Földmivelési Érdekeink, 1877 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1877-10-22 / 43. szám
308. szám. Budapest, 1877. október 22. Ötödik évfolyam. 43. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP,A SÍKKVARORSZÁGI 6 8 8 7 E 8 LÓTEX VÉSZBIZOTTSÁGIOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. megjelenik hetenként, egyszer, hétfőn. Kiadó-tulajdonosok: Légrády Testvérek. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Budapest V., fürdő utca Mocsonyi-ház) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként 10 áron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 fr. „Falusi Gazdal együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 6. sz.) czimzendők. Tartalom. A piaczi árjegyzékek. T. — Újabb nézetek a takarmányozásról. Szabó Ferencz. — Az angol kir. gazdasági társulat gépkiállitása. 2 ábrával. Talmayer V. — Gazdasági tanintézetek és tanügy. (A gazdasági ismeretek a népiskolában. Az ismétlő iskolában. A budai vinczellér képezdén. Az istvántelki földmives iskolán. Klagenfurtban. A kassai m. k. gazdasági tanintézet. A keszthelyi m. k. gazdasági tanintézet.) — Gazd. tudósítások. (Algyógy. Kisújszállás.) — Szakegyletek működése. (A békésm. gazd. egyl. Budán pinczeegylet van alakulóban. Hevesmegye és a Jászkerület gazd egyesület gyűlése. A somogymegyei gazd. egyesület A békésm. gazd. egylet kiállítása.) — Gazd. szakirodalom. — Személyi hírek. — Bel- és külföld (A möckerni kísérleti állomás alapításának. A gazdasági termékek forgalma Francziaországban. Befásitás Poroszországban. Első marhabevitel Angliába. A Colorado burgonya pusztító rovar. Erdélyi borok a külföldön. A bolgár-kérdés. A bor és szeszesital-tőzsde. Phylloxera-ügy Francziaországban. Gazdasági kiállítási ügy. Shorthorn tenyész-állatok. A kévekötő arató gép. A franczia állami erdők . — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Jelentékenyebb vásárok. — Nyilt tér. — Szerkesztői üzenetek. — Üzleti hírek. — Hirdetések. .. A piaczi árjegyzékek. T. A gazda, ki búzáját eladni, vagy zabszükségletének egy részét vásárlás útján fedezni akarja, kíváncsian nézi vidékének hírlapját, melyben a megye vagy vidék jelentékenyebb községeinek hivatalos piaczi árjegyzékeit találja ; mert azok alapján kénytelen gyakran megállapodásra jutni a neki megajánlt árak elfogadhatósága iránt. Ő nem mehet naponta a fővárosi gabnatőzsdére, mint a kereskedő, ki ott saját ujjaival tapinthatja és észlelheti közvetlenül a kereskedelmi üzletnek folyton változó lüktetését ; azután meg ő reá nézve igen gyakran nem a központi árak mérvadók, hanem vidékének a helyi viszonyoktól függő piaci árait kénytelen zsinórmértékül venni. Előfordul némelykor azon eset is, hogy a tavaszszal megszorult gazda előre eladja szemes termésének egy részét, mégpedig nem meghatározott áron , hanem azon kikötéssel, miszerint a kereskedő köteles lesz termését augusztusba valamely előre kijelölt napján oly áron átvenni, mely azon napon a legközelebbi város hivatalos piaczi árjegyzékében hasonló minőségű gabonáért középárként jegyezve lesz, vagy pedig 20—30 krajczárral olcsóbban, mint a hivatalos árjegyzékben kitett legmagasabb ár. Ily esetben még sokkal nagyobb és közvetlenebb fontossággal bír a gazdára nézve a piaczi árjegyzék. Még jelentékenyebb szerepet játszanak a piaczi árjegyzékek nyilvános intézetek, vagy a hadsereg és honvédség élelmezésének kérdésénél, mert ott a kormányzó közegek csupán a beküldött hivatalos piaci árjegyzékek alapján ítélhetik meg azt, váljon valamely a központtól távolabb vidéken elhelyezett csapat kenyér- zab- széna- vagy szalma-szükségletének szállítása iránt beadott ajánlat megfelel-e a helyi viszonyoknak vagy semm s elfogadható-e ennélfogva, vagy visszautasítandó. Az ily kérdés eldöntésére hivatott kormányzó vagy kezelő közegek már csak azért is egyedül a hivatalos piaci árakra alapíthatják számításukat, mert a helyszínétől távol esvén, nem tehetnek úgy, mint a vidéken lakó szemes gazda, ki maga is elmegy a piaczra,s nem kénytelen egyedül csak a hivatalos árjegyzék nyomán indulni. Végre a központi gabonatőzsde árainak megállapítására nézve sem egészen közönyösek az egyes jelentékenyebb vidéki piacok árjegyzékei , mert bár a tőzsdeárak inkább a világkereskedelem hullámzásait követik, még sincsenek minden befolyás nélkül a alakulásukra vidéki forgalom tükreként szerepelő helyi árjegyzékek. Gazdasági életünk egyik fontos tényezőjének kell tehát elismernünk a hivatalos piaczi árjegyzékeket, s azok teljes pontosságára, hitelességére nagy súlyt kell fektetnünk, mert felületesen, vagy részhiszeműen összeállított, tehát hamis piaczi árjegyzékek nemcsak feleslegesek, hanem határozottan káros hatásúak. Tagadhatlan ugyanis, hogy jobb úton van az, ki teljes tájékozatlanságának tudatában iparkodik a helyes irányt bármi tekintetben felkeresni, mint az, ki hamis útmutatás alapján roszul tájékozva további keresés nélkül rosz irányt követ. Rendezett közigazgatással bíró államokban ennélfogva nagy súlyt fektetnek a hivatalos árjegyzékek minden kétséget kizáró hitelességére ugyannyira, hogy ott azon hivatalnok, kire ily jegyzékek felületes vagy épen részhiszemű összeállításának vádja vagy alapos gyanúja háramlik, a legszigorúbb vizsgálat alá vonatik, s bebizonyított hanyagságért hivatalvesztéssel, roszhiszemüségért pedig azonfelül criminális uton bűnhődik. Ily államokban azután rendesen készült és hiteles árjegyzékekkel rendelkezik a gazda és kereskedő, s azok tükrébe tekintvén nem kell azon aggódnia: váljon nem mutat-e hamisan a tükör. Hogyan vagyunk mi ebben a tekintetben ? Lehet-e a magyarországi vidéki heti piacok árjegyzékeit hiteleseknek tekinteni ? E kérdésre számos tapasztalat alapján erős meggyőződésünk szerint határozott „nem“-el kell felelnünk , s épen e sajnos tapasztalatunk, e minden kétséget kizáró biztos meggyőződésünk lesz arra, hogy e kérdés idején felszólalásunkban röviden tárgyalva, az illetékes körök figyelmét a baj orvoslására felhívjuk. Aki csak kissé beletekint hivatalos piaczi árjegyzékeink készítésének módjába, az velünk együtt ki fogja jelenteni, hogy azok általánosan hibásai, vagy hamisak. Hibásak azért, mert először is maga a rendszer, mely szerint készíttetnek, hibás ; hamisak pedig igen gyakran azért, mert e hibás rendszer még igen gyakran hamisan és részhiszeműleg is alkalmaztatik. Súlyos vádat mondunk ezzel, s nagy szegénységi bizonyítványt állítunk ki áruforgalmi viszonyaink rendezetlenségéről ; de épen ennek tudatában kell nyíltan szólnunk, s állításunkat bebizonyítanunk, mert nemcsak vádolni, hanem javítani, s nemcsak ócsárolni, de orvosolni akarunk. A rendszer általános hibája abban rejlik, hogy a vásárbiztosok, vagy városkapitányságok az egyes bejelentett terményárakat minden tekintet nélkül a különböző árakon eladott termények menynyiségére veszik számba, vagyis beveszik az árjegyzékbe a hetipiacon előfordult legmagasabb és legalacsonyabb árt a nélkül, hogy közölnék mennyi kelt el a legmagasabb és mennyi a legalacsonyabb áron; s ami a főhiba: a hivatalos átlagárakat is a bejelentett egyes árak átlagának egyszerű kiszámítása alapján közüik minden tekintet nélkül a bejelentett árakon eladott egyes tételek menynyiségére. E rendszer hibás alapját egyszerű számítási példával fogjuk kimutatni, hogy azután áttérhessünk a hibás rendszer könnyelmű, sőt gyakran részhiszemű alkalmazásának kimutatására. Valamely heti piacon elkél bizonyos minőségű búzából 100 métermázsa 10 forinton, 500 métermázsa 10 frt 30 kron, 10 m.mázsa 9 frton és 4 mázsa 10 frt 50 kron. Ezen eladások bejelentetvén, a városi biztos egyszerűen bejegyzi legmagasabb árnak a 10 frt 50 krt, legkissebb árnak a 9 frtot, és átlagárnak a négy összeg átlagszámát vagyis 9 frt 95 krt, pedig ha az egyes tételek mennyiségét is figyelembe vette volna, mi pedig a valódi átlagár meghatározására okvetlenül szükséges, akkor 10 frt 23 krt kellett volna valódi átlagárként kimutatnia.