Földmivelési Érdekeink, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1882-01-02 / 1. szám
Riadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. - ' - - ' -.......... - ■■ • i/ f i /J, 252 szám Budapest, 1882. január Tizedik évfolyam 1szám. nagy». kenu területén foglaltató gazdatisztek és erdészek órai. segélyét nyugdíj egyesületének" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, hétffln. ü'.b ХМ .Г. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK.. .. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI ÁBRÁS HETILAP, ~gl Felelős szerkesztő: Wágner László, Г. József műegyetemen a mező- és erdő gazdaságtan nyilv. rendes tanára. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Wágner László czím alatt, Budapest, Erzsébet tér 19-ikez. küldendők. Hirdetések hathasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr A „Falusi zsazdá“-val együtt egész évre 8 frt. félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor utcza 7. sz.) czimzendők. T. olvasóinkhoz! Feltérjük lapunk azon tisztelt olvasóit, kiknek előfizetési ideje decz. hó végével lejár, sziveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani, nehogy a lap rendes szétküldése fenakadást szenvedjen. A „FÖLDMÍVELÉSI ÉRDEKEINK“ előfizetési dija: egész évre . . .» frt — kr. fél évre . ... 3 „ — ,, negyed évre. . . ■ „ 50 „ A „FALUSIGAZDÁ“-val együtt: egész évre . ....................8 frt fél évre . . ....................4 „ negyedévre. Az előfizetési pénzeket bérmentve Légrády testvérek czime alatt (Budapest, V., nádorutcza 7. sz.) kérjük postautalványnyal beküldeni. Tartalom : Az ujév beköszöntével. A keletihez lapályjuk hazánkban s a külföldön. — Pasteur, Plathy, Krausz. — Két aratás Alföldünkön egy évban. — Takarmány-magvak termelése. — A hármas ekék előnyeiről. — Állami vegykisérleti állomás Budapesten. — A kecske. — Központi borpincze. — A dohánytermelő érdekében. — Egyesületi közlemények. — Gazdasági tanügy. — Közlemények az ipar-, kereskedelem és forgalom köréből. — Sport. — Különfélék. — Személyi hírek. — Hirdetések. Az új év beköszöntével. Legördült ismét egy év, s habár népek és nemzetek évezredes életében, egy év lefolyása csak parányi kis hézagot töltvén is be, — nem bir általában nagy jelentőséggel, de édes hazánk, úgy politikai, mint közgazdaságiig folyton átalakuló korszakában, — egy rövid év lefolyása is nagy fontossággal bírhat. Nagy fontossággal éppen a jelen pillanatokban, midőn a naponként mutatkozó szegénység oly ijesztő mérveket ölt, hogy megdöbbenve kérdezzük, mi lesz hazánkból, mi lesz önmagunkból ?! Az ijesztő mérvű elszegényedés, a kivándorlás, az erkölcsi romlottság s minden, még itt fel nem számítható sebek és fekélyek a nemzet testén, borzalommal töltik el a szemlélő kebelét. Az állami tons felé rohamos sietséggel fut a nemzet többsége, az évi hiányok oly mérveket öltenek, melyek gondolkodóvá teszik a hazafit, hogy mi lesz ennek végeredménye ? Pedig tudják, Ьосу A szegénységszeli küzdés nem csak az egyesekre, de a népek életére is veszedelmes; tudjuk, hogy a szegénység és nyomor szülője az elégedetlenségnek, a socialismusnak, mely hazánkban eddig csak itt-ott ütötte fel fejét, de ma már mind hangosabban hirdeti nézeteit s állami- forgató eszméit, mint láttuk a legközelebbi pozsonyi gyűlésen, melynek lefolyása ismeretes. Hol vannak azon jó idők, mikor még Magyarországot Istentől megáldott földnek, tejben és mézben úszó Kanadánnak nevezte a világ. Eltűntek azok, hogy többé vissza ne térjenek. Pedig e ben még most is oly gazdag a természet áldásaiban, oly annyira meg van áldva kincsekkel, javakkal, hogy talán nem is létezik ország, mely hozzá hasonlítható volna ! . . . Nézzük az alföld viruló zónáit, melyen gazdag aranykalászok lengenek; délibábos síkságunkat, melyen nagy gulyák és ménesek száguldanak, legelésznek; hegyeinket, melyen arany szinü tüzbor terem ; bérczeinket, melyen arany s aranynál is drágább kincsek gazdag érhálózata van elrejtve. Folyóinkban, tavainkban halaknak bősége ; ős erdeink százados fában még eddig fel nem használt kincsek rejlenek s kebelükben gazdag vadállomány tanyáz. Ily boldog s a természettől ily gazdagon, oly sok kincsekkel, javakkal megadott ország nem maradhat hátra, nem lehet mindig szegény s talán nem valósul, mit a költő mond, hogy „ez a nemzet mégis árva, mégis rongyos, mégis éhes, közel áll az elveszéshez.“ Magyarország, miként jól tudjuk, legelső sorban és főleg földmivelő termel ország. Minden állam közjóléte, a mezei gazdaságon, mint eredeti s biztos alapon nyugszik anyagi és szellemi hatalma, ereje, gazdagsága csak addig van biztosítva, mig a gazdászatot el nem hanyagolja, vagy annak fontosságát félre nem ismeri. Hiszen van-e szebb foglalkozás, mint azon földet ápolni, művelni, javítani, egyszóval nemejteni; a természet kebelén, isten tág ege alatt tölteni legnagyobb részét időnknek s mint egy jeles fia hazánknak mondja: a haza szent földét öntözgetni hulló verejtékeinkkel, azt szántani barázdákra, arra hinteni a magot s arról hordani össze kiterjesztett karokkal az áldást ... ezt tenni virágzóvá, gazdaggá, hatalmassá szorgalmunk minden esetre édes foglalatosság, szép feladat. Jól esik feleleveníteni e hangzatos frázisokat, jól esik elábrándozni rajta, hátha feledteti a bajt, a kórt melyben szenvedünk, ше nemzeti baj, nemzeti szenvedés. Vajha ez új év csapásokban szegényebb s áldásokban gazdagabb lenne a múlt, különösen a legközelebb múltaknál. Ráférne a szegény népre, melynek kenyere már fogyatékán van, pedig még messze van a nap, melyen engedelmet találand a szükségben menekvésre . Hiába nem volt jó termés, sok helyt üresen maradt a verem, a zsák s a zseb. Pedig a végrehajtó ezekkel nem gondol s az utolsó falatot is elviszi, ha kell. A lefolyt év mezőgazdasági eredménye hazánkban nagyon változó volt. Szomorúan kellett tapasztalni, hogy az elemi csapások helyenkint többé-kevésbbé súlyosan léptek fel s keserű nyomokat hajytak maguk után ; szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a tavaszi folytonos hideg, borongós és nedves időjárás, a rozsdah üs ég fejlődését rendkívüli módon elősegítette; s midőn már az ezek jelenléte is mintegy tönkre tette a gazdák szép reményeit, a szünet nélküli esőzés, a még fennálló növényzet lefektetésével, az esetleg fennmaradt remény utolsó szikráját is elhamvasztotta az annyi élő csapás által sújtott mezőgazda kebelében. S minthogy a legtöbb helyen az őszi kalászosok ezen lefektetése virágzás előtt történt, a megtermékenyülés is — nagyon természetesen — kielégítő nem lehetett. Nem pedig azért, mert a csépijekor sok gazda a buza helyett sovány, kiaszott s könynyü magot kapott. E mostoha eredmény különösen ott volt constatárható, hol a talaj rendes művelésben, okszerű trágyázásban részesült, mig a rosszul müvelt sovány talajokon áttelelt vézna és gyönge őszi vetések a tulnedves és nevelő tavaszi időjárás folytán megerősödtek s a renyhe trazdát s a soványt talajt megjutalmazták. Ezt mondhatjuk némi részben a rozsvetésekre is, habár általánosságban el kell ismerni, hogy aránytalanul jobban fizettek, úgy mennyi, mit minőségileg a múlt évinél. Gazdag telt kalászok, kifejett mag és nagy súly jellemzi az idei rozstermést, mert kevesebbet szenvedtek a rozsdától, a megdőlés is ritkábbm fordult elő mint a búzánál , így a virágzás, magképzés és fejlődés is teljesen normális viszonyok között ment végbe. Az árpatermés az évben nem volt kielégitő, mi főleg abban leli magyarázatát, hogy Fehér megye e vidékén a talaj nem árpatalaj lévén, a leggondosabb műveléssel sem lesz lehetséges, a kitűnő s a gyári feldolgozásra tökéletesen alkalmas árpát termelhetni. A mennyi- és minőségi termése szeint, amíg egyfelől a nem megfelelő talajban is egyik hatalmas magyarázatát leli, addig másfelől a fennebb jelzett időjárás is nagyhatású volt az árpa tökéletlen fejlődésére. A zabvetések voltak a legtökéletesebbek ez évben s méltán számíthatunk ennél a jó eredménye. A kalászok fejlettek, gazdagok, a szemek duzzadtak és súlyosak voltak. Tengeri termés nem volt kielégítő. Alig volt szár, melyen két cső lett volna található, kétség kívül a virágzás alatt uralkodó hőség és szárazság folytán. A répatermés meglehetős volt: burgonya kevés, az is gyorsan rothadt. Takarmány-terméssei régen volt e vidék úgy ellátva, mint ez évben. A tavaszi rendes időjárás nagyban fejlesztte a növényzetet s a betakarításkor uralkodótt szárazság mit sem vont le a takarmány minőségének értékéből. Arcsuth Acsa, decz. 31. 1881. Szobonya Bertalan: A keletihez-lapályjuh hazánkban s a külföldön. Az északi és keleti tenger partvidékein egy hatalmas testű juhfajta van elterjedve. Csupasz, rövid farka van, mint az apró hangajuhnak, mely alapon aztán a systematikusok e két gazdasági jelentőségükre tekintettel is merőben eltérő juhfajtát a rövidfarkú juhfajhoz (Ovis brachyma) tartozónak mondják. A suta fejű, előre konyvó fülű, nagy termetű juhot, mely legjobb minőségben a fűgazdag lapályokon tenyész, a német elnevezte „Marsch“-juhnak, mi nem épen jellemző név, mert e juhot nemcsak a kövér lapályokon, hanem a homokos „Geest“-en csak úgy találhatjuk. Még kevésbbé felel meg a magyar név „lápján“, mert a „láp“ szó etymológiája korántsem azt jelenti, mit a „Marsch“ szó jelez.