Földmivelési Érdekeink, 1883 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1883-11-26 / 48. szám

351. szám. Budapest, 1883. november 26. Tizenegyedik évfolyam 48. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI ÁBRÁS HETILAP, щА magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek üres, segély- és nyugdijegyesületének 11 HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. Felelős szerkesztős Wagner László, fefer. Jóg.permisegyetemen a meafi-éeer.Mt- Kai'.hasagtan nyilv. rendes tanára. __________________________ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Előfizetési díj: Egész évre 6 írt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 fr! Wagner László czim alatt, Budapest, Erzsébet-tér 19-ik sz. küldendők. A „Falusi (iazdá“-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. | Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Hirdetetek hathasábos petitoronként 10 áron számíttatnak. Több- ; Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is. bérmentve Légrády . Íj szeri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 7. sz.) czimnendők. I ”== ' г Kiadó-tulajdonosok! Légrády testvérek. J___ Tartalom. A mi hibánk. — A tavaszi kalászosok hiányos termeléséről — Hogyan adhatjuk vissza a talajnak a termés alakjában elvont tápanyagokat legczélszerűbben s legolcsóbban ? — Nyugoti szarvasmarhafajták. — Kormányintézkedések. Szakegyletek működése. Különfélék. Személyi hírek. Üzleti tudósítások. Tárcza: Bosznia gazdasági viszonyai. — Hirdetések. A mi hibáink. A megindult agrármozgalom hullámokat ver mindenfelé; gazdát, nem gazdit, tudóst nem tudóst magával visz az ár s ezen ár zavarában a gazdasági írók egész raja születik, jól-rosszul hirdetvén a gazdasági tanok szentelt igéit, sajnos, honunk mezőgazdaságának sokszor legnagyobb kárára. A gazdai pálya lenézett, megvetett vala, mert hiszen azt hitték, hogy a hozzávaló szellemi kincs elnyeréséhez nem is kell, hogy tanuljon az ember. Az „öregbéres“ — hitték sokan — annyit tud, mint gazdája: különbség köztük csak az, hogy míg az egyiket gyolcs födi, a másik kabátban jár. Ennek a rovására szült az újabb idő annyi gazdasági irat, no meg tagadhatlan, hogy a magyar ember született gazda s fiskális. De nem is az „a mi hibánk,a hogy annyian írnak, mert hiszen elhanyagolt szakunk felvirágoztatásához sok apostol kell s nagyon ránk fér az ige, melyet eddig csak a lőcsei s a komáromi 100 éves kalendáriumokból meséltettünk. Szakközlönyeink mindinkább szaporodnak. A hírlapi statistika nem hiszem, hogy tudna hasonló esetet felmutatni a sajtó terén, hogy valamely szak szellemi orgánumai oly gyors elterjedést nyertek volna mint a gazdasági szaké ; de másrészt az is igaz, hogy honunkban alig van egyéb irányú szaklap, melyben a szakba vágó czikkek olyan felületesek, semmitmondók lennének, mint — tisztelet a kivételeknek — gazdasági szakirodalommal foglalkozó legtöbb lapjainkban. Tekintsük meg egyes beszámíthatóbb orgánumainkat, amelyektől sokat vár gazdaközönségünk : alig van benne czikk, mely speciálisan gazdasági irányú lenne. A czikkek váza nagyhangú hazafias frázisok, általános felhívások tömkelegéből áll, amelyekből a jámbor olvasó, aki tanult, épen semmit sem használhat, mert azokat a nagyhangú általános kifejezéseket már a katedráról hallotta, a nem tanult gazda szintén nem tanul belőlök, mert hiszen az ilyen czikknek magva nincsen, csak a skribler fantasia eresztette hosszú lére. Akit olyan szerencse ért, hogy valami piaczi tudósítása valahol valami lapocskában halhatatlan neve alatt megjelent, annak legelőbb írandó gazdasági czikke már nem arról fog szólani, hogy „ha az az atyánkfia vett volna konkolyválasztó, Pernollet vagy Baker-rostát, gabonáját ennyi és ennyivel drágábban árusitja el vala,“ hanem ennek már illusiója nagyobb: elevátor, gabnacsarnok, vasút, hajóút, csatornázás zsongnak elméjében. Intéző, országos gazdálkodási irányt kijelölő czikkek, melyek országgyűlési beszédekhez hasonlítanak, inkább képezik szaklapjaink kóros kinövéseit. És ezek közt a nagyhangú írók közt, akik a magasban kalandoznak, akad elég, — tapasztalatból tudom, — akik kis dolgokban laikusok, az 1600 éles telkesgazda kis világában elvesznek, rombadől tudományuk. És ezek írják ama nagyhangú czikkeket, ezek akarnak a nép oktatói lenni, ezek akarnak világosságot, fényt árasztani a sötétségben tévelygőknek. Nem szólunk az ellen, hogy nagyobb szaklapjainkban nem volna helye országos dolgok vitatásának, sőt feladatuk is ez, de nem kell elfelednünk azt, hogy a lap czélja mégis az oktatás, speciálisan a mikénti gazdálkodás tanítása. ,,A capitae foelit piscis“ az apró lapok, az „Egyesületi értesítők“ is telve vannak országos jellegű dolgok tárgyalásával , a kisebbek rovására, nagy dolgokba mélyednek. És az a parasztgazda, ha talán lelkesült volna is az ügy iránt, mert nem találja meg azt amit óhajtott, a kellő tápot, elhidegül az ügy iránt s előfizet egy zugnéplapra, vagy megveszi a 100 éves kalendáriumot, ahol a 100 éves jövendőmondó lefőzi az „urakat“ s az ő „szája ize“ szerint előre jövendöli meg a termést, a bort s a háborút s végre is azon hitben pihen meg : „Isten a gazda“ Azaz 1000 nagyhangú figyelmeztetés 1001-edszer is sikerré teszi a gondolkozni nem szerető gazdát; igen, de ha kézzelfogható tényeket bizonyítanánk be, pl. azt „lásd atyámfia, ha neked holdanként nem terem 12—14 mérő búzát, akkor te kárral dolgoztál, mert neked holdankénti búzavetésed belekerül 60 —70 forintodba,“s ha mi részletezzük neki a kiadásokat, akkor gondolkozóba esik, s ha lehet, ha tehetségében áll, a kiadásokat lehetőleg kevesbíteni fogja s gazdálkodóbb leszen. Ha mi kitanítjuk őt arról, hogy neki egy imázsa luczernája belekerül 1 frt 50 krjába s ha ezen 1 frt 50 kr. értékű luczernát okszerűn befekteti állatjaiba, ezen okosan befektetett 1 frt 50 kr felnőhet 1 frt 70 krig, hús, gyapjú, tej s trágyában, akkor a takarmány kezelése nem lenne oly nomád keretben, mint mostanság s a gazda barma kaszálás idején nem fürdenék hasig a luczernában, hanem jutna télrevaló is s az éhségtől dülöngő falusi csordák száma megkevesbednék. Ha mi megmondanánk annak a parasztgazdának, akinek vetésén a trágya éktelenkedik, hogy mennyi a kára, ha trágyáját nem húzza a barázdába, hogy annak a 100 méter trágyának 66 °/- a nem szántódott alá, hanem azt az idő viszonyai tönkreteszik, amelynek értéke 16 forint, míg ezt a 16 irtot 24 kros gyereknapszámmal a saját s a nemzet gazdaságára megmenthette volna, bizony többet használna ez, mint az a sok nagy hangon irt czikk, mely nagy lármát tesz, de a rossz javítására ösvényt nem jelöl ki. Népünknek „vastag étel kell.“ Tanítsák meg előbb a kétszer kettőre s ha ezt tudja, gyarapodása szemmel látható leszen. Ez a mi hibánk, hogy nem kezdjük azon, ahonnan kellene: magasba járunk, míg népünk a sárban gázol. Ruffli Pafl- A tavaszi kalászosok hiányos termeléséről. Megszokott dolog országszerte, hogy az őszi vetéseknek inkább kedveznek a gazdák, mint a tavaszi kalászosoknak: az árpa és zabnak. Ebből magyarázhatjuk meg magunknak, hogy a tavaszi gabonák miért sikerülnek részben — kevésbé jól. Ha tekintetbe vesszük a talajt, annak előkészítését, trágyaerejét, az előnövényeket, a vetőmagot, a vetési időt, úgy találjuk, hogy rendesen a soványabb , kiéltebb talajba kerülnek a tavasziak , melyet jól meg sem miveltünk részekre. Igaz, hogy a zab gazdag gyökérzeténél fogva még ily talajokon is képes kielégítő terméseket nyújtani, ha a talaj elég agyagot tartalmaz keverék részei közt, de az árpa kevésbé. Ez megkívánja a gondosan előkészített földet, kivált ha az kötött természetű. A tavasziak tenyészideje is kurtább, tehát azon kell igyekeznünk, hogy minél több kész tápanyagot találjanak a földben. Hosszabb vegetatióval bíró növények előnyben vannak felettök, mert viszonylag véve, hosszabb idő alatt több láp gyűlik össze a talajban. Egyszeri s éppen tavaszi szántás, — kivévén némely laza természetű talajokat nedvesebb éghajlat alatt, — „nem nyújt megfelelő tenyészhelyet számára. Őszi szántást kell adni földöknek, mert porhanyó, gyommentes és nyirkos talajt csak így biztosíthatunk részekre. Inkább őszszel, mint tavaszszal végezzük a talaj munkáját, ha csak egyszeri szántásba vetjük a magot. És ne gondoljuk, hogy az árpa és zab nagyon sekélyre menő gyökérzettel bírna. Mélyen mivelt talajban ezeknek gyökerei is alantabb járnak s igy több tápanyag áll rendelkezésökre s a szárazságot is inkább kiállják.