időkig, midőn a termelési czélokra való országos támogatás és áldozatokhoz — a kedv és tehetség elmúltak ; midőn nemcsak az indifferentismus, hanem a scepticizmus is a jobbakat békéba verte, midőn legjelesebbjeink is — vagy kimerülve, vagy elcsüggedve, vagy elkedvetlenedve vannak. A külön földmivelési minisztérium — ez, magában véve, még csak egy elv. Föltéve, hogy mind megegyezünk ez elv helyességében, azaz mind óhajtjuk a külön földmivelési minisztérium felállítását: maga az elv — minden helyessége daczára — még nem siker, még nem eredmény. Az elv és annak kivitele közt sokszor egy mély örvény tátong. Nálunk ezen örvény — sajnos — igen széles és igen mély. Egy külön földmivelési minisztérium — ez egy ködkép, egy holt betű, egy írott malaszt, ha annak czége alatt értelmes nők, erős karok, szakavatott férfiak nem működnek, és ha ezek telt ládákba nem nyúlhatnak, hogy a papírról a tények terére, a pia desidereriákról a valódi cselekményekre, a puszta tervezetekről a látható kivitelekre átmehessenek. Nem képzelhetünk földmivelési minisztert — egyesítse bár az személyében a legmagasabb genialitást a legmélyebb tudománynyal s a legszélesebb tapasztalattal, — aki csak egy hold futóhomokot képes lenne megkötni, ha az ő oldalán emberek — és pedig szakemberek — elegendő számban, és tőkék — elegendő mértékben — rendelkezésre nem állanak. Jaj annak a földmivelési miniszternek, kinek a pénzügyi bizottsággal garasok miatt ökölharczot vívnia, szakerők és beruházási tőkékért sisiphusi munkát kellene végeznie és akinek majd legfeljebb 50.000 forintot oda dobnak, hogy azzal életre ébressze hanyatló gazdálkodásunkat. Az ilyen földmivelési miniszter mottója nem az leend: alkoss, hass, hanem : koplalj és megtakaríts! — Váljon mit fog tehetni — a legavatottabb s legilletékesebb szakminiszter, kit egyre csak azzal biztatnak : pénzt ne kérj! Fog-e ily földmivelési miniszter nagyban hatni és lendíteni ? Fogja-e az a gazda szakoktatást előbbre vinni; a szakirodalmat buzdítani; a szakismereteket terjeszteni; a kísérleti ügyet támogatni; az állattenyésztést és nemesbítést serkenteni; a telekjavításokat istápolni, és példaszerű gazdálkodást jutalmazni ; szakférfiakat utaztatni; tanerőket képeztetni, s több effélét ? Állítsunk a tengerre a legszebb hajót, annak fedélzetére a legjelesebb kapitányt; de ha nem adunk melléje sem elegendő legénységet, sem a hajónak kellő felszerelést: mit mivel a szegény kapitány ? és meddig fog érni a szerencsétlen hajó ? Ilyen sors vár a leendő „külön“ m. k. földmivelési miniszterre (ha ugyan lesz még egy ilyenhez szerencsénk), ha „országos“ nézeteink a „helyes takarékosságról“ és a „termékeny kiadásokról“ ezentúl valamikép meg nem változnak, és ha nálunk azon meggyőződés gyökeret nem ver, hogy a beteget nem azzal lehet lábra állítni, hogy a még meglévő csekély életerejét kínos takarékossággal lehetőleg kíméljük, hanem azáltal, hogy erőteljes táppal és üdítő életmóddal életerőit fokozzuk és szaporítjuk. Minket nem az egyoldalú takarékosság, hanem a termékenyítő fogyasztás, a productív költekezés menthet csak meg a bukástól. A termelő erőket fokozzuk, hogy a tőkék szaporodjanak, ez legyen jelszavunk. Máskülönben mezőiparunk tengő állapotán sem az eddigi közgazdasági, sem bármi néven elkeresztelendő más minisztérium segíteni nem fog.