Földmivelési Érdekeink, 1877 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1877-09-17 / 38. szám

203. szám. Budapest, 1877. szeptember 17. Ötödik évfolyam. 38. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. A Ml£i¥ ABORSZÍ­OJ ÖSSZES EÖTEHÍVÉSZBIZOTTSÁGIOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. Kiadó-tulajdonosok: Légrády Testvérek. b.. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Buda­­pest, V., fürdő-utcza Mocsonyi-ház) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként 10 áron számíttatnak. Több­szöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 fr. „­Falusi Gazdá­­val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády test­­véreknek (Budapest, V., nádor-utcza 6. sz.) czimzendők. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP, Tartalom. Megállapított vetésforgás és szabad gazdálkodás. É. S. — Amerikai gabonaraktárak (Grain elevator). 7 ábrával. Thallmayer V. — A futó homok befá­­sitása. IV. Illés Nándor. — Gazdasági tanintézetek és tanügy. (A porosz gazdasági akadémiák. A Halle-i gazdasági intézet.) Gazdasági tudósítások. (Békésmegye. Győrmegye. Sárosmegye. Krassó m m­egye. Sopronmegye. Pozsonymegye. Temesmegye. Szörénymegye. Árvame­gye.) — Szakegyletek működése. (A simonygáti eke- és szántásverseny. Hevesvármegye és a Jászkerületi gaz­dasági egylet. A pozsonym­egyei gazdasági egyesület. A buzarozsda tárgyában tartott zsombolyai értekezlet.) — Személyi hirek. — Bel- és külföld. (A vágó­marha dynamittal való megölése. A coloradó-bogár. A keleti marhavész. Széna-kétszeresült lovak számára. Istállótrágya sajtolása szállításra. Óriási hársfa. Az er­dők előnyös befolyás az éghajlatra s a mezőgazda­ságra. Tápszerek hamisítása ellen. Fris hús bevitele Amerikából Angliába. A bécsi cs. k. kertipartársaság őszi kiállítása 1877.) — A vetőmag változtatása. — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Statisztika. — Birtokváltozás. — Nyilttér. — Szer­kesztői üzenetek. — Vegyes. (Mákony-mák-müvelés.) — Üzleti hirek. — Hirdetések. Megállapított vetésforgás és szabad gazdálkodás. Humboldt szerint az államok gazdag­sága és morális ereje a gazdaközönség­ben találja forrását. Habár e nagy jelen­tőségű nyilatkozat általánosságban létetett. Hazánkra nézve még inkább áll az, hogy a földmivelő osztály jólléte nélkül nem képzelhetők rendezett pénzviszonyok,nem fejthet ki az egész államgépezet kellő erélyt és erőt, a kereskedés pang, az ipa­ros pedig munkamegrendelés nélkül ten­gődik. A gazdák zilált vagyoni állapota az össz­államnak zilált viszonyaira enged következtetni. Rendezett gazdálkodási viszonyok nélkül pedig vagyonos gazda­közönséget képzelni nem lehet. Minden munkában bizonyos rendet és tervet szükséges megállapítani. Ki rend és átgondolt terv nélkül folytatja gazda­ságát, annak működése és működésének eredménye a véletlennek szolgál játék­szerül. A szabad gazdálkodásnál, mint az elnevezés is mutatja, előre megállapított terv nincs, hanem oly vetésforgás követ­­tetik, mely minden évben a pillanatnyi viszonyok és esélyek befolyása alatt ha­­tároztatik meg, és igen gyakran nem veszi tekintetbe a talaj termőerejét, nem számol a talajkimerülés lehetőségével és figyelmen kívül hagyja az elvetendő növények tápanyagszükségletét. Egy szó­val a szabad gazdálkodás nálunk legtöbb esetben egyértelmű a rablógazdasággal. Megállapított vetésforgás alatt azon sorrend értetik, mely szerint növényeink a birtokterületen egymásután vetve kö­vetkeznek és pedig eltérés nélkül a meg­állapított rendszertől. Minden növény ter­méshozamával bizonyos tápanyagmeny­­nyiséget vesz a talajból fejlődéséhez, mely anyagok széna, szem, szalma alakban vagy mint állati termény szállítatnak el több­nyire a nélkül, hogy valaha a talajnak visszaszolgáltatnának. Egyik növény az egyik anyagból szükséges többet, más nö­vény más anyagot követel, hogy fennaka­dás nélkül felelhessen meg rendeltetésének. Ez anyagszükséglet szerint kovasavat, me­­szet hamanyt, és villát követelő növénye­ket különböztetünk meg. Míg a talaj a ga­bonaszálak számára szükséges elegendő mennyiségű feloldható és feloldott kova­földet és a kalász és gabonaszem fej­lődéséhez megkívántató vilsavat nem nélkülözi, addig a szalmás gabonák fog­nak díszleni, de mihelyt nevezett anya­gok kevesbednek, a szemes gabona fejlő­dése és termése természetszerűleg apa­dásnak kell hogy induljon. A here-félék meszet kívánnak. Szé­nát adó növényeink, hogy azt mondjam nincsenek helyhez kötve, hanem jönnek­­mennek, a szerint, a mint a talaj tápanyag­készlete szükségleteiket képes kielégíteni. A kaszálókon látható, hogy a természet a tápszerkészlet szerint változtatja a fü­veket. A­mely arányban fogy vagy válto­zik a réti talaj valamely anyagkészlete, a szerint változnak, vesznek vagy tele­pednek meg bizonyos növények. Ki réti növényeit több éven át figyelemmel kí­séri, az meggyőződést szerezhet a mon­­dottakról. A magyar gazda legyen kis- vagy nagybirtokos, kiváló hajlamot mutat a gabona illetőleg búza túlságos termesz­tése iránt. Megmérhetlenek azon területek, melyeken búza után búza, búza után árpa, és árpa után a változatosság kedvéért is­mét búza vettetik. Búza- vagy árpatar­lóba repcze vettetik­­ózon hiedelemmel, hogy a repcze javítja a földet, tehát utána ismét az áldott búza jő. Ezt nevezik azután nálunk szabad gazdálkodásnak, pedig ha végig tekintünk az ily szabad gazdálkodást folytató bir­tokterületen, általában azt látjuk, hogy nemcsak a talaj kimerülése fenyeget vagy már tényleg jelentkezett is, de a talaj mechanikai állapota is folyton gyen­gül. A szántási munkálatokkal megkés­nek és sohasem végzik el vetésüket ide­jén. Miért ? mert az aránytalan felosztás illetőleg túlságos szalmásgabona - vetés a rövid tavaszi és őszi időszakra esve, nagymérvű munkatorlódást idéz elő. Az ily szabad gazdálkodást folytató gazda minden sietsége daczára még karácsony­kor is búzát vet és vetne tavaszig, ha a tél fagya ki nem szorítaná ekéjét. Szabad gazdálkodás csak nagy vá­rosok és gyárak közelében engedhető meg, hol a termények magasabb árai, a gyárak fokozott nyersanyag-szükséglete a változó piac­i esélyek felhasználását czélszerűnek bizonyíthatja és hol a foko­zottabb termelés pótlására nagymennyi­ségű trágya és egyébb hulladék olcsón szerezhető meg. Csak ily viszonyok kö­zött fog a birtok szabad, de nem rabló gazdálkodás mellett is jövedelmezni és pedig jól jövedelmezni a­nélkül, hogy talajkimerülés jelentkeznék. A megállapított vetésforgás és váltó gazdaságnál figyelembe vétetik, hogy ta­karmány, szalmás és kapás­ növények a helyi, gazdasági és kereskedelmi viszo­nyoknak megfelelőleg, váltakozzanak. Ily gazdasági rendszer megállapítása nagy tapasztalatot és szakértelmet követel, de folytatásához kevesebb ítélő tehet­ség és gyakorlat kívántatik, mint a szo­rosan vett szabad gazdálkodásnál. Ta­lajkimerülés helyes váltógazdaság mellett károsan nem jelentkezik, mert oly növé­nyek vettetnek a talajt kimerítők után, melyek táplálékuk nagyobb részét vagy az altalajból vagy a községből is nyerik. A takarmány és kapásnövények váltakozó felvétele a talajt az ugar jótékony befo­lyásában részesíti, amennyiben nevezett növények beárnyékolás, levél és gyök­maradványuk által gazdagítanak és azon­felül tápanyagszükségletük nagyobb része az altalajból fedeztetik. Váltógazdaságnál a munka teljesen megoszlik, aránytalanságok nem kelet­keznek, a talaj és bele vetett növény pe­dig természetének megfelelő mivelésben részesül. Takarmánynövények után ve­tett búza a talajt porhanyó gyommentes állapotban találja, kapások után a tava­szi ismét rög, gyomnélküli és kellően la­zított talajba jut; a kalászosok után je­lentkező elgyomos­odást megszünteti az utána következő takarmány és kapás. Nagy gyakorlat, elfogulatlan ítélő tehetség és a viszonyok teljes ismerete kívántatik ahhoz, hogy valaki a viszonyok­nak legjobban megfelelő gazdasági rend­szert megállapíthassa. Azonban tartózko­dás nélkül állítható, hogy helyes alapon indult vetésforgás és váltó rendszer, hosszabb időre biztosít a gazdának ter­mést és jövedelmet, mint a legjobb érte­lemben vett szabad gazdálkodás, mely előnyösen csak a legritkább esetben űz­hető, míg legtöbb esetben a szabad gaz­dálkodást űző gazda rövid évek után meg­győződni kénytelen arról, hogy talajának termőképessége csökken s avval együtt

Next