Földmivelési Érdekeink, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1882-01-02 / 1. szám

1. SZ. constatálja, hogy egyeseknek egy-egy juh 170 180 márka évi nyershozamot adott, holott tartásuk csak kétszerre annyiba került, mint az ottani parlagi juhoké. Valóban, nem ok nélkül nevezik tehát a keletiket, juhokat — s bizonyára méltóbban, mint sok helyütt a kecskét — a szegény ember tehenének s mi indokoltnak tartjuk e törekvést e juh tartását illető helyen s elsősorban kis gazdáinkkal megkedveltetni. Dr. Rodiczky Jenő: FÖLI MI'VELESZ EN DEKEГN'K. s Pasteur, Plathy, Krausz. Három név, mely egy idő óta gyakran fordult elő a Földm. Érd. hasábjain. Az olvasó csak bámul, mily elkeseredetten foly a harcz, működik az agy, mozognak a tollak, foly a tenta és fogy a nyomdai festék. Elértük hát azt is, hogy tudományos kérdések nyilvános vita tárgyaivá lesznek. Bár fájdalom, hogy ilyesmit csak egy-egy Pasteur féle megjelenés idézhet elő, és sem a mérkőzők ereje nem arányos, sem a vita modora nem tárgyilagos, háttérbe szorulván az ügy a személyeskedés előtt. Belátom azt is, hogy aki a dolgok ily élre állított menetében a sorompókba akar lépni, ugyan csak fel kell gyűrnie az ingujját, mert itt ugyan már nem tréfálkoznak, s ha valakinek, kinek a tyúkszemére találnak lépni vagy tudománya könnyen hozzáférhető részéről támadják meg, nem is paríroz, hanem a személyeskedés vaskos furkóját veszi elő, és azzal csapkod maga körül. Ha pedig valaki leeresztett sisakkal lép a küzdtérre, orvtámadónak, s ki tudja még minek nem nézik és nevezik. Ez ok indított most engem arra, hogy nyílt sisiakkal, nevemmel lépjek elő. Ezt tenni ugyan felette ritkán szoktam , mert akik ismerik nemzetemet, tudni fogják, mennyi nehézséggel kicsinyléssel, sőt nem ritkán ellenszenvvel találkozik a magamféle alárendelt ember, ha tudni mer, vagy szavát hallatni ráereszli. Az is régi mondása egy jelesünknek, hogy az emberek nem azt nézik, hogy mit irt, hanem hogy ki irta. S így most nekem is be kell magamat mutatnom , mert a versenyre neveztem, s az eddig előfordult nevek tulajdonosai az olvasó előtt ismert egyéniségek. ■ Pasteurt említnem sem kell honnan; Krausz úr jeles czikkeiből ismert, Plathy lovag legtöbbször önmagával foglalkozó és öndicsőítő reklámjaiból lett ismeretessé, így tanultam én is őket ismerni, míg én előttük ismeretlen vagyok. Találkoztunk ugyan egyszer-másszor, bár nem személyesen, de mint nemrégiben is e lapok hasábjain Krausz úrral, hol a találkozást a rokonszenves nézetközösség hozta létre. Másként áll ez Plathy úrral, kinek a „Pesti Napló" 1880-iki 73-ik számában kissé a tyúkszemére találtam lépni. S mert Plathy ur legközelebb vénségét is előnyül akarta betudni — vénség nem mindig bölcsesség — s Krausz urnak, — kit pedig állítólag nem is ismer — fiatalságát hányta szemére; én nagy félénken előre bocsátom, hogy mindkettőjüknél jóval fiatalabb vagyok — még a 30 évet sem értem el egészen. Uradalmi írnok, s mindössze 9 éve vagyok a gazdasági pályán. Hogy hol tanultam egyet-mást e téren? azt megmondhatnák Sporzon Pál és Molnár Lajos volt igazgató tanáraim. Ezt csakis azért, mondottam el, mert úgy látom, hogy most divattá lett azt is polemicus érvül használni fel, hogy ki mit és hol tanult. Sőt Plathy az egész naivitással azon mulatságos körülményt bocsájtotta világgá, miszerint ő az anatómiát a hentestől és a gyepen a czigánytól tanulta. Ezt úgy vettem ki, mintha válasz akart volna lenni másfél év előtt tett kérdésemre. Tisztelettel tudomásul veszem, bár az egészre az a bátor megjegyzésem, miszerint aligha hallotta Plathy úr annak az ókori bölcsnek a hítét, aki barfázni 70 éves korában tanult, mert akkor belátná, hogy vén korában sem szégyen, annak aki állatgyógyász akar lenni, az anatómiát egy kissé illőbb és tisztességesebb le ken megtanulni, mert így Itten bizony nagyon is ifjú marad e téren, ha mellét veri ősz szakálla is. A gyógyszereknek igen szép feladat jutott osztályrészül a gyógyászat terén, de nem maga a gyógyítás, amire szabadalmuk sincsen és igen helyesen, mert az orvosjelölt is az egyetemeken mint első tantárgyat az anatómiát tanulja, vagyis legelőször az, hogy mit kell gyógyítania, p. o. mely testrészt és csak azután azt, hogy mivel is kell hát azt gyógyítani. No de Plathy ar „Spass apart” kinyilatkoztatta, hogy neki az anatómiára szüksége egyáltalán nincs, mert ő nem a diagnózist kutatja, hanem az okot. Boldog Isten ! és az ilyen emberek gyógyítani akarnak. Hát a terminológiát nem szintén a hentestől tanulta Plathy úr ? Mi is legyen hát az a diagnózis ? Mert én игу tudom, hogy a helyes diagnózis, vagyis a kórnak a kórtünetek általi megállapítása, úgy a kór — mint okozat — valamint az ezt előidéző kórokok, helyes ismeretét, minden lehető következményeivel együtt magában foglalja. És ezért helyes diagnózis megállapítása nélkül nem is feltételezhető helyes gyógyítás. Már czikkje elején, igen helyesen, belátja, hogy a harcz egyenetlen lesz. S kitűnő szagérzékének adja jelét; érzi, hogy „valami rothadt van Dániában“, mert aggódva hívja segélyül a nagy közönséget, mondván, hogy ,,Krausz urnak talán egy sereg tararékosa állhat a háta mögött.“ Na én egész őszintén megvallom, hogy mindenkor szívesen számítom magamat még csak póttartalékosnak is azon Plathy ur által képzelt seregben, melynek élén oly hivatott s fegyverei forgatásában oly jeles vezér áll, mint Krausz ur. S mindendenkor büszke leszek arra, ha elismerését kiérdemelhetem, megbámulom hatalmas bombáit, melyeket a hívatlan kérkedők táborára dobál. És hogy mindenkor talál, arról a legbiztosabb bulletin a panaszos felkiáltás, mely ilyenkor nyomban felhangzik, míg a kérkedőt végkép le nem teríti. De nehogy azt higyje Plathy úr, hogy én e tiszteletteljes elismerés mellett elfogult vagyok. Egy cseppet sem. Mert lássa, bácsikám, én legkevesebbé sem helyeslem ezen fiatal tudósnak — mint ön nevezni szereti, mely czim azonban őt nem gúnyból, de joggal illeti — azon kissé túl merész állítását, midőn e lapok 232-ik számában, Pasteurről megemlékezve, azt állítja, hogy elmélete, a giliszták kórközvetítését illetőleg, „csak szánalmas mosolyt kelthet.“ Aki Pasteur felett pláne szánalmasan mosolyog, az nagy hibát követ el, és Krausz úr is ily hibába esett éppen úgy mint Plathy lovag, aki azt állítja a 242-ik számban (Föld, Érd.), hogy nem csak a giliszta, de minden élő lény elhordja az irháját, mihelyest csak neszét is veszi a carbonium vagy ammóniáknak. Az én csekélységem, azt hiszem, megértette a nagy Pasteurt, mert ahol a giliszta nem élhet тег, az még nincs kizárva, hogy más számtalan állat, mely éppen döggel táplálkozva, sőt petéit is állati ösztönéből kifolyólag, éppen azon czélból a dögbe rakja, hogy az alakok ott kikelve, azzal táplálkozzanak , mint p. o. a dögészek (necrophora) számtalan faja, a peszérek (Silphales), a potyák, (Dermester) és a holyvafélék, (Staphilinus); szóval a czövekcsápnak (clavicornia és a rövid öptyüs (Brachiliptera) rovarok, a darázsok minden faj, a hangyák és végre a közlőféreg — ezek a gyepen mind láthatók , vagy ott csak az anatómiát adják elő? — részint mászva, részint tovább repülve, fure-fára és élő állatokra szállva — erős hitem szerint — mindenféle kóranyagot éppen úgy közvetithenek, mint p. o. a méhek a hmiport. Ezzel azt hiszem nem is mondtam valami újat s igy ezért a feltalálás dicsőségét sem vindikálhatom. Mert ahol már ezekből egy sem él meg, ott már növényi élet sem igen van, ahol pedig növényi élet nincs, ott legelésző marha sem lehet. Pasteur felül áll a mi kritikánkon, anynyira, hogy minden reá dobott kő az elhajtóra magára esik részt. Ha Pasteur fiacot csinálna is, amit én alig képzelhetek az még, tévedésében csak oly nagyszerű lehetne, aminő az ő nagy nevének megfelelhet Kísérletei házukban az olvasó előtt e lapokból is ismert eredményre vezettek. Ehhez nem kell commentár. Ногу azonban Pasteur oltási védrendszere sem fogja a lépfenétől marháinkat teljesen megóvni, az bizonyos, de hogy nagy akadályul fog szolgálni annak rohamos terjedésére, az még bizonyosabb. Beoltott ember is igen sok bal elvi időben, azért még mindenki beismeri a himlőoltás előnyét. „Pasternak tudományánál“ — mondotta nekem egy sellemes öreg ur (Bereg megye érdemes főorvosa) — „csak szerénysége nagyobb. S a ki erről meg akar győződni, csak olvassa azon beszédjét, melyet az ez idén Londonban tartott nemzetközi orvosi congressuson mondott“ (I. e lapok 239. sz.) Elsősorban, midőn mondja, hogy ő tanulni jött Londonba s másodszor a midőn a valódi tudósok nemes szerénységével igyekezik kiemelni és előtérbe tolni Listrt és Davailt, a kik pedig mindent neki köszönhettek. Egy oly jeles orvoshoz méltó emez illetékes nyilatkozatra s társalgásunk előbbi tárgyával kapcsolatban, válaszom, melyet most is fenntartok, csak az valt, miszerint Plathy итак pedig a gyógyászati tudomány hiányánál, csak szerénytelen öndicsekvése, na meg a reklámgyártó képessége nagyobb. Ez állításom igazoására kénytelen vagyok ama valóban meglepő ellenmondások pertradálására, melyek Plathy ur czikkeiben egymást oly rövid időközben érik. Szellőztessük egy pár állítását, melyek tudományát és a tudós ezerénytégít kissé illusztrálandják. „Scripta manent“, böngésznünk tehát Plathy ur nyomtatott állításai között. A Földm. Érd. 242 ik számában azt állítja Plathy úr, hogy ő Pisteurt soha megnem támadta, műveleteit soha nem ócsárolta. Pasteurt senki sem becsüli és szereti jobbam nálánál. Pasteur valódi tudós, aki nálánál, már mint Plathy urnál, hasonlíthatlanul magasabb színvonalon áll, s nem hogy mérkőzni akarna vele, de sőt tisztelettel hajlik meg előtte s illetéktelennek tartja magát Pasteur műveleteiben gáncsolni s azon világhírű férfiúval restell vitába el gyzdai. A 234-ik számban pedig igyen szól Pasteur tanulmányáról: mindez igaz, de nem valami uj, sem meglepő, mert ezt már jóval előbb Davain s mások — sub rosa Plathy úr is részletek . . . az nemcsak, hogy nem csoda, de oly természetes dolog, mely máskép nem is képzelhet. Iparkodik nagyon Pasteur ezekre vonatkozólag is választ adni, de fájdalom kevés szerencsével . . . mindazokra nézve, amiket Pasteur bebizonyított, ugyanazon eredményre jutottam, habár máson mint ő; mindazokra pedg, amiket Pasteur be nem bizonyított, túlhaladtam őt.“ A Pasteur által meg nem sejtett egyik kérdésnek megoldását veszti.