Földmivelési Érdekeink, 1883 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1883-12-03 / 49. szám

474 másra különös gond nem fordíttatik, tehát hol sem gyöknövények, sem hevések, még kevésbbé koncentráltabb takarmányok a téli takarmányozásnál szerepet nem játszanak. De legfontosabb kérdés az, hogy a finom irányú merinó, mely még pár év előtt Magyar­­ország síkságának gabnatermő birtokain a magas gyapjú áraknál fogva általánosan te­nyészetett s még most is nagy méretekben te­­nyésztetik, hol bir ma még jogosultsággal ? Erre nézve már oly sok a tapasztalat, hogy e kérdésben már némi határozottsággal lehet véleményt alkotni. Egyelőre negative ki lehet mondani, hogy oly birtokokon, melyeken csak a na­gyobb mérvű takarmánytermelésre alkalmas szántóföldek vannak, hol tehát a legelők mel­­lőztetvén, a hasznosabb gabna- és takarmány­termelésre fordíttatnak, s a gazdaság nem annyira előrehaladt, miszerint vagy váltó­gazdaság, vagy azt megközelitő belterjesebb gazdálkodási forma követtetnék, hol tehát talpa­latnyi természetes legelő sincs vagy igen kevés van, s a legeltetésre már ugar sem létezik s csakis a tarlók adnak a mindig jobb szántás folytán hitvány nyári legelőt, ott a finom merinó már haszonnal nem tenyészthető. Helye a finomabb irányú merinónak föltétlenül van ott, hol buja növésű legelők nem léteznek, s hol a száraz kis füvű lege­lőkön csakis e juh fajta képes finom száj­alkata folytán magát táplálni. Ily viszonyok az ország síkvidékein nagy számban fordulnak elő. De helyén van a fi­nomabb merinó tenyésztése oly síksági, vagy szelidebb dombvidéki gazdálkodásban is, me­lyek a bővebb takarmány termelésre alkal­masak ugyan, de hol a külterjesebb mivelés folytán a tiszta ugar még nagy kiterjedésű, hol a mély művelés a tarlót még nem fosz­totta meg üde giz­gazától, — s hol a takar­mány termelés a birtok terjedelméhez képest csekély s csakis némi here, bükköny és gyök­növényekre szorítkozik. Ily viszonyok az ország gazdag Dunán­túlján Pozsony síkságán s alföldjének egy ré­szén még nagy számmal vannak, s a mily mértékben tör ezeken utat magának a takar­mánytermelés, épen oly mérvben kell helyét átadnia a finom gyapjutermelésnek a finomabb fésűs irány, avagy nagyobb előrehaladottságu husjuh iránynak. Még hátra van a hegyvidéki legelő juh­ról szólani, mely a Kárpátvidék és Erdély buja s az istállóktól nagy távolságban levő és sok­szor nehezen megközelíthető legelőin évszá­zadok óta létezik, s mely nem szokva istálló­zásra, esztenázás által a különben megtrá­­gyázhatlan helyen fekvő szántóföldeket teszi ismét termő­képessé. Ezen irány ily külön­leges viszonyok mellett mindig jogosult lesz s annyival is inkább, mert a b. Ramaszkán­­féle horodenkai tenyésztés után ítélve, mely tudvalevőleg kárpáti juh és Hampshire ke­resztezésből származik, bebizonyult, hogy kü­lönösen testnagysága és hizó képessége neve­zetesen fokozható, s a haszon, melyet ily vi­szonyok mellett egyedül e juhfajta képes szolgáltatni, még fokozható lesz, s ha szö­vetkezés által a mostani kezdetleges túró ké­szítés helyett, műértőbb feldolgozás fog utat törni magának. 0пШу LajoS ____ TÁRCZA: A magyar maróni. Általában ismeretes, hogy a déli vidék gyü­mölcsei nagyobbak, nagyobb szeműek, mint a hide­­­gebb éghajlaté, hogy pl. Triesztből szebb baracz­­kot, szőllőt stb. kapunk, s hogy a vadtő gyümölcse apróbb — s ezt a viszonyt a szelíd gesztenyénél a gesztenye (aprószemü) és a maróni fejezi ki. Hazánkban a gesztenyeerdők elég gyakoriak, de a termések általában aprószemü s a marónit rendesen a kereskedés útján délibb vidékről kapják. Will­komm („Forstliche Flora“ 363 - 64. lap) sze­rint a nagyszemü és jobbszű maróni a művelés által nemesített fajtáról (Race) való, melyet vadtőre való ojtás és szemzés útján szaporítanak. Az igy­­lemen­tett maróni tehát épen azt a viszonyt fejezi ki, azt a szerepet játssza, a­melyet a nemesített gyümöl­csök. Azonban ha általában nálunk a gesztenye ap­rószemű is, Magyarország jó földje ép úgy mint leg­nemesebb fajta gyümölcsöket, marónit is produkál. Nem­régiben Kőszegről Fr­ed Alfons be­­nedekrendi tanár úr egy szép gesztenye küldemény­nyel lepett meg, mely nagyságára, izére, stb. nézve a legszebb olaszországi marónival vetélkedik. Ezek Kőszeg gesztenyéseinek a Kugl nevű tagjából valók, de ugyancsak nagyszemü gesztenyék Kőszeg tőszomszédságában Klastrom (Sopronm.) és Rőt határában is teremnek. A nagyobb szeműek nagysága 3 cm., széles­­­­sége 4 cm., vastagsága 25 mm. vagy valamivel, nagyobb a rövidebb átmérő irányában. Ezen feltűnő szép gesztenyék tehát megért­­­demlik, hogy magyar maróninak nevezzük és én­­ czélszerűnek ajánlom Kőszeg vidékének e szép ter-­­­mékét ismertetni és az irodalomba feljegyezni.­­ Fred úrtól tudakozódván, hogy ott ezek a szép marónik nem ojtott fákról valók-e, azt írja, hogy Kőszegen, Rőtön, Benedeken és Klastromban szelíd gesztenyét szemezni, ojtani nem szokás. A ma­róni nagyságát Freh úr szerint az okozza, hogy a fák ritkásan állanak egymás mellett, vagy hogy a fák fiatalok. Ha a fák sűrűen állanak egymás mel­lett, akkor a gyümölcs középszerű vagy aprós. Mivel a magyar maróni tudományos és gaz­dasági értékére nézve körülményesen kell tudni az okokat, a­mik a maróni­ szemek nagyságát okozzák, hogy az innét tovább plántáltassék, felhívjuk főké­­pen a közellakók figyelmét annak körülményes kipu­­hatolására, mi minden játszik össze Kőszegen a ma­róni szemek nagyságának megnövéséhez. Kőszegnek fekvése általában kedvező, a Vá­­röm hegység délkeleti sarkán védve van a havatok hatásától, a magyar Kis-Alföld meleg áramlatai pe­dig kedvezően felmelegítik lejtőit s a gyümölcster­melést és szőllőmü­velést nagyon elősegítik. Mindenesetre ez a kedvező éghajlati fekvés egyik fő oka a magyar vagyis kőszegi maróninak. Egy másik oka, a­mi azonban csak egyes szemekre vonatkozik, a nem tökéletes abortus, azaz a magvaknak el nem satnyulása. A szelíd gesztenye fiatal gyümölcse t. i. 5—9 rekeszü, 12—14 petével, de úgy a fiatal magvak, mint a rekeszek egynek kivételével elsatnyulnak s a gesztenye makkja (a melyet sütés előtt felvágunk) végre egy rekeszü és egymaga. Azonban úgy a kereskedésből való olasz, mint a kőszegi marómnál is tapasztaltam, hogy egy makk­ban 2-3 akkora mag is van, mint a másutt termő középszerű gesztenyéé, minek következtében az egész gesztenye makk igen szép nagy volt. Növeszthetnénk tehát marónit az által is, ha a magvak abortusát meg tudnánk gátolni, azután az ily fát szaporítanánk, ha az netalán egy makkban 2 -3 mag érlelését átörökölte. A gesztenye makk gigantismusát története­sen a makk ikerképződése is elősegítheti, melyet a kőszegi maróni közt is találtam. Ezen 4 cm. széles ikernek köldöke egészen egybe forradt egymással valamint a két gesztenye érintkező két lapja is csaknem egészen a csúcsig, a bibeszárig; csak a száradás következtében repedt szét a két iker a csúcstól körülbelől a feléig. Az összeforradás a két makk között egész benső, a ta­lálkozás helyén, a gesztenyehéj folytonos, csak a bemélyedő szöglet jelöli az iker képződést, mint az ásványoknál. Az érintkező lap belülről egész egybe­­forradt. Az ikerpárok külső oldala domború, tehát a középső szem gesztenye, mely tüskés tartóban mind a két felől lapos, és hiányozni rendesen nem szokott. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK: A talaj víztartalma befolyással a nö­vények vízmennyiségére. Elismert tény, hogy közönséges évek­ben is a vizenyősebb talajon termelt növé­nyek productuma mindig silányabb a benne viszonylag nagy százalékban található víz­mennyiség miatt. Kiválólag észlelhető pedig e jelenség kultúrnövényeink minőségénél a nedvesebb esztendőkben. Szemmel látszólag nőnek főkép a takarmányfélék csapadékban dús időjárás alkalmával, de rendszerint a nagyobb hozam mellett, a széna súlya nem növekszik és qualitása alantabb áll. Kísérletek útján ki van mutatva, hogy a szárazabb talajon nőtt növények — habár lasabban fejlődtek is — rendesen kevesebb vizet is tartalmaznak s érések alkalmával kevesebb vízgőzt párologtatnak el s így jobb minőségű terményt szolgáltatnak, s köny­­nyebben eltarthatók s súlyosabbak. A súly pedig mindég viszonyban áll a termelvények jó minőségével. A mely növényi anyagban a szervetlen anyagok aránya a szervesekhez nagyobb s a melyben a viz a többi szerves anyagokhoz (mint pl. keményítő, czukor, mézga stb.) képest kevesebb, többet érő az a productum. Bizonyos dolog továbbá, hogy nedves esztendőkben (vagy nyirkosabb éghajlat alatt) a trágya ereje előbb kilugoztatik, előbb válik annak tápanyaga folyóvá s ab­ban az esztendőben az illető növény — a többi utánra következő növények rovására — a trágyát jobban is kihasználja a saját nö­vekedésére. De viszont az ekkép bőven, azon­ban túlságosan hígított oldatból táplálkozott növények termésének súlya nem éri el a trá­­gyázatlan talajban nőtt termelvények súlyát, hanem rendesen megette marad. Pl. Ritthausen közöl egy trágyázási kí­sérletet ló­he­rrel. Holdanként I. A termés hamuval friss légszáraz trágyázva volt . . A termés hamuval trá­g.615 33.43 kgr.­gya nélkül .... II. A termés gypsszel 7.897 34,96 kgr. trágyázva .... 14.359 30,97 kgr. A termés trágya nélkül 12.139 33,48 kgr. Amint e­ számokból látjuk tehát, jóllehet a trágyázott talaj friss állapotban nagyobb termést szolgáltatott, mindazonáltal szárítva a trágyázatlan rész termése túlhaladta súly­ban a trágyázott talajét! A különbség a h­a­m­u trágyázásnál hol­­dankint 153 klg.-ra megy, a gypsz trágyázásnál pedig 251 klg.-ra rúg. E kísérletből továbbá még az is kiviláglik, hogy a leher növeke­désére a két trágyanem közül a gyps trá­gya ugyan hatásosabb volt, de a hamu trá­gyázás után több légszáraz széna nyeretett. A lóher, mint zöld takarmány alá tehát a gypsz mutatkozik előnyösebb trágyaszernek, de ha szárított takarmányt készítünk belőle, s gyps helyett elegendő mennyiségű hamuval is rendelkezünk, akkor a gypset mellőzve (vagy mellé keverve) inkább hamuval trágyázzunk. A hamu trágyák közt legér­tékesebb a fahamu s a különnemű fák hamuja közt azé áll első helyen, mely vilsav és kaliban dúsabb. Az egyoldalú trágyák hatása tehát soha sem éri el az egyetemes trágyák hatását, mely itt a hamunál abban nyilvánul, hogy a növény szabad rendelkezésére több szerves tápanyag alkatrész állván, azokból többet is vehetett fel, mit a nagyobb súly világosan igazol. Azon legyünk tehát, hogy értékesebb növényeket rossz fekvésű, vagy vizenyős ta­lajokon ne termeljünk, kivált ne magnak való növényeket. Inkább arassunk keveseb­bet, de jobbít. A vizenyős természetű tala­ 49. SZ.

Next