Földmivelési Érdekeink, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1882-01-02 / 1. szám
* Legmegfelelőbb leend talán, ha egyszerűen lapályjuhnak mondjuk. A lapályjuhnak számos alfajtája és ter■efe ismeretes, kezdve Flandria Flomand jubilál a „Vaggas“ juhig; ide tartozó a bolludi telel- 8 budjading juh, a német keletkiez és északfriez eiderstädti és dittmarschi stb. termet. E juhok eredetibb minőségükben azonban ■ár ritkák mai nap. Mint mi pusztulni engedtük az értékes szalontai fajta sertést, a ■érnetek is már ödze-vissza keresztezték lapályjuhaikat különféle angol tenyészfajtákkal, miáltal termékenységük és tejelő képességük csökkent. A németek részben máig sem tudmily értékes állatjuk lehetne a lapályjuh, ■ey — amennyire én ismerem — legtisztább vérben keletfrezinban található még, ■fglehet azért, mert ott csak tartják és hasznosítjük, de tenyésztésére migyelettel nincsenek. A lapályjuh, melyről is bebizonyult a ■ondás, hogy a prophetat nem méltatják hasájában, egyszerre széles körben figyelem tárgyává lett. Tudtommal már egy évtizede azonban, hogy hazánkba való behozatala szóba jött. Sőt gróf Szapáry Géza ur muraszombati ■radalmába már a hatvanas évek végén a gróf egy hollandi származású gazdatisztje által ■ébány lapálymit hozatott, melyeket keresztezés alanyául használtak. Egy ottani surányi származású kos a németalföldi anya párosításából olyan termék léttült, mely mnd testalkatra, mind a gyapjminőségre tekintettel men kielégített. Magam szintén Hollandiából a drenthi tartományból hozattam egy kost, s két anyát, l a kossal többi közt raczkaanyát hágattam be, melynek báránya aztán hosszú törzse s javult gyapjuminősége által kitűnt. Németországban magában a rajnai gazdasági egyesület közvetítésével, 1875. júniusában s novemberében , 1876. tavaszán folytatólagosan az Eitel vidékére hozattak be keretshet Ьр lyiah-szállitmányok s ejuhnak tartása ama hegyes vidéken is oly eredményes volt, hogy széles körben érdekességet keltettek s még egy szentpétervári lap*) is ajánlatba hozta Oroszország északi kormányzóságaiban való tenyésztésre. E juhfajta felkeltötte a ruai állattenyésztést oly hathatósan előmozdító magas földmivelési minisztériumunk figyelmét is, mely ez őszön Keleti Kuizinben gondosan kiválogatot tisztavérű ágatokat vásároltatván, azok egyrészével a keszthelyi gazdasági intézeten tenyésztési kísérletet folytat. A többiek gróf Bissingen és Kolmann Gyula úr tulajdonába juottak, s igy kilátás van reá, hogy talán rövid időn már véleményt nyerhetünk az iránt, hogy miként válik be e juh hazánk szélsőséges éghajlata alatt. A helyett, hogy szükségüket múlt hypothezisekbe bocsátkoznám e juhnak hazánkban való eshetőleges jövőjére nézve, czélszerűbbвек vélem mindazt közölni, mit e juh természetéről és haszonvételeiről hazájában tapasztaltam, vagy a miről levelezés útján tudomást ■zeieztem. Keletfuneziában a juhállomány épen nem jelentős, mig p.: Angolországban 1000 lélekre esik juh 1098’ Dániában ,, 1032' Hazánkban „ 10101 Poroszországban 93()' Francziaországban „ 608’ addig Keletfrieziában 4200 juh jut ezer lakosra A juhok sehol sem tartatnak nagyobi nyájakban vagy csak tálkákban is Legkiterjedtebb a juhtartás az Ems mentén s a “Krummhörn“ néhány falvában, de itt is p. Groothusen és Manslagtban egy-egy háztartásra csak 7 juh esik, Keletfuneziaszerte csak 3—5 jb. De másfelül itt nem található háztartás juh nélkül. Tartja a „marschburkinek 40 — 50 szarvasmarhája van, csakúgy mint a zselér, kinek egész „állatállománya“ egy lapályjuh és bárányaiban áll. Onnan van az, hogy bár külön juhlegelőt nem találunk a „marsch“-ban, hanem a juhok a szarvasmarha közt legelésznek, másfelül árokparton, habár mesgyén, várárkában szerte egyes juhosat láthatunk legelészni, néha pányvázva, béklyózott lábakkal vagy kölönczczel a nyakában — nehogy nagyon meszsze elcsatangolhasson. A keretihez juh a szó szorost értelmében házi állat, mely nemcsak a szegény ember „tehene“, hanem mondhatjuk disznaja is, mely nyáron különben alig hasznosiható legelőt értékesít, télen át udvaron, istállón öszszeszedegeti mindazon morzsákat — szénát, polyvát, leveles káposzta torzsát, burgonyát, falombot — melyeket a szarvasmarha vagy gondozója elhulat. Nem szabad tehát szem elől téveszteni, hogy a kerethez juh nincs hozzá szoktatva a messze legelőre való hajtásra, csak úgy fejlődik kellően, ha kénye kedve szerint legelészhet. Másfelől igaz az is, hogy e juh éppen nem jár mindig térdig a magas fűben, hanem igen sovány földi községekben is jól tenyész, de azért egész nap talál mégis harapni valót, a koplalást szintén nem ismeri, mint a mi merino-mestizünk. Javára irható, hogy igen alárendelt takarmánynyal is jóllakik s hogy kurucz, egészséges természete van. Harmatos fűben, zsen- ge herésben ott „billeg-ballag, meg-meg állv , jóllakik, mint a duda anélkül, hogy valaha hallanánk valamit a fölnivódásról. Az is áll, hogy fejlődése, termékenysége és haszonvételei a mi juhainkkal semben megszokott követelésekhez képest mesések, de még nem bírunk oly öszszehasonlító táplálkozási kísérlet számadatait, melyekből teljesen meggyőződhetnénk arról, vájjon valóban oly jó takarmány értékesítő-e mint e juh bámulói azt állítják?! Nyáron át keretihez számítások szerint 4 lapályjuh annyi legelőtérséget kiván, mint 1 középnehéz tehén. Télen át egy tehén takarmányán 6 juhot eltarthatónak mondnak, számítván 1 juhra 150 kgr. szénát, 25 kgr. zabot s 50 kgr. fanas répát vagy murkot. Frömbling főerdész irja, hogy ő istállózás eseén naponta 3 kgr. szénát nyújtott egy-egy juhnak, melyek e takarmánynál a legjobb erőben maradtak, egy báranya pedig, mely kedvére szophatott, de emellett anyjával csak középszerű legelőn járt, 6 hónap alatt 65 kgr. súlyt ért. De ennél sokkal feltűnőbb fejlődés tanúja voltam magam. Egy withmundi kis gazda Heeren Hermanntól egy anyától ellett két kos és egy jerke bárányt vásárolam, melyek csak öt hétig szoptak volt s féléves korukban 119 és 105, a jerke 97 vámfontot nyomott. Képzelhető, hogy milyenné hízhatnék egy öreg tini, ha az emberek nem vélnék jobban az állatokat lehetőleg még báránykorukban értékesíteni. Különben volt már eset, hogy egy hízott öreg juh vágó súlya 284 v. font (142 kgr)-ra rúgott s olvastam valahol, hogy egy tavaszszal három bárányt ellett anya kihizlaltatván, télen levágatva 93 kilogramm vágó súlya volt. A magyar ember nem barátja a juhhúsnak s ki vehetné tőle rósz néven, ha valami kerge ürüből kikerült czopakos húsnak különösen nem örvend. De ha a külföldön egy jó „zaftos cote de mouton“-t tálalnak elébe, mégis kénytelen bevallani, hogy nem rossz, így be kell vallani magamnak is, bár a juhhúsért egyáltalán nem lelkesedem, hogy a lapályjuh húsa igen izletes, mellékíz nélküli. De azért tisztelem a keletfriezek ama szokását, hogy a czombokat felfüstölik s aztán nadrágszijforma szeleteket vagdalnak róluk, mit „tadelholz“nak mondnak. Husjuhnak tehát nagyon megjárja a keletfriz juh, mely mellesleg sok faggyút is szolgáltat. Maraite (Halenfeld) egy magán levelében irja, hogy egy 94. fontos éves juh 40 font faggyút szolgáltatott. A keretsrier bárány busa hamar kedveltté vált az Eifel vidékén is, hol már belga mészárosok is vásárolják, aztván 6 hónapon almi bárányokért 9 — 10 tallért, mig idősebbek 12, évesek 16 tallérért is kelnek , holott én Keletfrieziában tenyésztési czélra 10 tallérért szép tenyészállatokat vásárolhattam. Az eladott bárányokból való haszonvétel azért oly jelentékeny, mert a keletfriez lapályjuk igen termékeny ; rendszerint ikreket ellik, de hármasok, négyesek sem rendkívüli ritkaságok nála. Tejelőképessége oly nagy, hogy egy anya tején egészen négy bárányt fölnevelhetnek. A bárányokat azonban csak néhány hétig szoptatják, azontúl rendesen fejik az anyát midőn is hosszabb időn át 3—4 liter tejet szolgáltat. Van eset elég, hogy egy anyától 3 litert is fejnek napjában. A tejet Keletfuneziában nagyon kedvelik, zsíros voltánál fogva kávéul a tehéntej fölött előbbségben részesítik, fölhasználjk sajtkészítésre is, de vajkészítésre nem igen alkalmas. Nevezetes haszonvétele e juhnak gyapja is. A gyapjú egészen 20 cm. hosszú, sima, rendszerint szép fehér színű, ritkábban fekete s igen szép fényű. Erőteljes voltánál fogva a java fésűs gyapjak közé tartozik, mi abból is kitetszik, hogy Keletfuneziában 1.5 márkát, a Rajna vidéki gyárosok 1.75—2 márkát fizetnek kgjáért. A juhok minőség szerint 3 - 4—5 kgr. gyapjút szolgáltatnak egyszeri nyírásban. De egyes esetekben a nyirósuly még tetemesebb. Magánértesülés szerint Kreusch Amelben éves juhról 5.75 kgr. nyírt s magam is egy drenthi öreg anyáról 7.5 kgr. nyers gyapjút nyiratam. Kétszeresi nyírásban, melyeluhnak hazánkban való tartásánál mellőzhetlen leend, Schulzen bizonysága szerint Amelben is 15—17 v. fontot nyírnak egy juhról. A mosási veszteség Keletfuneziában, hol az állatok portól ment legelőkön járnak, csak 20—25°0. A gyapjút ottan a házi ipar kedvelt nyersanyagául földolgozzák. Fonják, harisnyát és mellényeket kötnek belől. S ez irányban az Eifel vidékén — Malmedy, St. Vit és Montjoic kerületekben is — már előszeretettel hasznosítják. Schulze polgármester egy magánlevelében erre vonatkozólag azt irja: „Ich würde keinen Sterblichen rathen in Gegenwart einer Hausfrau, die in Besitze eines ostfriezischen Schafes ist, auch nur das geringste dagegen zu sprechen. Allgemein heist es: Wir können diese Schafe nicht entbehren ! Ich gebe in solchen Fällen mehr darauf, was eine kluge Hausfrau sagt, als du, Mann.“ E nézethez részemről is csatlakozva már csak azért is, hogy az asszonyok fil ne támadjanak ellene, és még annyit fűzök hozzá, hogy kis háztartásban e juh tényleg becses állat. Hiszen 3 juh egy nagy családot egész éven át tejjel, vajjal, sajttal elláthat, ha a bárányozást úgy intézik, hogy mindg maradjon juh fejés alatt. A bárányok kedvelt húst szolgáltatnak a háztartásnak, részben pénzforrásul válhatnak. Frömbling irja, hogy 1878 ban három juha után darabonkint átlag 60 márka tiszta haszna volt. Schulzen Amelbe *) St. Petersburger Zeitung 1879. 237 s 284. sz. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK, 1877.»