Földmivelési Érdekeink, 1877 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1877-09-17 / 38. szám
203. szám. Budapest, 1877. szeptember 17. Ötödik évfolyam. 38. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. A Ml£i¥ ABORSZÍOJ ÖSSZES EÖTEHÍVÉSZBIZOTTSÁGIOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. Kiadó-tulajdonosok: Légrády Testvérek. b.. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Budapest, V., fürdő-utcza Mocsonyi-ház) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként 10 áron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 fr. „Falusi Gazdával együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 6. sz.) czimzendők. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP, Tartalom. Megállapított vetésforgás és szabad gazdálkodás. É. S. — Amerikai gabonaraktárak (Grain elevator). 7 ábrával. Thallmayer V. — A futó homok befásitása. IV. Illés Nándor. — Gazdasági tanintézetek és tanügy. (A porosz gazdasági akadémiák. A Halle-i gazdasági intézet.) Gazdasági tudósítások. (Békésmegye. Győrmegye. Sárosmegye. Krassó m megye. Sopronmegye. Pozsonymegye. Temesmegye. Szörénymegye. Árvamegye.) — Szakegyletek működése. (A simonygáti eke- és szántásverseny. Hevesvármegye és a Jászkerületi gazdasági egylet. A pozsonymegyei gazdasági egyesület. A buzarozsda tárgyában tartott zsombolyai értekezlet.) — Személyi hirek. — Bel- és külföld. (A vágómarha dynamittal való megölése. A coloradó-bogár. A keleti marhavész. Széna-kétszeresült lovak számára. Istállótrágya sajtolása szállításra. Óriási hársfa. Az erdők előnyös befolyás az éghajlatra s a mezőgazdaságra. Tápszerek hamisítása ellen. Fris hús bevitele Amerikából Angliába. A bécsi cs. k. kertipartársaság őszi kiállítása 1877.) — A vetőmag változtatása. — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Statisztika. — Birtokváltozás. — Nyilttér. — Szerkesztői üzenetek. — Vegyes. (Mákony-mák-müvelés.) — Üzleti hirek. — Hirdetések. Megállapított vetésforgás és szabad gazdálkodás. Humboldt szerint az államok gazdagsága és morális ereje a gazdaközönségben találja forrását. Habár e nagy jelentőségű nyilatkozat általánosságban létetett. Hazánkra nézve még inkább áll az, hogy a földmivelő osztály jólléte nélkül nem képzelhetők rendezett pénzviszonyok,nem fejthet ki az egész államgépezet kellő erélyt és erőt, a kereskedés pang, az iparos pedig munkamegrendelés nélkül tengődik. A gazdák zilált vagyoni állapota az összállamnak zilált viszonyaira enged következtetni. Rendezett gazdálkodási viszonyok nélkül pedig vagyonos gazdaközönséget képzelni nem lehet. Minden munkában bizonyos rendet és tervet szükséges megállapítani. Ki rend és átgondolt terv nélkül folytatja gazdaságát, annak működése és működésének eredménye a véletlennek szolgál játékszerül. A szabad gazdálkodásnál, mint az elnevezés is mutatja, előre megállapított terv nincs, hanem oly vetésforgás követtetik, mely minden évben a pillanatnyi viszonyok és esélyek befolyása alatt határoztatik meg, és igen gyakran nem veszi tekintetbe a talaj termőerejét, nem számol a talajkimerülés lehetőségével és figyelmen kívül hagyja az elvetendő növények tápanyagszükségletét. Egy szóval a szabad gazdálkodás nálunk legtöbb esetben egyértelmű a rablógazdasággal. Megállapított vetésforgás alatt azon sorrend értetik, mely szerint növényeink a birtokterületen egymásután vetve következnek és pedig eltérés nélkül a megállapított rendszertől. Minden növény terméshozamával bizonyos tápanyagmenynyiséget vesz a talajból fejlődéséhez, mely anyagok széna, szem, szalma alakban vagy mint állati termény szállítatnak el többnyire a nélkül, hogy valaha a talajnak visszaszolgáltatnának. Egyik növény az egyik anyagból szükséges többet, más növény más anyagot követel, hogy fennakadás nélkül felelhessen meg rendeltetésének. Ez anyagszükséglet szerint kovasavat, meszet hamanyt, és villát követelő növényeket különböztetünk meg. Míg a talaj a gabonaszálak számára szükséges elegendő mennyiségű feloldható és feloldott kovaföldet és a kalász és gabonaszem fejlődéséhez megkívántató vilsavat nem nélkülözi, addig a szalmás gabonák fognak díszleni, de mihelyt nevezett anyagok kevesbednek, a szemes gabona fejlődése és termése természetszerűleg apadásnak kell hogy induljon. A here-félék meszet kívánnak. Szénát adó növényeink, hogy azt mondjam nincsenek helyhez kötve, hanem jönnekmennek, a szerint, a mint a talaj tápanyagkészlete szükségleteiket képes kielégíteni. A kaszálókon látható, hogy a természet a tápszerkészlet szerint változtatja a füveket. Amely arányban fogy vagy változik a réti talaj valamely anyagkészlete, a szerint változnak, vesznek vagy telepednek meg bizonyos növények. Ki réti növényeit több éven át figyelemmel kíséri, az meggyőződést szerezhet a mondottakról. A magyar gazda legyen kis- vagy nagybirtokos, kiváló hajlamot mutat a gabona illetőleg búza túlságos termesztése iránt. Megmérhetlenek azon területek, melyeken búza után búza, búza után árpa, és árpa után a változatosság kedvéért ismét búza vettetik. Búza- vagy árpatarlóba repcze vettetikózon hiedelemmel, hogy a repcze javítja a földet, tehát utána ismét az áldott búza jő. Ezt nevezik azután nálunk szabad gazdálkodásnak, pedig ha végig tekintünk az ily szabad gazdálkodást folytató birtokterületen, általában azt látjuk, hogy nemcsak a talaj kimerülése fenyeget vagy már tényleg jelentkezett is, de a talaj mechanikai állapota is folyton gyengül. A szántási munkálatokkal megkésnek és sohasem végzik el vetésüket idején. Miért ? mert az aránytalan felosztás illetőleg túlságos szalmásgabona - vetés a rövid tavaszi és őszi időszakra esve, nagymérvű munkatorlódást idéz elő. Az ily szabad gazdálkodást folytató gazda minden sietsége daczára még karácsonykor is búzát vet és vetne tavaszig, ha a tél fagya ki nem szorítaná ekéjét. Szabad gazdálkodás csak nagy városok és gyárak közelében engedhető meg, hol a termények magasabb árai, a gyárak fokozott nyersanyag-szükséglete a változó piaci esélyek felhasználását czélszerűnek bizonyíthatja és hol a fokozottabb termelés pótlására nagymennyiségű trágya és egyébb hulladék olcsón szerezhető meg. Csak ily viszonyok között fog a birtok szabad, de nem rabló gazdálkodás mellett is jövedelmezni és pedig jól jövedelmezni anélkül, hogy talajkimerülés jelentkeznék. A megállapított vetésforgás és váltó gazdaságnál figyelembe vétetik, hogy takarmány, szalmás és kapás növények a helyi, gazdasági és kereskedelmi viszonyoknak megfelelőleg, váltakozzanak. Ily gazdasági rendszer megállapítása nagy tapasztalatot és szakértelmet követel, de folytatásához kevesebb ítélő tehetség és gyakorlat kívántatik, mint a szorosan vett szabad gazdálkodásnál. Talajkimerülés helyes váltógazdaság mellett károsan nem jelentkezik, mert oly növények vettetnek a talajt kimerítők után, melyek táplálékuk nagyobb részét vagy az altalajból vagy a községből is nyerik. A takarmány és kapásnövények váltakozó felvétele a talajt az ugar jótékony befolyásában részesíti, amennyiben nevezett növények beárnyékolás, levél és gyökmaradványuk által gazdagítanak és azonfelül tápanyagszükségletük nagyobb része az altalajból fedeztetik. Váltógazdaságnál a munka teljesen megoszlik, aránytalanságok nem keletkeznek, a talaj és bele vetett növény pedig természetének megfelelő mivelésben részesül. Takarmánynövények után vetett búza a talajt porhanyó gyommentes állapotban találja, kapások után a tavaszi ismét rög, gyomnélküli és kellően lazított talajba jut; a kalászosok után jelentkező elgyomosodást megszünteti az utána következő takarmány és kapás. Nagy gyakorlat, elfogulatlan ítélő tehetség és a viszonyok teljes ismerete kívántatik ahhoz, hogy valaki a viszonyoknak legjobban megfelelő gazdasági rendszert megállapíthassa. Azonban tartózkodás nélkül állítható, hogy helyes alapon indult vetésforgás és váltó rendszer, hosszabb időre biztosít a gazdának termést és jövedelmet, mint a legjobb értelemben vett szabad gazdálkodás, mely előnyösen csak a legritkább esetben űzhető, míg legtöbb esetben a szabad gazdálkodást űző gazda rövid évek után meggyőződni kénytelen arról, hogy talajának termőképessége csökken s avval együtt