Földmivelési Érdekeink, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1882-01-02 / 1. szám

- ' - - ' ­.......... - ■■ • / J, И i/ f i 252 szám Budapest, 1882. január Tizedik évfolyam 1 szám. ü'-.b ХМ .Г; FOLDMIYELESI ÉRDEKEINK.® .. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI ÁBRÁS HETILAP, %gl Riadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. nagy»: kenu területén foglaltaié gazdatisztek éa erdészek órai. segély ét nyugdíj egyesületének" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, hétffln. Felelős szerkesztő: Wágner László, Г. Józeefmüegyetemen a mező- én er dH» gazdaságtan nyilv, rendes tanára. I A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Wágner László czim alatt, Budape>t, Erzsébet-tér 19-ik ez. küldendők. Hirdetések hathasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Több­szöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési dij: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr A „Falusi tiazdá“-val együtt egész évre 8 frt. félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is. bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 7. ez.) cziinzoudők. T. olvasóinkhoz! Fehérjük lapunk azon tisztelt olvasóit, kiknek előtize>ési ideje decz. hó végével leiár, sziveskedjeuek előfizetéseiket mielőbb meg­újítani, nehogy a lap rendes szétküldése fen- akadást szeuvedjen. A „FÖLDM1VELÉSI ÉRDEKEINK“ előfizetési dija: egész évre . . . <» frt — kr. fel évre . ... 3 „ — ,, negyed évre. . . ■ „ 50 „ A „FALUSI GAZDÁ“-val együtt: egész évre . ....................8 frt f él évre . . ....................4 „ n egyedévre. Az előfizetési pénzeket bérmentve Légrády testvérek czime alatt (Budapest, V., nádor- utcza 7. sz.) kérjük postautalványnyal be­kül leni. Tartalom : Az ujév beköszöntével. - A keletfriez-lapályjuh hazánk­ban s a külfö’dön. — Pasteur, Plathy, Krausz. — Két aratás Alföldünkön egy évban. — Takarmány-magvak termelése. — A hármas ekék előnyeiről. — Állami vegykisérleti állomás Budapesten. — A kecske. — Köz­ponti borpincze. — A dohánytermelő érdekében. — Egyesületi közlemények. — Gazdasági tanügv. — Köz­lemények az ipar-, kereskedelem* és forgalom köréből. — Sport. — Különfélék. — Személyi hírek. — Hirde tés'-k. Az uj év beköszöntével. Legördült ismét egy év; s habár népek és nemzetek évezrades életében, egy év lefo­lyása csak parányi kis hézagot töltvén is be, — uem bir állatában nagy jeléutőséggel, de édes hazánk, úgy politisai, mint közgazdasá­giig folyton átalakuló kor.-zakábaD, — egy rövid év lefolyása is nagy fontossággal bírhat, Nagy fontossággal éppen a jelen pillaoa tokban, midőn a naponként mutatkozó szegény­ség oly ijesztő mérveket ölt, hogy megdöb­benve kérdezzük, mi lesz hazánkból, mi lesz önmagunkból ?! Az ijesztő mérvű elszegénye­dés, a kivándorlás, az erkölcsi romlottság s minden, még itt fel nem számítható sebek és fekélyek a nemzet testén, borzalommal töltik el a szemlélő kebelét. Az állami tons leié ro­hamos sietséggel fut a nemzet többsége, az évi hiányok oly mérveket öltenek, melyek gondolkodóvá teszik a hazafit, hogy mi lesz «nnek végeredménye ? Pedig tudjak, Ьосу а gzegénységsreli küzdés nem csak az egyesekre, de a népek életére is veszedelmes; tudjuk, hogy a szegénység és nyomor szülője az elé- gedetlensegnek, a soeialismusnak, mely hazánk­ban eddig csak iti-ott ütötte fel tejét, de ma már mind hangosabban hirdeti nézeteit s állami 1- forgató eszméit, miut láttuk a legközel.bbi pozsonyi gyűlésen, melynek lefolyása ismeretes. Hol vannak azon jó idők, mikor még Magyarországot Istentől megáldott földnek, tejben és mézben úszó Kanabánnak nevezte a világ. Eltűntek azok, hogy többé vissza ne térjenek. Pedig e bon még most is oly gaz­dag a természet áldásaiban, oly annyira meg van áldva kincsekkel, javakkal, hogy talán nem is létezik orszig, mely hozzá hasonlít­ható volna ! . . . Nézzük az alföld viruló ró­náit, melyen gazdag aranykalászok lengenek; délibábos síkságunkat, melyen nagy gulyák és ménesek száguldanak, legelésznek; hegye­inket, melyen arany szinü tüzbor terem ; bérczeinket, melyen arany s aranynál is drá­gább kincsek gazdag érhálózata van elrejtve. Folyóink ban, tavainkban halaknak bősége ; ős erdeink százados fá ban még eddig fel nem használt kincsek rejlenek s kebelükben gazdag va dállomány tanyáz. Iiy boldog s a természet­től ily gazdagon, o’y sok kincsekkel, javak­kal mega dott ország nem maradhat hátra, nem lehet mindig szegény s talán nem való­sul, mit a költő mond, hogy „ez a nemzet még is árva, még is rongyos, még is éhes, közel áll az elveszéshez.“ Magyarország, miként jól tudjuk, legelső sorban és főleg íöldmivelő terme ő ország. Minden állam közjóléte, a mezei gazdaságon, mint eredeti s biztos alapon nyugszik anyagi és szellemi hatalma, ereje, gazdagsága csak addig van biztosítva, mig a gazdászatot el nem hanyagolja, vagy annak fontosságát félre uem ismeri. Hiszen van-e szebb foglalkozás, mint azon földet ápolni, művelni, javítani, egyszóval neme iteni; a természet kebelén, isten tág ege alatt tölteni legnagyobb részét időnknek s mint egy jeles fia hazánknak mondja: a haza szent földét öntözgetni hulló verejlékeinkkel, azt szántani barázdákra, arra hinteni a magot s arról hordani össze kiter­jesztett karokkal az áldást ... ezt tenni vi­rágzóvá, gazdaggá, hatalmassá szorgalmunk minden esetre édes foglalatosság, szép feladat. Jól esik feleleveníteni e hangzatos frázi­sokat; jól esik elábrándozni rajta, hátha fe­ledteti a bajt, a kórt melyben szenvedünk, ше у nemzeti baj, nemzeti szenvedés. Vajha ez uj év csapásokban szegényebb s áldásokban gazdagabb lenne a múlt, külö­nösen a legközelebb múltaknál. Ráférne a sze­gény népre, melynek kenyere már fogyatékán van, pedig még messze van a nap, melyen engedelmet találand a szükségbőii menekvésre — Hiába nem volt jó termés, sok helyt üre­sen maradt a verem, a zsák s a zseb. Pedig a végrehajtó ezekkel nem gondol s az utolsó falatot is elviszi, ha kell. A lefolyt év mezőgazdasági eredménye ha­zánkban nagyon változó volt. Szomorúan kel­lett tapasztalni, hogy az elemi csapások helyenkiut többé-kevésbbé súlyosan léptek fel s keserű nyomokat hasjtak maguk után ; szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a ta­vaszi folytonos hideg, borongós és nedves idő­járás, a rozsda, üs ög fejlődését rendkívüli módon elősegítette; s midőn már az ezek je­lenléte is mintegy tönkre tette a gazdák szép reményeit: a szünet nélküli esőzés, a még fennálló növényzet lefektetésével, az esetleg fennmaradt remény utolsó szikráját is elham­vasztotta az annyi éle csapás által sújtott me­zőgazda kebelében. S minthogy a legtöbb he­lyen az őszi kalászosok ezeu lefektetése vi­rágzás előtt történt, a megtermékeuytilés is — nagyon természetesen — kielégitő nem lehe tett. Nem pedig azért, mert a csépijekor sok gazda a bu/.a helyett sovány, kiaszott s köny- nyü magot kapott. E mostoha eredmény különösen ott volt constat ríható, hol a talaj rendes művelésben, okszerű trágyázásban része-ült, mig a rosszul müveit sovány talajokon áttelelt vézna éa gyönge őszi vetések a tulnedves és nevelő tava­szi időjárás folytán megerősödtek s a renyhe trazdat s a soványt talajt megjutalmazták.— Ezt mondhatjuk némi részben a rozsvetésekre is, habár általánosságban el kell ismerni, hogy aránytalanul jobban fizettek, úgy mennyi-, m nt minőségileg a múlt évinél. Gazdag telt kalászok, kifej ett mag és nagy súly jellemz к az idei rozstermést; mert kevesebbet szenved­tek a rozsdától, a megdőlés is ritkábbm for­dult elő mint a búzánál в így a virágzás, magképzés és fejlődés is teljesen normalis vi­szonyok kö/ött ment végbe. Az árpatermés az évben nem volt ki­elégitő, mi főleg abban leli magyarázatát, hogy Fehér megye e vidékén a talaj nem árpatalaj lévén, a leggondosabb műveléssel sem lesz lehetséges, a kitűnő s a gyári feldolgozásra tökéletesen alkalmas árpát ter­melhetni. — A mennyi- és minőségi termés e szeint, a mig egyfelől a nem megfelelő ta­lajban is egyik hatalmas magyarázatát leli; addig másfelől a fennebb jelzett időjárás is nagyhatású volt az árpa tökéletlen fejlődésére. A zabvetések voltak a legtökéleteseb­bek ez évben s méltán számíthatunk ennél a jó eredménye. A kalászok fejlettek, gazdagok, a szemek duzzadtak es súlyosak voltak. Teugeritermés nem volt kielégitő. Alig volt szár, melyen két cső lett volna található, kétség kiviil a virágzás alatt uralkodó hőség és szárazság folyián. A répatermés meglehetős volt: burgonya kevés, az is gyorsan rothadt. Takarmány-termé-sel régen volt e vidék úgy ellátva, mint ez évben. A tavaszi rendes időjárás nagyban fejleszt tte a növényzetet s a betakarításkor uralkodóit szárazság mit sem vont le a takarmány minőségének értékéből. AIcsuth Acsa, decz. 31. 1881. Szobonya Bertalan. A keletfriez-lapályjuh hazánkban s a külföldön. Az északi és keleti tenger partvidékein egy hatalmas testű juhfajta van elterjedve. Csupasz, rövid farka van, mint az apró hau- gajuhuak, mely alapon aztán a systematiku- sok e két gazdasági jelentőségükre tekintettel is merőben eltérő jnhfajtát a rövidfarku juh- fajhoz (Ovis brachynra) tartozónak mondják. A suta fejű, előre konyu ó fülű, nagy termetű juhot, mely legjobb minőségben a fű- gazdag lapályokon tenyész, a német elnevezte „Marsch“-juhnak, mi nem épen jellemző név, mert e juhot nemcsak a kövér lapályokon, hanem a homokos „Geest“-en csak úgy lalál- hstjuk. Még kevésbbé felel meg a magyar név „lápjuü“, mert a „láp“ szó etymologiája korántsem azt jelenti, mit a „Marsch“ sző jelez.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék