Földmivelési Érdekeink, 1876 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1876-09-18 / 38. szám

131. »/.ám. Budapest, 1870. szeptember 18 Harmadik évfolyam. 38. szám. MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI KEPES HETILAP, A MAGYARORSZÁGI ÖSSZES L Ó T E R Y É S Z B I Z О T T S A « _ » HIVATALOS KÖZLÖNYE. irtam­: Máday Izidor. 1 MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, HÉTFŐN. Kiadótulajdonosok: Légrády Testvérek. :*___________________________________________________________ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Buda­pest, V. József­ tér 7. sz.) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként 1o­­ron számíttatnak. Több­szöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj : Egész évre 0 írt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 кг. „Falusi Gazdával“ együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 írt. Szá­zalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek , úgy a hirdetések is bérmentve Lészrády testvé­rüknek (Budapest, V. nádor-utcza 6. sz.) czimzennek. Tartalom. A „mostoha gyermek“ kérdéséhez. (Földmive­­lési minniszterium.) Sporzon Pál. — Egy hirdetés. (Ál­lami mének szemléje Budapesten.) Tormay. — A Nisch­­witz-féle rögtörő és porbanyitó borona. (1 ábr.) — Bu­­zanemesitési kísérletek 1876-ban Algyógyon. K. J. — Az 1876-ki kassai lóversenyek. Bornemissza Zol­tán. — A szüki gazdasági kör által rendezett állat­­kiállitás. — Gazdasági tudósitások. (Algyógy. Vas­megye. Gömör-Kis-Hontmegye. Somogymegye. Po­­zsonymegye.) — Szakegyletek működése. (A kecs­keméti gazdasági egylet. A Kecskemét-vidéki gazd. egyesület. A sopronmegyei gazdasági egylet. A k.­­szolnokm. gazd. egylet.) — Személyi hirek. (Trefort Ágoston. Csepini Adamovich Kap. János.) — Bel- és külföld. (A búzanemesités eredménye Mokry Sá­muel gerendási telepén 1876-ban. Az orsz. m. kert­ipar egyesület. Algíri „Alfa“ fa mint papíranyag. Csalán mint szövet-rostanyag. A községi faiskolák állapotáról. A Romániával kötött keresk. szerződés. Az 1878-iki párisi nemzetközi kiállítás. Az alsó-ausztr. állatorvosok egylete. A phyll. irtási munkálatok Pan­­csován. A zágrábi gazdasági kiállítás. Amsterdamban nemzetközi kertészeti kiállítás. Phylloxera Klosterneu­burgban. Phylloxera Francziaországban. Okszerű gyü­mölcseladás Bécsben. Német világ Magyarországban. A komárommegyei gazdasági vándortanár. Anglia idei termése. Jute-ipar.) — Birtokváltoztatás. (Sza­­lárd.) — Pályázatok. (Kertészállomás.) — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Szerkesz­tői üzenetek. — Üzleti hirek. — Hirdetések. Előfizetési felhívás „Földmivelési Érdekeink“ 1876. évi folyamára. Lapunk jövőre is az eddigi irányban fog ha­ladni, és több mint százhetvenre menő munka­társai segítségével iparkodni fog a gazdaközönség rokonszenvét továbbra is kiérdemelni. Lapunk szives olvasóit felkérjük, hogy lapunknak körükben új pártolókat szerezni szíveskedjenek. Légrády testvérek, Máday Izidor, mint kiadók, mint szerkesztő. Előfizetési árak: 2 hóra 1 frt., 3 hóra 1 frt. 50 fr., 6 hóra 3 frt., egész évre 6 frt. A. „Falusi Gazdá ” -val együtt: 3 hóra 2 frt., 6 hóra 4 frt. egész évre 8 frt. A „mostoha gyermek“ kérdéséhez. (Földmivelési minisztérium.) Nemrég több hazai politikai lap ama hírt hozta, hogy az eddigi földmivelés, ipar­és kereskedelmi m. k. minisztérium mint olyan feloszlatni s annak ügyosztályai — ezek kö­zött a földmivelést illetők is — más mi­nisztériumok körébe beosztatni fognak. Ezen hír, egészben véve, elég közömbösen fogad­tatott az érdeklett közönség által. A legin­kább interessált gazdák körében sem zavarta fel valami nagyon a vizet. A szakközegek pedig hallgattak. Míg végre m. augusztus hó elején „A mostoha gyermek“ czime alatt egy igen talpraesett czikk jelent meg a „Földm. Érdekeinkben”* és reprodukáltatott a „Gazd. Lapok“-ban, majd az „Erdélyi Gazdádban is. E czikk valóban a legtöbb gazdának szivéből volt mondva. Kár mégis, hogy na­gyobb visszhangra nem talált. Egyesek és egyletek, mondhatni, passive viselik magukat egy oly kérdéssel szemközt, mely valóban több érdekeltséget és jobb sorsot érdemel, mint aminőben eddig részesült. Hiába ! Nálunk, úgy látszik, az apathia, vagy talán a rideg fatalizmus — már annyira elharapódzott gazdáink között, hogy minden kedv az önsegélyhez, minden remény a javu­láshoz, minden bizalom az elszánt fölocsúdás­­hoz eltűnt. Pedig, egy külön földmivelési minisz­térium kétségtelenül oly kérdés, mely megér­demli, hogy ne csak felvetve, de sikeresen megoldva is legyen, ha valahol, bizonyára nálunk. Hisz itt arról van szó: egy illetékes képviselettel bírun — a kormány körében és a törvényhozó testületben. Hogy az eddigi állapot, földmivelési ügyeink vezetése körül, valamint az újab­ban kolportált e téremi kombinació sem felel meg a czélnak, azt nemcsak a múltak tapasz­talásából és magából a dolog természetéből kimagyarázni lehet, hanem szükségkép kö­vetkeztetni kell azon többszörös felszólalások­ból, melyek az országos központi és több vidéki gazda­egyesület kebeléből az országos képviselethez intézve lettek. Nem c­élunk itt a külön földmivelési minisztérium alakítása mellett felhozható ar­gumentumokat ismételni vagy újabbakkal sza­porítani ; csupán némely a tárgyra vonatkozó igénytelen nézetünknek óhajtanánk kifejezést adni. Először is nagyon sajnáljuk, hogy a földmivelési minisztérium alakítását (ha ugyan­csak van reá még némi kilátás) mostanig halasztottuk: azon időkig, midőn a terme­lési czélokra való országos támogatás és ál­dozatokhoz — a kedv és tehetség elmúltak ; midőn nemcsak az indifferentism­us, hanem a scepticizmus is a jobbakat békéba verte, mi­dőn legjelesebbjeink is — vagy kimerülve, vagy elcsüggedve, vagy elkedvetlenedve van­nak. A külön földmivelési minisztérium — ez, magában véve, még csak egy elv. Föltéve, hogy mind megegyezünk ez elv helyességében, azaz mind óhajtjuk a külön földmivelési mi­nisztérium felállítását: maga az elv — minden helyessége daczára — még nem siker, még nem eredmény. Az elv és annak kivitele közt sokszor egy mély örvény tátong. Nálunk ezen örvény — sajnos — igen széles és igen mély. Egy külön földmivelési minisztérium — ez egy ködkép, egy holt betű, egy írott ma­­laszt, ha annak czége alatt értelmes nők, erős karok, szakavatott férfiak nem működnek, és ha ezek telt ládákba nem nyúlhatnak, hogy a papírról a tények terére, a pia desidereriákról a valódi cselekményekre, a puszta tervezetekről a látható kivitelekre át­mehessenek. Nem képzelhetünk földmivelési minisz­tert — egyesítse bár az személyében a leg­magasabb genialitást a legmélyebb tudomány­nyal s a legszélesebb tapasztalattal, — aki csak egy hold futóhomokot képes lenne meg­kötni, ha az ő oldalán emberek — és pedig szakemberek — elegendő számban, és tőkék — elegendő mértékben — rendelkezésre nem állanak. Jaj annak a földmivelési miniszternek, kinek a pénzügyi bizottsággal garasok miatt ökölharczot vívnia, szakerők­ és beruházási tőkékért sisiphusi munkát kellene végeznie és akinek majd legfeljebb 50.000 forintot oda dobnak, hogy azzal életre ébressze hanyatló gazdálkodásunkat. Az ilyen földmivelési miniszter mottója nem az leend: alkoss, hass, hanem : koplalj és megtakaríts! — Váljon mit fog tehetni — a legavatottabb s legilletékesebb szakmi­niszter, kit egyre csak azzal biztatnak : pénzt ne kérj! Fog-e ily földmivelési miniszter nagy­ban hatni és lendíteni ? Fogja-e az a gazda szakoktatást előbbre vinni; a szakirodalmat buzdítani; a szakismereteket terjeszteni; a kísérleti ügyet támogatni; az állattenyésztést és nemesbítést serkenteni; a telekjavításokat istápolni, és példaszerű gazdálkodást jutal­mazni ; szakférfiakat utaztatni; tanerőket ké­­peztetni, s több effélét ? Állítsunk a tengerre a legszebb hajót, annak fedélzetére a legjelesebb kapitányt; de ha nem adunk melléje sem elegendő legény­séget, sem a hajónak kellő felszerelést: mit mivel a szegény kapitány ? és meddig fog érni a szerencsétlen hajó ? Ilyen sors vár a leendő „külön“ m. k. földmivelési miniszterre (ha ugyan lesz még egy ilyenhez szerencsénk), ha „országos“ né­zeteink a „helyes takarékosságról“ és a „ter­mékeny kiadásokról“ ezentúl valamikép meg nem változnak, és ha nálunk azon meg­győződés gyökeret nem ver, hogy a beteget nem azzal lehet lábra állítni, hogy a még meglévő csekély életerejét kínos takarékos­sággal lehetőleg kíméljük, hanem azáltal, hogy erőteljes táppal és üdítő életmóddal életerőit fokozzuk és szaporítjuk. Minket nem az egyoldalú takarékosság, hanem a termékenyítő fogyasztás, a productív költekezés menthet csak meg a bu­kástól. A termelő erőket fokozzuk, hogy a tő­kék szaporodjanak, ez legyen jelszavunk. Máskülönben mezőiparunk tengő állapotán sem az eddigi közgazdasági,­­ sem bármi néven elkeresztelendő más minisztérium segíteni nem fog.

Next