Földmivelési Érdekeink, 1881 (9. évfolyam, 6-52. szám)
1881-09-12 / 37. szám
236. szám. Budapest, 1881. szeptember 12. Kilenczedik évfolyam 37. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI ÁBRÁS HETILAP, Kiadó-tulajdonosok: Légrady testvérek. „A magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek orsz. segély- és nyugdíjegyesületének" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. Felelős szerkesztő: Wagner László, kir. József műegyetemen a mező- és erdőgazdaságtan nyilv. rendes tanára. A lap szellemi részét illető közlemények 1. évi szept. hó 10-ig Professor Wagner László Alt-Aussee (Steiermark) czím alatt küldendők Hirdetések hathasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr A „Falusi Gazdá“-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 7. sz.) czimzendők. ---------------------------------------------- Tartalom: A gazdasági szeszgyártás. — Gróf Migazzy Vilmos elnöki jelentése. — A legjobb elevensövény. — A főbb gabnafélék idei termése, hivatalos adatok nyomán. — A Vaál vidéki gazdasági kör jelentése. — Az üszög. — Nyílt levél Miklós Gyula borászati kormánybiztos úrhoz. — Aratási jelentések. — Kiállítási ügyek. — Phylloxera hírek. — Tudósítások a keleti marhavész állásáról.— Különfélék. — Hirdetések. A gazdasági szeszgyártás. (Válaszul dr. Kossutlány Tamás urnak.) I. — május 31. Osztván azon örömet, melyet a „Magyar Föld“ 100., 101., 103., és 104. számaiban közlött czikk tanúsít az iránt, hogy a gazdasági szeszgyártás kérdése végre a napirendre tűzetett, azon meleg érdeklődésnél fogva, melylyel e kérdés iránt viseltetem, kötelességemnek ismerem a tisztelt czikkírót érvelésében követni, követni mint oly egyén, ki nézetét e kérdésben részben osztja, ott azonban, hol ez véleményemmel és meggyőződésemmel nem egyezik, nem annyira megcáfolni, mint inkább eszmecsere után egymásnak kellő felvilágosítással szolgálni. Én is, habár nem a jelenleg fennálló törvények értelmében, a gazdasági szeszgyártulajdonosok sorába tartozom, mert nagyobb kiterjedésű gazdálkodásom jó erőbeni fenntartása kedvéért űzöm a szeszgyártást. Minden évben feldolgoztatok 10—15.000 mm. burgonyát és ugyanannyi vagy valamivel kevesebb kukoricát, árpát, zabot és rozst. Szükségesnek tartom ezt felhozni már azért is, hogy czikkíró meggyőződve legyen arról, hogy soraim nem az ellentáborából jöttek, hanem elvbaráttól, ki vele együtt oda törekszik, hogy gazdasági szeszgyáraink elenyészését lehetőleg megakadályozza és felvilágosítás útján oda hat, hogy nemzetgazdasági életünkben oly nagy szerepre hivatott e nagy ipar újból felvirágozzék. A vidék, hol lakom, meg fogja szintén nyugtatni az iránt, hogy soraim valódi érzésnek kifolyása, mivel Szabolcs megye sivatag homokja utal a trágyatermelésre, a burgonyatermelésre és feldolgozásra. Egy nézeten vagyok tehát czikkízóval abban, hogy a gazdasági szeszgyárakért az állam részéről még oly nagy áldozat sem sok — de mivel nézetem szerint az állam részéről ily nagy áldozat nem is szükséges, hogy új gazdasági szeszgyártást teremtsünk — megengedi, hogy őt pontról-pontra követvén, azon feltevéseket, melyeket helyesnek nem tartok, megczáfolva, másoknak adjak kifejezést. Igaz, hogy az 1878-i enquéte tárgyalásain a felvidék és a homoktalaj képviselői annak határozott kifejezést adtak, miszerint vidékükön szeszgyártás nélkül gazdálkodni nem lehet, de ezt senki kétségbe sem vonta, és én, kiszen tárgyalásokon részt vettem, szintén hangsúlyoztam és támogattam ezen állítást mindazon érvekkel, miket czikkíró közöl, — ez tehát bővebb fejtegetést nem igényel, — de igaz az is, hogy a jelenleg fennálló törvények keretén belül, ha ezek elvileg nem változtattatnak, mezőgazdasági szeszgyártást teremteni nem fogunk, de nem is lehet. Nem osztom az igen tisztelt doktor úr azon nézetét, hogy a szesztermelésből mi meggazdagodni nem akarunk, — de megcáfolja ő magát már azon állításával, hogy a gazda nem kíván egyebet, mint hogy moslékja ingyen maradjon, — mert csak ezen egy tápszer a magyar szeszgyártás jelen állásában is mintegy 5 millió forint tápszer-értéket képvisel, mely összeg minden esetre az állam és egyesek gazdagítására szolgál, de másrészt nem helyeselhetem azon nézetet sem, hogy a nemzet egyesei elvből végezzenek a szeszgyártásnál ingyen munkát, már azért sem, mert természetszerűleg is törekedjék minden egyes munkája után magát és így az államot is gazdagítani. Amely állam polgárait ezen akarat és össztön nem uralja, ott az állam existentiája önkényt fel van adva. Nem kívánok kiterjeszkedni azon kimutatásodra, melyekkel a czikksorozatban más államok jövedelmei vannak kimutatva, mivel osztom azon nézetet, hogy a szeszadó-jövedelem fokozható és emelhető ha nem is oly mérvben, hogy ez megtizszereztessék, mivel fogyasztóink szegénységüknél fogva ily megterheltetést el nem bírnának és a szesz mérsékelt fogyasztása népünk egy rétegének tápszerévé vált, de ezen fokozása és emelése a szeszadó-jövedelemnek csakis akkor igazságos és helyes, ha valósággal a fogyasztót és nem magát az ipart érné, vagy helyesebben kimondva, ha az adó tisztán a valóságos produkált szesznyereményt és nem a gyártási, bizonytalan eredményű műtétet terheli. Ez azonban nem érhető semmi körülmények között sem él a jelen adóztatási rendszer mellett, mivel itten az adó a nyersanyagot és nem a szeszt terheli. Igazolja ezt nem, mint a tisztelt czikkíró írja, Németország, de Poroszország is, hol a helyes és szükségesterjedési idő engedése nem engedte, hogy a nagy szeszgyárak a kisebb és gazdasági szeszgyárak rovására keletkezzenek és ez okból rectificálni kívánom azon nézetét, hogy a gazdasági szeszgyárak egy része az adórendszer alapján szüntette volna be működését, hanem inkább tulajdonítom azt a Poroszországban néhány év óta keletkezett és folyton tartó burgonya-betegség, rothadás és rossz terméseknek; — még ma is olcsóbb ott a szesz, a tőlünk importált és tehát már a száritási díjak terhét elviselt kukoriczából is olcsóbb szeszt termelhetnek, mint mi — kik pedig ezen terheket mint nyersanyag-termelő ország lakosai nem viseljük. Az adó magassága tehát, én is állítom, nem oka gazdasági szeszgyártásunk hanyatlásának. Követni kívánom a t. czikkírót tovább is. Nem osztom azon nézetét, hogy a munkaerő alkalmazása az előállított szesz-nyereménynél tekintetbe nem jöhet — úgy mint azt sem, hogy a tőkehiány csak igen kis részben nehezíti a mezőgazdasági szeszgyáros állását. Én ezen két tényezőt a mezőgazdasági szeszgyárakra nézve igen fotósnak tartom, mivel amidőn a mezőgazdasági szeszgyárnál már ezen a tétel maga, beleszámítván a tüzelőanyagot, megközelítőleg 6 forint előállítási költséget involvál, egy hektoliter szesz előállítására a nagy szeszgyáros csak 3 forintot költ, mely összeg elégséges már magában véve is, hogy a gazdasági szeszgyár fennállhasson. Tegyük ehhez még a szakismeret hiányát, a bár sajnos, de valljuk be, létező indolenciánkat minden jónak tüzetes tanulmányozására és meg fogjuk találni azon okokokat, melyek a gazdasági szeszgyárakat a jelenlegi adórendszer keretén belül lehetetlenítik. Eddig tehát, ha nem is egészben, de mégis találkoztam a tisztelt czikkíróval, de most a következő tételnél nagy eltérés van közöttünk. Midőn dr. Kossuttány úr az erjedési tanra áttér és ebből kíván következtetéseket levonni, a tudománynyal hadilábra állott. Nem akarom állítani, hogy erjedést illetőleg az intelligens vezetés alatt álló nagy szeszgyár a kicsinynyel szemben nincs előnyben, — de amit ő a feloldást illetőleg állít, az csak annyiban jogosult, a mennyiben a nagy szeszgyár technikai műeszközeinél fogva 2—3°/0-kal többet old fel mint a primitív, vagyis a midőn a nagy szeszgyárnál a nyersanyagban lévő összes liszttartalomból csak 2—3% marad feloldatlan, a kicsiny gazdasági, de egészen primitív szerkezetű mezőgazdasági szeszgyárnál 5—6°/0 marad feloldatlan — mi azonban a nagy tényezők közé semmi körülmények között nem számítható. Ami továbbá a hígabb vagy sűrűbb czefrézést illeti, a tisztelt czikkíró, úgy vélekedem, nem igen van tisztában magával s pedig következő okoknál fogva. Minden nyersanyag kivétel nélkül tartalmához képest bizonyos mennyiségű szőlőczukrot tartalmaz, a rendes és szakavatott szeszgyáros tehát nyers anyagát annyiban veszi igénybe, hogy abból egy bizonyos százalék szőlőczukor állíttassák elő a czefrében, — melyet ő erjedés alá bocsát — és innen keletkezik az, hogy a midőn egy bizonyos mennyiségű czukor előállításához egy métermázsa kukoricza kell, ugyanakkor ugyanazon czukorszázalék teremtésére 4 mm. burgonya fogna szükségeltetni a két anyag béltartalmának különbségénél fogva. Mandl Lipót. (Folyt. köv.) Gróf Migazzy Vilmos elnöki jelentése a felső - magyarországi halászegyletnek 1881. augusztus hó 14-én tartott közgyűlésén. Szives engedelmekkel, tisztelt uraim, midőn egyletünket, mint államtestünk szervezetének egy öntudatos, ép, egészséges orgánumát bemutatni bátor voltam, szerencsés leszek bővebben kifejteni azon önálló munkakört, melyben egyletünk működése egy év lefolyása alatt excellált. Hivatásunk fő tényezője a hazai halászat emelése mesterséges és természetes tenyésztés által, végczélja nemzetgazdaságunk